Pálinkafeszt’ és villanyszerelés

Elő­ször is: huh. Másod­szor is: jáj.

Szó­val vasár­nap este talál­koz­tunk, mert­hogy pálin­ka­fesz­ti­vál utol­só nap volt. 1400 a beug­ró, ami­ben ben­ne volt egy 500-as pál­esz­ku­pon, meg egy kis páleszpohárka.

Ami jó volt: Boly­hos-féle ágyas­pá­lin­kák, Béké­si-féle mézes vilmoskörte.

Ami rossz volt: Béké­si-féle disz­nó­to­ros pálin­kák, meg hogy a töb­bi “ter­mék­re” nem is nagyon emlék­szem. Ezen­kí­vül drá­ga volt az egész, de hát sebaj, ennyi belefér.

Aztán átmen­tünk a Szo­ná­tá­ba, ahol vala­mi nagyon fur­csa dolog tör­tént. Egy­szer­csak egy néni oda­ment Balázs­hoz, és vala­mit sus­to­rog­tak. Aztán snitt, és hir­te­len ott talál­tuk magun­kat egy bor­hű­tőt sze­rel­ve a föl­dön. Mert­hogy vala­ki kitép­te a veze­té­ke­ket belő­le. Egy berú­gott vil­lany­sze­re­lő már dol­go­zott az ügyön, csak hát sze­gény kicsit ugye be volt rúg­va, ezért kel­lett a két infor­ma­ti­kus plusz egy vil­la­mos­mér­nök-tanács­adó (Boró). Szó­val vagy fél órán keresz­tül kötö­get­tük ide-oda a veze­té­ke­ket, ha kita­lál­tunk vala­mi új kom­bi­ná­ci­ót, akkor bedug­tuk a hűtőt a kon­nek­tor­ba. Ekkor jó eset­ben nem tör­tént sem­mi, rossz eset­ben meg jól lecsap­tuk a biz­to­sí­té­kot. Aztán egy­szer­csak sike­rült elta­lál­ni a veze­té­ke­ket, és meg­ja­vult a gép. Hurrá.

Ami ezután követ­ke­zett, azt nevez­het­jük “rossz dön­tés­nek”. Meg­kér­dez­ték, hogy szeretnénk‑e vala­mit inni, mert milyen ügye­sek vol­tunk. És ekkor mond­tam Balázs­nak, hogy “igyunk abszin­tot”. Jáj. Nem, Laci, más­kor tíz­fé­le pálin­ka ivá­sa után nem kell még inni egy 80% körü­li italt (tehát stroh­ru­mot se), mert az nem jó.

(…)

Szé­pen haza­sé­tál­tunk a Gel­lért­hegy­re, aztán alvás. Ma nem túl dur­va, de azért nem olyan kel­le­mes más­na­pom volt, úgy­hogy miköz­ben Regi ten­ger­nyi beadan­dó cik­ket gyűj­tött ki HVG-kből, CSR-es ötle­te­ket szer­kesz­tett össze, meg ilye­ne­ket csi­nált, én csend­ben szen­ved­tem-hány­ko­lód­tam-alud­tam. De most már min­den okés.