ET zu haus

Ma megyek haza, végre :)

Teg­nap ott hagy­tam abba, hogy sok a meló. Annyi­ra sok volt, hogy teg­nap este nem tud­tam mást csi­nál­ni, mint haza­men­ni, és bele­es­ni az ágy­ba. Sze­ren­csé­re esés köz­ben kezem ügyé­be akadt a szo­ba­szol­gá­lat tele­fon­szá­ma, és ren­del­tem egy pizzát…

Nem kel­lett vol­na. Már sok­szor hal­lot­tam, hogy Olasz­or­szág­ban a leg­rosszabb a piz­za, és tény­leg. Kap­tam egy kicsi, lapos, szá­raz mar­ga­ri­ta piz­zát (= se son­ka, se sem­mi, csak piros szósz meg némi sajt), ami ráadá­sul ráné­zés­re is mire­lit volt. Aztán ízre is. Sebaj, 8.50-ért simán meg­ér­te, nem? :)

Rossz dolog az, mikor vala­hol vagy, csi­nál­hat­nál egy cso­mó min­dent, pl. mehet­nél a San Siró sta­di­on­hoz gyö­nyör­köd­ni, de nincs hoz­zá ener­gi­ád egy csepp se. Ez volt teg­nap. Nem baj, ha min­den rosszul ala­kul ma, akkor jöhe­tünk vissza megint…

20.25-kor száll fel a gépem, 22.05-kor lan­dol, talál­ko­zunk éjfél­kor a Szonátában :)