Félidő!

No, túl is vagyunk az itt­lé­tem felén. Adós vagyok még néhány dologgal.

Teg­nap este ott hagy­tuk abba, hogy mit csi­nál­jak. Végül azt csi­nál­tam, hogy bemen­tem a város­ba, aztán le akar­tam men­ni a spá­ba, de fog­lalt volt, így szo­ba­ke­rék­pá­roz­tam, majd miu­tán fel­sza­ba­dult a spá, oda is bementem.

1.) GYM: az edző­te­rem vic­ces, van egy szo­ba­ke­rék­pár, két futó­pad, egy ellip­szis, egy kon­di­ter­mi gép (a közép­re­ál­lós-súly­le­hú­zós) és tíz súlyzó.

2.) SPA: van egy jacuz­zi, előt­tem egy kele­ti pár hasz­nál­ta, khm, kel­le­met­le­nül fura sza­ga volt a víz­nek utá­nuk, szó­val für­dés után rohan­tam a szo­bám­ba füröd­ni. Remé­lem, nem kap­tam el semmit.

Mivel elég késő van, két témát még leírok, hogy ne felejt­sem el, sze­rin­tem hol­nap kifej­tem bőven őket: “Gya­lo­gos­át­ke­lő­he­lyek”, illet­ve “Que­bec és a függetlenség”.

Sok mun­ká­val, illet­ve dél­után tré­ning­gel telt a napom, ebé­del­ni egy olasz étte­rem­be men­tünk, ahol négy­szög­le­tű piz­zát ettem. És szór­tak a tete­jé­re kes­u­di­ót. Ez már valami!

Este pedig mun­ka­va­cso­rán vet­tem részt (a team din­ner azért elter­jed­tebb kife­je­zés), ahol vég­re rela­tí­ve nor­má­lis kaját ettem, a Sub­way-től már kicsit heró­tom van. Sou­pe á l’o­ig­non á la biè­re rousse, gra­ti­née au fro­mage suis­se és Sup­re­me de poulet au Camam­bert de Port­ne­uf, con­fit d’og­ni­on per­lés au Bran­dy, sau­ce écha­lo­te volt, azaz ettem egy hagy­ma­le­vest és egy csir­ke­mel­let köret­tel. (A fran­cia kony­ha­mű­vé­szet tit­ka, hogy az utol­só hoz­zá­va­lót is fel­so­rol­ják az étel nevé­ben, ez igen kívá­na­tos­sá tesz min­dent. Kelesz­tett lisz­tes mini­ci­pó élesz­tő­gom­bá­val, fino­mí­tott ten­ge­ri sóval és szén­sav­men­tes ásvány­víz­zel, kemen­cé­ben süt­ve = zsöm­le.)

Több tucat leve­let kapott a szer­kesz­tő­ség, hogy miért nin­cse­nek képek. Tes­sék, itt a három leg­job­ban sikerült.