Regi balesete (S03E02)

első rész — máso­dik rész

Évek óta írnak tucat­nyi­an a szer­kesz­tő­ség­be (szerk-kukac-mar­kert-pont-hu), hogy “mikor lesz már foly­ta­tás?”. Mivel mos­ta­ná­ban min­ket a vissza­fo­gott­ság és a mér­ték­tar­tás jel­le­mez, a követ­ke­ző epi­zó­dot viszony­lag olcsón meg­úsz­tuk, már­mint meg­úsz­ta Regi. De el is mon­dom rög­tön, hogy mi történt.

Regi mos­ta­ná­ban szom­ba­ton­ként egy kép­zés­re jár, hogy miért és mire, azt majd ő elme­sé­li, ha meg­ta­lál­ja ide a fel­hasz­ná­ló­ne­vét. Reg­gel­től dél­utá­nig tart neki ez, ben­ne ebéd­szü­net­tel. Az elmúlt szom­ba­ton úgy dön­tött, hogy haza­jön hoz­zánk, hogy együtt ehes­sen a csa­lád, mint egy szép, nagy család.

(Nem tudom, mit ettünk, de a tör­té­net szem­pont­já­ból tel­je­sen lényeg­te­len. Ha emlé­kez­nék rá, akkor bele­men­nék egy tel­je­sen fölös­le­ges fej­te­ge­tés­be azzal kap­cso­lat­ban, hogy milyen kaló­ria­ér­té­ke van az adott étel­nek, hon­nan szár­ma­zik, és ki talál­ta fel. Hosszú, barok­kos kör­mon­da­tok­kal ope­rál­nék, és nem csak hogy az olva­sók nem tud­nák, hogy mit sze­ret­nék ebből kihoz­ni, de még nekem is jegy­ze­tel­nem kel­le­ne MONDAT KÖZBEN, hogy tud­jam, miről kezd­tem el írni, mit sze­ret­nék kifej­te­ni, és mire aka­rok kilyu­kad­ni — köz­ben pedig gon­do­lat­je­lek­kel ten­nék ki min­den­fé­le, még kevés­bé oda­il­lő ún. gon­do­la­to­kat (feles­le­ges rövi­dí­té­sek és záró­je­len belü­li záró­je­lek — sze­vasz­tok!); és még a pon­tos­vessző hasz­ná­la­tá­tól sem riad­nék vissza. De sze­ren­csé­re nem emlék­szem arra, hogy mi volt az ebéd, így ettől most meg­kí­mél­lek tite­ket.) (Krump­li­fő­ze­lék volt fasí­ro­zot­tal — Regi)

Ebéd után Regi újfent bicik­li­re pat­tant (ő is egy Scot­tot hasz­nál a város­ban, mint én, és mond­tam már, hogy van neki egy szu­per Canyon­ja is?), hogy vissza­in­dul­jon a tőlünk 2’200 méter­re talál­ha­tó kép­zé­si köz­pont­hoz. Végig lefe­lé kell gurul­ni a dom­bunk­ról, oda­fe­lé ez egy kel­le­mes teke­rés nél­kü­li teke­rés. Nehe­zí­tő ténye­ző­ként csak egy, az Alt­stet­ter­stras­sén talál­ha­tó útfel­újí­tás áll ilyen­kor az útjá­ba, ami jelen tör­té­ne­tünk szem­pont­já­ból fon­tos fősze­rep­lő­vé avanzsált.

Még tavaly kezd­ték el fel­túr­ni az utcát, vagy csa­tor­náz­nak, vagy víz­ve­ze­té­ket fek­tet­nek, nagyon remé­lem, hogy a mun­ká­sok nem keve­rik ezt a ket­tőt össze, mint én. A fel­újí­tás előtt, ha idő­hi­ány vagy lus­ta­ság (vagy mind­ket­tő) miatt kocsi­val men­tünk vissza régi sike­re­ink szín­he­lyé­re, a Fre­i­la­ger­be (ahol az edző­te­rem van (milyen szép már kocsi­val jár­ni kon­diz­ni, nem?)), min­dig erre jár­tunk, de most csak a másik irány­ból lehet behaj­ta­ni. Elvi­leg bicik­li­vel sem lehet­ne észak­nak men­ni, de gya­kor­lat­ban azért ezzel mi nem (sem) szok­tunk fog­lal­koz­ni, mint ahogy min­den más kör­nyék­be­li. Regi is így tett, a bicik­li­jé­vel szé­pen, las­san, meg­fon­tol­tan (bukó­si­sak­ban) csor­gott lefe­lé. Már majd­nem a Rau­tist­ras­sé­nál tar­tott (amit jó emlé­ke­zet­tel meg­ál­dott olva­só­ink Regi első bal­ese­te kap­csán még bizo­nyá­ra a mai napig emle­get­nek), ami­kor baj tör­tént. Egy busz miatt Regi úgy dön­tött, hogy a jobb­ka­nyart a jár­dán abszol­vál­ja — most biz­tos sokan fel­szisszen­nek, hogy “a pad­ka!”, de nem, nem pad­ká­zott. Ennél sok­kal kre­a­tí­vabb módon tör­te össze magát — de erre csak a köte­le­ző gra­fi­kai elem után térünk vissza.

Szó­val az tör­tént, hogy Regi, már a jár­dán, egy ala­csony sebes­ség­nél vég­re­haj­tott kanya­ro­dást sze­re­tett vol­na bemu­tat­ni. A hüb­ri­sze ugye az volt, hogy a jár­dán bicik­li­zett, és itt ráadá­sul a jár­da elég­gé össze is szű­kül, ami nem gond, de a keresz­te­ző­dés miatt egy lám­pa­osz­lop is volt itt, bal kéz felől. Ami még min­dig nem lett vol­na gond, de a zeb­ra miatt a lám­pa­osz­lo­pon volt egy ilyen sár­ga “basz” is, ami azért van ott, hogy a vakok (és gyen­gén­lá­tók, vala­mint látás­sé­rül­tek és ‑kor­lá­to­zot­tak) tud­ják, mikor lehet átmen­ni, amit pon­to­san nem értek, de ez az a gya­log­át­ke­lő­he­lyes-jel­ző­izé, amin nincs gomb, és nem lehet jelez­ni. Szó­val ez egy, a lám­pa­osz­lop­ból kiál­ló nagy, sár­ga dolog.

Regi ezt kap­ta el a kor­má­nya bal olda­lá­val. A sérü­lé­se­se­ket vizs­gál­va azt foren­szi­kel­tem ki, hogy való­szí­nű­leg elébb a bal fékét húz­ta be tövig (ez ugye az első kere­ket féke­zi), ami még las­sú sebes­ség­nél sem javal­lott. Ami­kor a fék­kart már nem lehe­tett tovább húz­ni, akkor jött a kor­mány maga, és a jobb­ka­nyar köze­pén a kor­mány csak azért for­dult 720 fok­nyit a ten­ge­lye körül, és nem töb­bet, mert a fékek és vál­tók kábe­le­zé­se, vala­mint a lopás­gát­ló lánc csak annyit enged­tek meg a kerék­pár­nak. Sokat mesél­tem a bicik­li­ről, de ne feled­kez­zünk meg Regi­ről sem, és pró­bál­juk vissza­fej­te­ni, hogy ő ekőz­ben mit tett. Nos, mivel a kerék­pár szin­te meg­állt, és jobb­ra tar­tás helyett hir­te­len bal­ra ment, Regi a tehe­tet­len­sé­gi tör­vényt a gim­ná­zi­um­ban jól meg­ta­nul­va a gya­kor­lat­ban alkal­maz­ta — ment tovább egye­ne­sen és jobb­ra. Ment vol­na, ha nem ott lett vol­na a kor­mány másik olda­la, ami­be bele­üt­kö­zött. Köz­ben hatal­mas önis­me­ret­ről és hely­zet­fel­is­me­rő-képes­ség­ről tanú­bi­zony­sá­got téve, ördö­gi ügyes­ség­gel húz­ta át a jobb lábát a bicik­lin, hogy ne tör­jön min­den csont­ja szi­lán­kos­ra. Ekkor már esett is, az esést két kéz­zel (mond­tam már, hogy a bal gyú­rús­uj­ja törött?) tom­pí­tot­ta, de köz­ben jött neki szem­be egy fake­rí­tés is, amit az ötlet­tel teli sváj­ci­ak nyil­ván karó­san hegyez­nek ki. Erre kur­va nagy máz­li­val nem esett rá, hanem előt­te érke­zett le a föld­re, majd a toa­lett­je gyors meg­iga­zí­tá­sát köve­tő­en fel­hí­vott, mint anno, 2017-ben.

Sze­ren­csé­re nagyobb volt a blog­be­jegy­zés, mint a kár­eset, és néhány hor­zso­lás­sal és zúzó­dás­sal meg­úsz­ta. Sze­re­tünk, Regi, és vigyázz magadra!

P.S.: a szem­fü­les olva­sók lát­ják, hogy E02 meg törött ujj, majd meg­írom azt is, hogy mi tör­tént vele korábban.