Kategória: élet

Fel­szál­lok a vonat­ra. Fűtött, tisz­ta, kényel­mes ülé­sek. Jön a kala­uz néni. Jó szo­kás sze­rint ilyen­kor min­dent eldo­bok, nyú­lok a zse­bem­be a jegyért, “pró­bá­lok ked­ve­zőbb elbí­rá­lás alá esni, mint Romá­nia” (Fábry). Elné­ző mosoly a részé­ről, meg sem áll mel­let­tem, csak moso­lyog­va megy tovább. Tüsszen­tek. A mel­let­tem ülő azt mond­ja, egész­sé­gem­re, és rám is moso­lyog. Meg­kö­szö­nöm, trom­bi­tá­lok…

A héten sike­rült egy nagy mér­föld­kö­vet tel­je­sí­te­nem, misze­rint “adj vért egy ide­gen országban”. Ere­de­ti­leg az volt a ter­vem, hogy még tavaly adok vért, mert 2002 óta egy év sem maradt ki csa­po­lás nél­kül. Ez saj­nos nem jött össze, helyet­te inkább túl­él­tünk mind­annyi­an. Aztán egy hónap­ja jött egy pros­pek­tus, misze­rint Rafz világ­vá­ros­ban Valen­tin-nap (!) alkal­má­ból mi…

Jelentkezz be, hogy megnézd, amit megkívántál!