Szerző: Laci

Elöl­já­ró­ban annyit, hogy reg­gel kide­rült, az S‑Bahnon van első osz­tály, ülő­he­lyek­kel. Be is ültünk, és mivel nem volt kal­ler (eddig még egy­szer sem lát­tuk), ott is marad­tunk, nem pedig az álló­he­lyek­nél nyomorogtunk. Vége az első hét­nek. Ennek örö­mé­re dél­előtt (meg egy kicsit dél­után is) ki kel­lett töl­te­nem egy tesz­tet, ahol az eddig meg­szer­zett tudá­so­mat mér­ték…

Ez az ágy ször­nyű. Olyan nehe­zen enge­di el az embert. Annyi­ra puha. Hatal­mas. Csak éppen üres… A reg­ge­li folya­mán ezút­tal meg­lá­to­gat­tam a gőzöl­gő ázsi­ai sar­kot, ahon­nan vala­mi­lyen sült hal­koc­ká­kat zsák­má­nyol­va tér­tem vissza az asz­tal­hoz. Az íze olyan sima hal, ellen­ben ször­nyen büdös volt. Nem baj, leg­alább ezt is kipró­bál­tam. (A hotel­ben annyi kínai meg japán van,…

Teg­nap este abban marad­tunk, hogy álmos és fáradt vagyok. Ez a mai reg­gel­re kis­mér­ték­ben elmúlt, de egy-két órát még szí­ve­seb­ben töl­töt­tem vol­na abban a fan­tasz­ti­ku­san puha ágy­ban, mint a vonaton. Ha reg­gel, akkor reg­ge­li. Ami pedig ebben a hotel­ben reg­ge­li cím­szó alatt folyik, az dur­va nagyon. Van itt min­den, amit csak el lehet kép­zel­ni, pék­sü­te­mény­ből…

Kelés 3:45-kor, fel­szál­lás vala­mi­kor 7 előtt. Fél 9‑kor már Frank­furt rep­te­rén vol­tunk, ami­ről rövi­den meg is emlé­kez­nék kicsit. Én ekko­ra rep­te­ret még éle­tem­ben nem lát­tam. Amed­dig a szem ellát, addig min­den­hol rep­tér, bal­ra rep­tér, jobb­ra rep­tér, elő­re meg megy a busz vagy 10 per­cig. Hatal­mas busz­ga­rázs a ter­mi­nál alatt, kiszál­lás után szin­tén tíz perc séta…