Szabadulószoba Därligenben

E bejegy­zés­ben rövid­re sike­rült hosszú­hét­vé­gé­zé­sün­ket dol­go­zom fel.

A kihí­vá­sok­kal teli 2020-at köve­tő­en érke­zett meg a 2021-es év. Már az ele­jén lát­szott, hogy ez se lesz jobb, mint a 2020-as volt (sőt!), de ami­kor kide­rült szá­munk­ra, hogy a pün­kös­di hét­vé­ge lesz az utol­só hosszú hét­vé­ge (és az azzal járó hét­fő az utol­só mun­ka­szü­ne­ti nap), vég­képp elke­se­red­tünk. Úgy vol­tunk vele, hogy akkor már hasz­nál­juk ki jól, men­jünk el valahova!

A hote­le­ket első­sor­ban a covid miatt zár­tuk ki, nem akar­tuk az oltás előtt pár hét­tel meg­koc­káz­tat­ni, hogy meg­be­te­ged­jünk, ha már eddig olyan jól kibír­tuk. Maradt hát az airbnb, ami­vel eddig fele­más élmé­nye­ink vol­tak. Vol­tunk ult­ra­lu­xus bala­to­ni nya­ra­ló­ban tucat­nyi­an, de akadt raga­dós bel­vá­ro­si lakás is recse­gő par­ket­tá­val és Kne­ipp-tapo­sót utá­no­zó kád­dal. Úgy vol­tunk vele: Svájc­ról van szó, mi baj lehet egy airbnb-vel ott, ahol az is fel­nyom a rend­őr­sé­gen, aki 20 éve a szom­szé­dod, ha 22:01-kor székelsz?

Némi keres­gé­lés után talál­tunk egy kel­le­mes helyet egy régi­ó­ban, ahol még nem nagyon jár­tunk. Inter­la­ken Zürich­től 120 km, kirán­du­lás­hoz kicsit sok, de ilyen hosszú­hét­vé­gé­zés­hez ide­á­lis, mivel sok a lát­ni­va­ló: van­nak hegyek, tavak, bar­lan­gok, várak, min­den. A város­ba nem akar­tunk men­ni, így inkább egy köze­li falut néz­tünk ki, amit hív­junk nyu­god­tan Där­li­gen­nek, mert az a neve. Itt talál­tunk egy iga­zi sváj­ci chalet‑t (a hoszt sze­rint chale, de erre majd még vissza­té­rünk), a képe­ken igen impo­záns volt, főleg az árá­hoz képest. (De azért ez nem a bud­get kate­gó­ria, 200 frank per éj az itt is pénz.)

Itt még sem­mit se sej­tet­tünk… (fotók: airbnb)

A fog­la­lás nor­má­lis élmény volt, írtunk, hogy kik vagyunk (ked­ves embe­rek meg­le­pő­en sok gye­rek­kel), és Muk­ti (a házi­gaz­da) jelez­te, hogy szí­ve­sen lát min­ket. Hur­rá, simán ment, ebből még akár csa­lá­di pihe­nés is lehet! Össze­ké­szü­lőd­tünk pén­te­ken és szom­ba­ton (főleg Regi), majd korán útnak indul­tunk. Mivel csak dél­után lehe­tett elfo­gal­ni a szál­lást, elő­ször a kör­nyé­ken kirán­dul­tunk (Bea­tus bar­lan­gok, ld. lenn), pont­ban 3‑kor érkez­tünk az objektumhoz.

A ház­nál egy Paul nevű figu­ra foga­dott min­ket, aki nem a házi­gaz­da volt, hanem egy másik ven­dég (?), aki nem­rég érke­zett. Ebből kifo­lyó­lag az airbnb‑n írt szí­ves fogad­ta­tás, mint olyan, nem volt, de ez nem is baj, nem akar­tunk nagyon jópo­fiz­ni, inkább behatoltunk.

Első­re csak az tűnt fel, hogy az egész hely nagyon puri­tán. A fee­ling ilyen “for­dulj magad­ba, nézz befe­lé, akkor nem zavar, hogy mennyi­re egy­sze­rű az egész berendezés”-típusú, amit az ilyen ran­dom kiegé­szí­tők hang­sú­lyoz­tak: a wifi jel­sza­va sze­re­tet és neve­tés, a falon Budd­ha-posz­ter, a cipőt kinn kell leven­ni stb. Belép­ve rög­tön a kony­ha sar­ká­ba kerül­tünk, a kony­ha­pult­tal szem­ben a vécé/zuhanyzó nyílt (prak­ti­kus, hogy ha az ember sza­rás­ból jön ki, rög­tön tud­ja, mi lesz az ebéd). A másik irány­ban talál­ha­tó a nappali/étkező, fel­fe­lé egy élet­ve­szé­lye­sen gyer­mek­ba­rát lép­cső, vele szem­ben egy zárt ajtó (a vécét leszá­mít­va az egyet­len ajtó az egész lakás­ban), jobb­ra és bal­ra pedig a két alvó­rész (szo­bá­nak nem nevez­ném, mert az egész hely egy nagy szo­ba, min­den egy­be­nyi­tott). Ekkor még azt hit­tük, hogy ez a lakás a követ­ke­ző két nap­ban a pihe­né­sünk köz­pon­ti helye lesz, nos, ez nem jött be. Össze­sen 17 órát töl­töt­tünk ott, mielőtt haza­me­ne­kül­tünk. De micso­da 17 órát! Hogy pozi­tí­van áll­junk az egész­hez, kon­ver­tál­juk is át inkább az airbnb‑s szál­lást egy kiter­jesz­tett szabadulószoba-élménnyé!

1. pálya: tartsd élet­ben az összes gyereket!

Az alvó­ré­szek felül helyez­ked­tek el (a 7 fő elhe­lye­zé­se egyéb­ként úgy jön­ne ki, hogy fenn van egy fran­cia­ágy, két ágy, egy mat­rac, és lenn egy kihúz­ha­tó kana­pé), a galé­ri­án. (Apro­pó 7 fő: vagy min­den­ki legyen min­den­ki­nek a roko­na, vagy grup­pen aján­lott.) Biz­ton­sá­gi okok­ból egy 60 cen­tis “kerí­tés” van a galé­ri­án, ami pont elég volt arra, hogy min­dig szív­in­fark­tust kap­junk, ha Médi oda­ment; de azért ne legyen min­dig köz­vet­len élet­ve­szély­ben. Nem úgy, mint a lép­cső, amin fel­nőtt­ként is halál­fé­lel­münk volt mind fel, mind lefe­lé menet. Bal­ese­tet sen­ki sem szen­ve­dett, így ezt az aka­dályt végül sike­re­sen tel­je­sí­tet­tük. 1 pont

2. pálya: fejtörő

E cha­lé­ban (nem cha­let­ban, mint más­hol) kel­lett min­dig egy kis idő, amíg rájött az ember, hogy ugyan mi hol is van és/vagy hogy is műkö­dik. A vil­lany­kap­cso­ló­kat egy idő után auto­ma­ti­ku­san a szo­ba átel­le­nes végé­ben keres­tük. Vol­tak szö­ve­ges fel­ada­tok is, mint pél­dá­ul e kihe­lye­zett kvíz, ami­nek az alcí­me a “mire gon­dolt a köl­tő?” volt. Elő­ször is, nem riszáj­kling (recyc­le) folyik itt, hanem rik­láj­link (reclyc­ling). Másod­szor, ugyan kar­tont (car­ton) nem kel­lett gyűj­te­ni, de Tap­si Hap­sit és bará­ta­it igen (car­to­on). Min­dent a zacs­kó­ba kel­lett vol­na rak­ni, de zacs­kó az pont nem volt. Mivel a pálya hibás volt, ezért félig jó meg­ol­dást fogad­tat­nók el. 0,5 pont

3. pálya: állat- és növény­vi­lág kihívás

4. pálya: tisz­títsd meg a fürdőszobát!

5. pálya: étkezz!

6. pálya: nézd át a fiókokat!

Leg­kö­ze­lebb hotel­be megyünk.

Közzétéve:
család, élet kategóriába sorolva

Szerző: laci

"Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után." R.J.

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük