Versek

A 15 éves érett­sé­gi talál­ko­zó margójára.

Négy­so­ro­sok, avagy
“Jaj, milyen leverõ!”

2002.05.09.

Szó­val az úgy tör­tént… Nagyon unat­koz­tunk német órán, köz­vet­le­nül iro­da­lom után, és azon gon­dol­koz­tunk, Örkény Bal­la­da a köl­té­szet hatal­má­ról címû egy­per­ce­sé­ben mi lehe­tett az az omi­nó­zus négy sor, amitõl a tele­fon­fül­ke elment kor­zóz­ni. Ezek születtek: 

Opus 1
Kis­ku­tya, gye­re ide,
Kis bar­na éle­tem­nek értelme,
Gye­re men­jünk, játsszunk barnát!
De hát neki se lába, se keze!

Opus 2
A Nap meleg suga­ra­kat hányt.
A Föld más­na­po­san pörgött.
A Tej­út csil­la­gai sár­ba tapadtak.
Az Egye­tem magá­ba roskadt.

Opus 3
Olmo­san lép­tem, fagyott
Szí­ve­men a gyö­nyör, kopott
Kabá­tom reme­gett. aggott
Fejem dért vetett, lel­kem elveszett.

Opus 4
Végig néz­tem, ahogy szenved,
Érez­tem, szin­te szét­re­ped a csontom
Tudom, hogy rossz most a kedved
Jó lett vol­na ez, ha el nem rontom…

Opus 5
Sar­kon for­dult, vissza se nézett,
Cipõ­sar­ka tom­pán kopo­gott szívemen.
Lát­tam, árnyé­ka éle­tem­re lépett.
Moso­lya átre­pült sze­gény nevemen.

Opus 6
Szo­mo­rú vagyok,
Kurvára.
Nem vagyok boldog,
Kurvára?

Ghy­czy Dénes: Csikágó
Csat­tan a csi­kó hátán az ostor,
Galop­pol heve­sen a hideg betonon -
Cset­tint a jó kol­bász szagára:
Csi­ká­gó a hely neve, nem magyar föld határa!
2002.05.09.

Mar­kert Lász­ló: Napóleon
Sok a patkány,
Csak rág­nak s rágnak.
Maguk után pisz­kot és beteg­sé­get hagynak,
Bocsá­nat nekik!
Nem értik…
Nem érthetik…
2001.

Ghy­czy Dénes — Mar­kert Lász­ló: Falak
Ismér­ved s nem is érted: vallás,
Szük­sé­ged, de nem is kér­ted: illem,
Fon­tosb, mint bár­mi más: a hallás,
Az idõ: illan, sze­med: csil­lan, pszt!

Fog­tad a mások hideg kezét.
Nem értet­ted, miként e világ.
Mint Ulysses, *ni indult ezért
S nem értet­te õ sem, mi rág.

Miért a jobb sors, miért minden?
Minek val­lás összes szinten?
Éle­tem célt önma­ga talál?

Med­dig ömlik meggy­pi­ros vérem?
Tegyem a rend­szert, vagy csak nézzem?
Meg­vál­tá­som­nak neve: halál?
2002.

Mar­kert Lász­ló: Kontra
(len­dü­le­te­sen olvasva)
Csepp, cse­vap, hop, hále, ho, ho, cse­vap, pap!
2002.03.26.

5.
(válo­ga­tás a 4‑es szöveggyûjteménybõl)
A vál­la­mon, hal­lom, anyám töb­bet akar!
Kali­bán nyel­vem­nek bûn halál len­ni s így ezt, amit a Mes­ter is.
Indul a nagyí­tó­üveg húsa s hanyatt nyúlok.
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Cím nél­kü­li vers
Csö­pögõ csa­pok­nak cson­ka csonk­ja csak!
Szé­delgõ szél­ben sza­na-szét szabdaltalak.

Sóhaj­tok, segít­sél, soha­sem sírok!
Suso­gós, sely­pítõ sirá­lyok sájjatok!
2002.05.02.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Máju­si rohanás
A pad­ban ült fejébõl kinézett.
Meg­der­medt köröt­te a levegõ.
Tud­ta, érez­te, hit­te, hogy
Pon­tok­kal, de bejut!

Nem jutott be.
Újabb elve­szett-fonott elme!
A közöny, mint írja Camus,
Mind csak itt van, nin­csen más.

Ez a vers egy csapongás,
Iro­da­lom­nak nagy csapás,
Nem csa­lás, nem ámítás,
Bol­ha­cir­kusz az élet, sem­mi más.
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló — Ghy­czy Dénes: Német vers
(e’õ­sen ‘accsol­va és a sza­va­kat hasítva)
Groß im Dun­keln gaben sagen können
Zum Frühs­tück alle geges­sen hab­en kön­nen müssen
Fre­itag, Sam­stag ist nur abse­ichts Nietz­sche kön­nen geben
Und so viel kön­nen wer­den, können!
2002.05.03.

Mar­kert Lász­ló: Fran­cia vers
Je te lafeau
Cher­cher la Feau
Un deux perié
En j’á­me perié

Nous e m’eime!

(fone­ti­ku­san)
Zsö tö láfó
Serséláfó
Ön dö perí
En zsám perí

Nu zö mömí!
2002.05.03.

By laci

"Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után." R.J.

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *