E bejegyzésben rövidre sikerült hosszúhétvégézésünket dolgozom fel.
A kihívásokkal teli 2020-at követően érkezett meg a 2021-es év. Már az elején látszott, hogy ez se lesz jobb, mint a 2020-as volt (sőt!), de amikor kiderült számunkra, hogy a pünkösdi hétvége lesz az utolsó hosszú hétvége (és az azzal járó hétfő az utolsó munkaszüneti nap), végképp elkeseredtünk. Úgy voltunk vele, hogy akkor már használjuk ki jól, menjünk el valahova!
A hoteleket elsősorban a covid miatt zártuk ki, nem akartuk az oltás előtt pár héttel megkockáztatni, hogy megbetegedjünk, ha már eddig olyan jól kibírtuk. Maradt hát az airbnb, amivel eddig felemás élményeink voltak. Voltunk ultraluxus balatoni nyaralóban tucatnyian, de akadt ragadós belvárosi lakás is recsegő parkettával és Kneipp-taposót utánozó káddal. Úgy voltunk vele: Svájcról van szó, mi baj lehet egy airbnb-vel ott, ahol az is felnyom a rendőrségen, aki 20 éve a szomszédod, ha 22:01-kor székelsz?
Némi keresgélés után találtunk egy kellemes helyet egy régióban, ahol még nem nagyon jártunk. Interlaken Zürichtől 120 km, kiránduláshoz kicsit sok, de ilyen hosszúhétvégézéshez ideális, mivel sok a látnivaló: vannak hegyek, tavak, barlangok, várak, minden. A városba nem akartunk menni, így inkább egy közeli falut néztünk ki, amit hívjunk nyugodtan Därligennek, mert az a neve. Itt találtunk egy igazi svájci chalet‑t (a hoszt szerint chale, de erre majd még visszatérünk), a képeken igen impozáns volt, főleg az árához képest. (De azért ez nem a budget kategória, 200 frank per éj az itt is pénz.)
Itt még semmit se sejtettünk… (fotók: airbnb)
A foglalás normális élmény volt, írtunk, hogy kik vagyunk (kedves emberek meglepően sok gyerekkel), és Mukti (a házigazda) jelezte, hogy szívesen lát minket. Hurrá, simán ment, ebből még akár családi pihenés is lehet! Összekészülődtünk pénteken és szombaton (főleg Regi), majd korán útnak indultunk. Mivel csak délután lehetett elfogalni a szállást, először a környéken kirándultunk (Beatus barlangok, ld. lenn), pontban 3‑kor érkeztünk az objektumhoz.
Egyébként lehet, hogy nálam valami genetikai becsípődés a barlangokhoz való vonzódás. Ez valószínűleg onnan ered, hogy anyukámék Aggteleken voltak nászúton.
A háznál egy Paul nevű figura fogadott minket, aki nem a házigazda volt, hanem egy másik vendég (?), aki nemrég érkezett. Ebből kifolyólag az airbnb‑n írt szíves fogadtatás, mint olyan, nem volt, de ez nem is baj, nem akartunk nagyon jópofizni, inkább behatoltunk.
Elsőre csak az tűnt fel, hogy az egész hely nagyon puritán. A feeling ilyen “fordulj magadba, nézz befelé, akkor nem zavar, hogy mennyire egyszerű az egész berendezés”-típusú, amit az ilyen random kiegészítők hangsúlyoztak: a wifi jelszava szeretet és nevetés, a falon Buddha-poszter, a cipőt kinn kell levenni stb. Belépve rögtön a konyha sarkába kerültünk, a konyhapulttal szemben a vécé/zuhanyzó nyílt (praktikus, hogy ha az ember szarásból jön ki, rögtön tudja, mi lesz az ebéd). A másik irányban található a nappali/étkező, felfelé egy életveszélyesen gyermekbarát lépcső, vele szemben egy zárt ajtó (a vécét leszámítva az egyetlen ajtó az egész lakásban), jobbra és balra pedig a két alvórész (szobának nem nevezném, mert az egész hely egy nagy szoba, minden egybenyitott). Ekkor még azt hittük, hogy ez a lakás a következő két napban a pihenésünk központi helye lesz, nos, ez nem jött be. Összesen 17 órát töltöttünk ott, mielőtt hazamenekültünk. De micsoda 17 órát! Hogy pozitívan álljunk az egészhez, konvertáljuk is át inkább az airbnb‑s szállást egy kiterjesztett szabadulószoba-élménnyé!
1. pálya: tartsd életben az összes gyereket!
Az alvórészek felül helyezkedtek el (a 7 fő elhelyezése egyébként úgy jönne ki, hogy fenn van egy franciaágy, két ágy, egy matrac, és lenn egy kihúzható kanapé), a galérián. (Apropó 7 fő: vagy mindenki legyen mindenkinek a rokona, vagy gruppen ajánlott.) Biztonsági okokból egy 60 centis “kerítés” van a galérián, ami pont elég volt arra, hogy mindig szívinfarktust kapjunk, ha Médi odament; de azért ne legyen mindig közvetlen életveszélyben. Nem úgy, mint a lépcső, amin felnőttként is halálfélelmünk volt mind fel, mind lefelé menet. Balesetet senki sem szenvedett, így ezt az akadályt végül sikeresen teljesítettük. 1 pont
2. pálya: fejtörő
E chaléban (nem chaletban, mint máshol) kellett mindig egy kis idő, amíg rájött az ember, hogy ugyan mi hol is van és/vagy hogy is működik. A villanykapcsolókat egy idő után automatikusan a szoba átellenes végében kerestük. Voltak szöveges feladatok is, mint például e kihelyezett kvíz, aminek az alcíme a “mire gondolt a költő?” volt. Először is, nem riszájkling (recycle) folyik itt, hanem riklájlink (reclycling). Másodszor, ugyan kartont (carton) nem kellett gyűjteni, de Tapsi Hapsit és barátait igen (cartoon). Mindent a zacskóba kellett volna rakni, de zacskó az pont nem volt. Mivel a pálya hibás volt, ezért félig jó megoldást fogadtatnók el. 0,5 pont
3. pálya: állat- és növényvilág kihívás
A következő pályán többféle, állatokkal és növényekkel kapcsolatos feladványt kellett megoldani különféle módokon. A vendéglátó találékonyságára jellemző, hogy nem unalmasan, egyféle flórát és faunát vonultatott fel, hanem földön, vízben, sőt, még jeges körülmények között is találtunk megfejteni való rébuszokat. Az első képen a kérdés az volt, hogy kinek a szőre volt a párnán (és mindenhol a kanapén)? A második kép az ún. vízforraló, amit valamikor bizonyára víz forralására is lehetett használni, de mi inkább nem kockáztattunk. Benne egy régen megkövült képződmény volt található, de hogy a következő generációk is megcsodálhassák a természet e gyönyörét, a forralóban még víz is volt, nehogy kiszáradjon, így is volt elpakolva a szekrénybe. A harmadik kép a mélyhűtőt mutatja, ahol befőttesüvegbe legyógyított izék voltak, amikor ezekre ráakadtunk, inkább rájuk csuktuk az ajtót, és mentünk a következő pályára. Ha az volt a cél, hogy mindent életben hagyjunk, akkor ez sikerült. 1 pont
4. pálya: tisztítsd meg a fürdőszobát!
A fürdőszobáról volt már szó, bent is legalább annyira lenyűgöző volt, mint egyébként kint, mármint az elhelyezkedése a lakáson belül. Nekem szerencsére e szűk egy nap alatt nem kellett huzamosabb ideig bent lennem (leszámítva a tusolást), de ha kellett vón, és magam után tisztaságot szerettem volna hagyni, az bizonyára nehezen ment volna a fogantyú nélküli vécékefével. A vécével átellenben egy lestrapált mosógép állt, aminek a tetején egy szellemes ruhaösszeállítást találtunk, amikor átvettük a lakást: zokni, nadrág, bugyi, mindezt így, egyben. Hogy ezt a pályát más is tudja utánunk élvezni, a szaros gatyát egy zacskóban tároltuk ottlétünk alatt, és felakasztottuk egy szögre, majd kicsekkolásunk előtt visszaraktuk a mosógépre. Tisztább a helyiség nem lett sajnos. 0 pont
5. pálya: étkezz!
A konyhába szólított a következő pálya, mikor próbáltunk ételt magunkhoz venni. Az állapotokat látva az étkezések (kettő fért bele a 17 órába) felét házon kívül folytattuk le, de amikor itt ettünk, mókás eccájgokat találtunk mindenhol. Egy éles kés volt összesen, a képen látható, amivel egy korábbi versenyző bizonyára egy idegen létformát mészárolt le (ennek a vérnyomai láthatóak a pengén). A poharak azért voltak praktikusak, mert ha mondjuk nem akartuk, hogy a pohárba rakott kanál körbe körbe kalandozzon, elég volt a kanál nyelét a pohár belső felén kialakított rücsökbe ragasztani. Kiszáradva, éhesen mentünk az utolsó pályára. 0 pont
6. pálya: nézd át a fiókokat!
Minden szabadulószoba esetén alap, hogy a kijutáshoz az ember keressen minél több dolgot. A kutatást általában rejtekhelyeken, például fiókokban érdemes kezdeni, mi is így tettünk. A feladat szerint szükség volt a következő felszerelések megszerzésére: injekció, kekszes zacskó, ételmaradékok, féldekás piásüvegek, bontott macskakaja, használt sebészi maszk. Ezeket mind hiánytalanul megtaláltuk, és jutalmunk a lakás azonnali elhagyása volt. 1 pont
Vélemény, hozzászólás?