MilaBlog, epizode uno

Eh, majd’ két nap után van most 5 per­cem, hogy kicsit írjak. Óra indul.

Kedd: kicsit elnéz­tem a rep­csi­met, mert azt hit­tem, 6‑ra kell kiér­ni Feri­hegy­re, pedig iga­zá­ból akkor indult a gép :) De ez sze­ren­csé­re idő­ben kide­rült, úgy­hogy bőven elér­tem a jára­tot, és 19.40-kor sike­re­sen lan­dul­tunk (pedig ez volt a 13. repü­lé­sem, oszt még­is meg­úsz­tam). Ezután már csak két óra vona­to­zás és gya­log­lás volt hát­ra a hote­lig, ami kife­je­zet­ten pihen­te­tő­nek sem­mi­képp sem nevez­he­tő. A hotel igen jó, de kb. olyan kör­nyé­ken van, mint a Havan­na ltp., de hát ez van.

Szer­da: mun­ka, mun­ka, mun­ka. Az iro­da csak egy meg­ál­ló vonat­tal, de mivel az olasz vonat­köz­le­ke­dés meg­bíz­ha­tó­ság­ban még talán a MÁV-ot is alul­múl­ja, az egy per­ces vona­to­zás időn­ként 20–30 perc vára­ko­zás­sal tár­sul. Nem baj. Az ebéd itt ingyen van, ami fur­csa, ellen­ben a kávé­au­to­ma­ta fize­tős, ami még fur­csább. 17.45-kor lép­tem ki az iro­dá­ból, így 7‑kor már a hotel­ben vol­tam… Aztán fog­tam egy taxit (ekkor már nem volt ked­vem újabb egy óra vona­to­zás­hoz), és este elmen­tünk a város­ba (van egy hol­land csaj, akit hív­junk csak Hil­dé­nek, ő elvi­leg a főnö­köm) enni. Ha már itt tar­tunk: Milá­nó nekem nem tet­szik. Nem olyan, mint egy olasz város. A dóm szép, hat évig tar­tott, míg leva­kar­ták a koszt a már­vány­ról, és van azon kívül kb. 10 utca, ami szép, de ennyi. Aztán ettünk egy étte­rem­ben, de az se volt vala­mi nagy szám. Mon­dom, hogy fura egy város. Haza megint taxiz­tam, aztán alvás. (Van Sky Fox a tévé­ben, így estén­ként tudok néz­ni House‑t ango­lul, je.)

Csü­tör­tök: vég­re már csak egyet kell alud­ni, és irány haza. Eddig nem volt sem­mi külö­nös, csak meló, dél­után ugyan­ez vár­ha­tó. Sze­me­im előtt lebeg egy piz­za, amit este meg­ren­de­lek a szo­bám­ba, és az ágy­ban nyu­god­tan elrág­csá­lom. Ja, a reg­ge­li jó, svéd­asz­ta­los, van min­den­fé­le finom­ság. Kicsit szét-szórt-vagyok. Ciao.