Kategória: élet

A sielés/snowboardozás vala­hogy olyan, hogy tény­leg csi­nál­ni kell, nem olyan jó doku­men­tál­ni, néz­ni, meg­blo­gol­ni, ilye­nek. Szó­val a sí/snowboard tisz­ta poresz. Utol­só nap kivit­tük magunk­kal a fény­ké­pe­ző­gé­pet, és csi­nál­tunk 40+ képet, a Kap­run­ban lőtt képek 90%-át, mert­hogy a mara­dék napo­kon — snow­boar­doz­tunk, és kész. És hiá­ba vol­tunk kül­föl­dön, hiá­ba vol­tunk gyö­nyö­rű helyen, egy­szer sem volt ben­nünk…

Nincs nálam a kár­tya­ol­va­sóm, így nem tudom lemen­te­ni a képe­ket a fény­ké­pe­ző­gép­ről. Sőt, a leg­fon­to­sab­bat, a kanya­ro­dá­sa­i­mat meg­örö­kít vide­ót sem. Cse­ré­be itt van pár tele­fo­nos kép. Ő itt Regi. A hát­tér­ben meg Kitzs­te­in­horn egy kis része. Ő itt Laci. Kicsit szo­mo­rú, mert éppen vissza kell vin­nie a fan­tasz­ti­kus Maf­fia snow­board­ját a kölcsönzőbe. Még har­ma­di­kán sike­rült egy kicsit…

Elér­ke­zett a “sítá­bor” utol­só nap­ja. Bő szám­ve­tés és fény­ké­pes-vide­ós beszá­mo­ló csak hol­napután lesz, addig is legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt majd­nem min­den. Teg­nap már viszony­lag sta­bi­lan tud­tam kanya­rod­ni az eny­he lej­tő­kön, és elesés nél­kül abszol­vál­tam egy hepe­hu­pás piros (közép­ha­la­dó) pályát. A mai napon már nem boar­do­zunk, inkább a hütt­ében pihen­ge­tünk. 3‑kor indu­lunk, éjfél­re…

A teg­na­pi hóvi­hart ma szél­vi­har követ­te. Min­den pálya tisz­ta jég, mivel a szél lefúj­ta a friss havat. Majd­nem mind­egyik fel­vo­nót és pályát lezár­ták, így nagy­részt a hütt­ében pihe­nünk. Az elöbb Regi lement egy piros pályán, de nem esett baja. Jó len­ne, ha eláll­na a szél, mert ma még csak ket­tőt csúsz­tam, kel­le­ne gya­ko­rol­ni a fordulást.