Hétvége — vigyázat, hosszú!

Huh, hát ez egy fur­csa hét­vé­ge volt. Miért is?

Pén­tek
Mun­ka után irány a város. Dugó volt, de hát ki lehet kerül­ni min­dent, kel­lő ügyes­ség­gel. Per­sze kel­lő ügyes­ség­gel nem csak én rendelkezem…

Beton­ka­va­ró

Mond­ja meg nekem vala­ki, hogy mit csi­nál egy beton­ke­ve­rő a Fel­ső­er­dő­sor utcá­ban? Nem, nem épít­ke­zés­re ment, mert akkor nem pont a dugó­ke­rü­lő útvo­na­lon tötyö­rög­tem vol­na mögöt­te 5 per­cen keresz­tül. Szó­val a meg­fej­tés az, hogy a b.keverő bará­tom nem akart ácso­rog­ni, ezért inkább a gép­jár­mű­vé­re mére­te­zett bel­vá­ro­si utcá­kat rót­ta. És akkor a fan­tasz­ti­kus teher­fu­va­ro­zók szer­ve­ze­te hab­zó száj­jal til­ta­ko­zik az ilyen melá­kok bel­vá­ros­ból való kitil­tá­sa ellen, mond­ván nekik arra kell men­ni­ük. Ja, persze.

Sebaj, ugor­junk, illet­ve men­jünk tovább a Király utcán. 35 perc alatt értem Göd­ről a Nagy­kör­út­hoz, az elég jó a pén­te­ki csúcs­for­ga­lom ide­jén. A keresz­te­ző­dés­ben sár­gán vil­lo­gott a lám­pa, de leg­alább lát­tam egy szép kocsit.

R8, csak ennyi

Jött kereszt­be a kör­úton, per­sze nem enge­dett át, de a mögöt­te jövő igen. Lefo­tóz­ni már nem volt időm (meg hát elég merész dolog len­ne a vil­la­mos­sí­nek köze­pén áll­va fotóz­gat­ni), de kb. ilyen volt. Juhé, na, men­jünk is tovább.

Végig a Király utcán, ez min­dig a leg­jobb meg­ol­dás sze­rin­tem. A végén sor van a Deák tér­nél, de még min­dig jobb, mint az And­rássy út, ami az Okto­gon­tól (rossz eset­ben a Hősök teré­től) áll. Per­sze az ácsor­gás se rossz, mert az ember lát­hat sok érde­kes dol­got, főleg akkor, ha lom­ta­la­ní­tás van.

Sze­gény plüssmaci

Ez a sze­gény méte­res mac­kó ott ült a sze­mét között, új csa­lád­ra vár­va. Nem vet­tem fel, mert lehet, bol­hás volt. Azóta már biz­tos befo­gad­ta egy sok­gyer­me­kes csa­lád, ahon­nan majd jövő­re dob­ják ki az utcá­ra. Ki tud­ja, lehet, hogy ez a mos­ta­ni már a soka­dik csö­ve­zé­se volt sze­gény­nek. De ne érzel­gős­köd­jünk, hanem kanya­rod­junk vég­re ki!

A Deák tér néha köz­le­ke­dé­si rém­álom, néha viszont a meg­fá­radt uta­zó úgy érke­zik ide kocsi­já­val, mint az oázis­hoz a kara­ván. Ti. van, mikor 20 perc, míg elérsz az And­rássy úttól az Asto­ri­á­ig, és van olyan is, hogy vala­mi­ért min­den­hol dugó van, de a Deák tér tel­je­sen üres.

A kies Deák tér

Házi fel­adat: talál­juk meg a kirót a képen, haha. No sebaj, szó­val halad­junk, mert dudál­nak. Már az ember ki sem bon­ta­koz­hat fény­ké­pe­zői-művé­szi való­já­ban, mert siet­ni kell, ilyen ez a világ.

A nap továb­bi része rövi­den: fel­vet­tem Regit meg még két utast az Asto­ri­á­nál, aztán lemen­tünk Sze­ged­re. Pont kifog­tuk a kiégett kami­on műsza­ki men­té­sét (miért van dugó este 10-kor az M5-ösön, ha a bal­eset dél­után 3‑kor volt?), így fél 11-re értünk le. Volt cso­csó, vízi­pi­pa, kevés­ke barack­lé, de buli­zás az nem nagyon. Viszont fel­ke­res­tünk egy helyet, amit már nagyon sze­ret­tünk volna.

Boci tej­ivó

Ez a Boci tej­ivó vala­mi fan­ta­szi­kus hely. Én el nem tud­tam kép­zel­ni, hogy egy ilyen régi, hagyo­má­nyos tej­bár mire lehet jó (a tejet imá­dom, de azért bár­ba nem jár­nék csak a tejért), de most már tudom. Van ren­ge­teg nagyon jó kaja, sok­fé­le tejes és egyéb ital, és nagyon olcsó az egész kíná­lat. Ha vala­ki Sze­ge­den jár, fel­tét­le­nül néz­ze meg, mert érde­mes. Elmen­tünk este, “buli helyett”, és …

Szom­bat
… és a szom­ba­tot is ébre­dés után itt kezd­tük. Aztán meg jöt­tünk haza, hir­te­len. Dél­után vol­tunk egy kicsit a Mam­mut­ban, aztán irány haza, Szi­get­ha­lom­ra. Pihenés.

Este meg irány a város, ahol Mesi­ék­kel talál­ko­zunk az Ecker­mann­ban. Üze­net az üze­mel­te­tők­nek: ez egy kávé­zó, nem egy kocs­ma, és nem egy tán­cos lokál. Ide az embe­rek beszél­get­ni jár­nak (meg kávéz­ni, per­sze). A beszél­ge­tést elég­gé meg­ne­he­zí­ti az, ha két 20 kilós hang­fal üvöl­ti a zenét az ember fülé­be. Viszont a han­gyás-her­nyós ter­mé­szet­film tök jó volt, az maradhat.

Ecker­mann után még átmen­tünk a Cla­ro­ba, ahol csak huzat volt, de leg­alább lehe­tett beszél­get­ni. Aztán haza­vit­tük Mesit, és irány újra haza. Üze­net a Q7-es veze­tő­jé­nek, aki haj­na­li egy­kor ledu­dál­ta a haja­mat a Dob utcá­ban: a tiedet …

Vasár­nap
Vasár­nap pihen­tünk — vol­na, ha nem kel­lett vol­na víz­re ten­ni a csó­na­kot Rác­ke­vén. Így viszont víz­re tet­tük a csó­na­kot, vagy­is ez is majd­nem csak terv maradt, mert nem sike­rült meg­fe­le­lő mére­tű után­fu­tót sze­rez­ni, így meg a végén majd­nem kéz­ben kel­lett cipel­ni 500 métert a csó­na­kot. De azért csak meg­ol­dot­tuk, a házat se tör­ték fel a télen, szó­val nyu­god­tan tér­het­tünk haza.

Dél­után pihe­nés (2013-ban a Fra­di már négy­sze­res BL-győz­tes, hehe), tanu­lás (vagy segí­tés), piz­zá­zás, autó­mo­sás (csil­log ‘biza). Haza­fe­lé még útba ejtet­tük Ger­gő­éket, hogy fel­mar­kol­juk az eskü­vői meg­hí­vót :) Ha min­den jól megy, akkor mi visszük majd az ifjú párt a lako­da­lom­ra, és akkor 1.) lehet sokat dudál­ni, 2.) lehet fel­dí­szí­te­ni a kocsit min­den­fé­le sza­lag­gal, 3.) lehet csi­nál­ni kon­zerv­do­bo­zok­ból ilyen zör­gős cuc­cot, amit aztán húzunk magunk után!

Most pedig itt vagyunk Gödön, és kikér­de­zem az angol kife­je­zé­se­ket Regi­től. Van 340 darab, nem fogunk unat­koz­ni. Kész vagy, Regi? :)