Tibi, a degu (2007–2012)

Képünk illuszt­rá­ció.

Ma reg­gel szo­mo­rú hírt kap­tam: “Tibi..” — Regi csak ennyit írt.

Tibit és lakó­tár­sát, Ste­ve McQu­eent még 2007. novem­ber 4‑én vet­tük. Én koráb­ban nagy deg­ute­nyész­tő vol­tam (na jó, volt egy pár degum, és volt pár alom is), ennek hatá­sá­ra rábe­szél­tem Regit, hogy legye­nek deguink. Let­tek, és aztán lett is nagy csa­ló­dás, mert ezek a deguk már csep­pet sem hason­lí­tot­tak a ’90-es évek nagy degu­ge­ne­rá­ci­ó­já­ra. Sze­gény Speedy-hez, az első és leg­ked­ve­sebb tenyész­ka­nom­hoz képest az új deguk hara­pó­sak, barát­ság­ta­la­nok és mogor­vák vol­tak. Nem örül­tek neki, ami­kor még Gödön degu­biz­tos­sá tet­tük a szo­bán­kat, és mász­kál­hat­tak össze-vissza. Aztán kap­tak egy fan­tasz­ti­kus lehe­tő­sé­get, és egy egész szo­bá­juk lett, göd­rök­kel, hegyek­kel, min­den­nel, ami­re egy degu vágy­hat. Aztán meg­szök­tek, és egy hét után kerül­tek elő a kazán­ház­ban, meg­té­páz­va, büdösen.

2008-ban köl­töz­tünk, és jöt­tek velünk a deguk is Cse­pel­re. És elkezd­tek meg­szök­ni. Kirág­ták magu­kat, össze­rág­ták a veze­té­ke­ket, min­den nap úgy kel­lett össze­va­dász­ni őket innen-onnan. És még min­dig nem vol­tak barát­sá­go­sak, sőt. 2009. feb­ru­ár 21-én aztán Ste­ve az örök hör­csög­ka­ri­kák föld­jé­re távo­zott, Tibi pedig egye­dül maradt.

2009-ben ismét köl­töz­tünk, Kis­pest­re, Tibi­vel. Itt is átélt pár kalan­dot, volt, hogy nyit­va maradt a ket­rec ajta­ja, kimá­szott, és Lin­da meg­pró­bál­ta meg­en­ni (nem sike­rült). Volt a sza­bad­ban is, ami­kor taka­rí­tot­tam a ket­re­cét (három év alatt leg­alább ötször), kirak­tam a fűre, azt szerette.

Visz­lát, Tibi! Üdvöz­löm Ste­ve-et, Speedy‑t és a többieket.