Regi meg a kamion

Teg­nap elmen­tünk Regi apu­ká­já­val vacso­ráz­ni, és ennek örö­mé­re Regi vezet­het­te ezt:

Izé, ez a “kocsi” akko­ra, mint egy kami­on. Én a hát­só ülé­sen úgy érez­tem magam, mint a 27-es buszon. Par­kol­ni már nem sike­rült Regi­nek, per­sze én leszek az utol­só aki emi­att szól­na neki, hisz nekem már a Suzu­ki­val meg az Ibi­zá­val is komoly gond­ja­im van­nak időn­ként. (Más­kor meg úgy bepar­ko­lok a leg­ki­sebb, 10 méte­res hely­re, mint egy hős.)

Továb­bá, ha már autós téma van.

Ha len­ne sok pén­zem, ven­nék az Ibi­zá­ra vala­mi­lyen szép fel­nit, mond­juk ilyet:

Per­sze egy­elő­re ez a veszély nem fenye­get. Sebaj, majd erő­sen lottózom.