Hogy miért nem voltam a saját szülinapi bulimon…?

írta:

| kategória: , ,

Szer­da este kide­rült, hogy a csü­tör­tök nem a koráb­ban meg­ter­ve­zett napi­rend sze­rint fog ala­kul­ni, még­pe­dig azért, mert haj­nal­ban Regi­vel elin­du­lunk Szkop­je felé, hogy aztán rög­vest vissza is jöj­jünk, amint lehet.

Kalan­dos utun­kat örö­kí­ti meg eme nagy­sza­bá­sú poszt.

Indu­lás
Haj­na­li fél 5‑kor csö­rög a tele­fon, fel­ka­pom: Ki az? — Itt Regi beszél. — Na, mi az, sze­vasz! — Elté­ved­tem, és a kis­ál­lat­te­me­tő­nél vagyok, Alsó­né­me­di határában!
És tény­leg ez tör­tént. De aztán csak sike­rült talál­koz­nunk, és fél 6 körül már a sz.szt.miklósi meki­ben köl­töt­tük tar­tal­mas reg­ge­lin­ket. Ezután pedig az M5-ön repesztettünk:

Sze­ged
A 8 óra már Sze­ge­den foga­dott min­ket, aho­lis sok fel­ada­tunk volt. Én pél­dá­ul leit­tam maga­mat kávé­val. Per­sze nem ez volt a fő cél: utas­biz­to­sí­tás, zöld­kár­tya, ilye­nek… A fon­tos dol­gok után úgy gon­dol­tuk ránk­fér pihe­nés­kép­pen egy kis sop­pin­go­lás, úgy­hogy a helyi bót­ban be is sze­rez­tünk két diva­toss nap­szem­üve­get, occsóér’:

Napszemcsik

Határ
Ezután már nem volt meg­ál­lás, irány Szer­bia. Ha egy éve men­tünk vol­na, akkor Szer­bia és Mon­te­neg­ró, még koráb­ban meg Jugo­szlá­via. Most meg már csak lazán Szer­bia és szer­bek, ha min­den papír­for­ma sze­rint ala­kul, akkor nem­so­ká­ra Koszo­vó se lesz nekik. Hehe. Viszont a szer­bek rászol­gál­nak a hír­ne­vük­re, mert pl. autót azt meg­le­he­tő­sen fur­csán vezet­nek, főleg két­sá­vos úton. Ti. ilyen­kor elő­sze­re­tet­tel hasz­nál­ják a leál­ló­sá­vot, akár őket elő­zik, akár for­dít­va. Ez a gya­kor­lat­ban így néz ki:

Belg­rád
Belg­rád­ról nem sokat beszél­nék. Bocs.

Hm

Ellen­ben ha nem Belg­rád, akkor szer­pen­tin, mint itt:

Egy­szer sem volt élet­ve­szé­lyes elő­zé­sünk, mert anyu­ék is olvas­sák a blo­go­mat. Hel­lo, anyu, hel­lo, apu.

Még Szer­bia
Ami­kor nem volt sem­mi érde­kes sem, akkor ez volt:

Haza­fe­lé
Most ment el vég­képp min­den ener­gi­ám a blo­go­lás­tól, így hát meg­sú­gom, hogy haza­ér­tünk épen, egészségesen.
Itt pél­dá­ul este volt:

Itt meg már éjszaka:

Összeg­zés

  • 2 ember
  • 24 óra autóban
  • 1700 km
  • 1 magyar­gyű­lö­lő szerb benzinkutas
  • 1 udva­ri­as, de miat­tunk már magyar­gyű­lö­lő szerb benzinkutas
  • 6 Red Bull
  • 5 hisz­ti
  • 10 mély­pont (fejen­ként)

Köszö­nöm a figyel­met, jó éjt mindenkinek!


Comments

6 hozzászólás a(z) “Hogy miért nem voltam a saját szülinapi bulimon…?” bejegyzéshez

  1. hmm, szin­te varom, hogy egy­szer vala­ki­ert hir­te­len el kell­jen ugor­nom szkop­je­ba, most vala­hogy ram­fer­ne 10 oran at csak bamul­ni az utat es teker­ni le a kilometereket :)

  2. azért az egé­szen bíz­ta­tó, hogy végig csak olyan helye­ken jár­ta­tok, ahol az új jobb olda­lán kell menni.

  3. fasza, hogy szer­da este nem bir­tal 1 mailt irni, hogy azt a tizen­egy­ne­hany bara­to­dat, akik miat­tad gyul­tek vol­na ossze erte­sitsd errol…

  4. fasza, hogy kife­je­zet­ten kér­tem tőled, hogy ne csi­nál­ja­tok bulit.

    (most akkor össze akarsz veszni?)

  5. nyil­van ossze aka­rok vesz­ni, ez a leg­fobb szorakozasom :-)
    majd inkabb beszel­juk meg sze­me­lye­sen, mert sze­rin­tem kicsit csusz­ta­tas, amit irtal…

  6. hely­re­iga­zí­tás: mace­dó­nia fővá­ro­sa szkopje.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük