OnePlus One teszt

OneP­lus One — a leg­jobb tele­fon azok közül, ame­lye­ket nem lehet* megszerezni.
*: lehet, de csak nehezen.

— Milyen tele­fon ez?
— OneP­lus One.
— HTC?
— Nem, OnePlus.
— Samsung?
— Nem, OneP­lus, ez a gyártója.
— ???

Mi is az a OneP­lus One? A OneP­lus egy kínai mobil­te­le­fon-gyár­tó, amit 2013. decem­ber 17-én (!) ala­pí­tot­tak. Nem a sem­mi­ből, mert a főnök koráb­ban VP volt az OPPO-nál, ami szin­tén egy fel­tö­rek­vő kínai gyár­tó. A One pedig az első mobil­juk, amit 2014. ápri­lis 23-án (azaz az ala­pí­tás után négy hónap­pal) jelen­tet­tek be, és nyár­tól kapható.

Miért írtam azt fenn, hogy nem lehet meg­sze­rez­ni? Mert a gya­kor­lat­ban ez így van, ezt a tele­font nem lehet csak úgy ukk-mukk-fuck-fukk meg­vá­sá­rol­ni. A vásár­lás aktu­sá­hoz szük­sé­ges egy meg­hí­vó, ami azt jelen­ti, hogy vala­ki­től meg­ka­pod a lehe­tő­sé­get arra, hogy elkölt­hes­sed a pén­ze­det. Az ipho­ne-osok ilyen­kor szok­tak elkez­de­ni nevet­ni, és belá­tom, hogy azért ez tény­leg elég meredek.

Miért és hogyan vet­tem OneP­lus One‑t? 2012 ele­je óta hasz­nál­tam a Sam­sung Galaxy Nexus-omat, ezt a tele­font sze­ret­tem eddig a leg­job­ban mind közül. Tovább­ra is tar­tom, hogy ez az egyik leg­job­ban össze­ra­kott mobil, de két és fél év rend­kí­vül aktív hasz­ná­lat után már kez­dett egy­re ide­ge­sí­tőbb len­ni. Az akku­mu­lá­to­ra már a fél napot se nagyon bír­ta, nap­köz­ben is töl­töt­tem, hogy estig ne merül­jön le. Egy­re több alkal­ma­zás visel­ke­dett fur­csán, a végén már a Chro­me sem nagyon ment. Saj­nos eljárt felet­te az idő. Sokat gon­dol­kod­tam a követ­ke­ző tele­fo­no­mon. A Nexus-szé­ria nagyon meg­tet­szett, viszont a Nexus 4‑et és 5‑öt is az LG gyár­tot­ta, én pedig az LG Opti­mus 2X óta szen­tül meg­fo­gad­tam, hogy soha töb­bé nem veszek LG‑t. HTC‑t, Sam­sun­got nem akar­tam ven­ni, mert se a HTC Sen­se, sem a kis­mil­lió S‑applikáció nem tet­szik. Pár hónap­ja hal­lot­tam elő­ször a OneP­lus One-ról, és kb. egy hónap­ja dön­töt­tem el, hogy ez lesz a követ­ke­ző tele­fo­nom. Per­sze hamar rájöt­tem, hogy ez nem lesz egy egy­sze­rű menet. Már szin­te fel­ír­tam a nap­tá­ram­ba az iPho­ne 6 bemu­ta­tó­já­nak idő­pont­ját, ami­kor a sem­mi­ből az ölem­be hul­lott egy meg­hí­vó (kösz, @kiramitsa és @GaborLenard). Ez volt múlt pén­te­ken, este meg­ren­del­tem a tele­font — Német­or­szág­ba, mert Svájc­ba nem szál­lí­ta­nak. Hét­főn dél­után adták fel a cso­ma­got Lon­don Heathrow‑n, kedd dél­után pedig már a német­or­szá­gi pos­ta­fi­ók­ba érke­zett. Szer­dán nyil­ván nyi­tás­ra ott vol­tam, hogy elhozhassam.

Ennyi beme­le­gí­tés elég is lesz, akkor tér­jünk is rá a telefonra.

Spe­ci­fi­ká­ció
A tele­fon­ban egy négy­ma­gos Qual­comm Snap­dra­gon 801-es pro­cesszor ketyeg 2,5 GHz-es óra­je­len. Emel­lett ter­mé­sze­te­sen van külön gra­fi­kus chip is, egy Adre­no 330-as, 578 MHz-en. Memó­ri­á­ból 3 GB, tár­hely­ből 16 vagy 64 GB (nekem ez utób­bi van). Az akku­mu­lá­tor 3100 mAh‑s, a kijel­ző 5,5 colos (ún. pék­la­pát), full HD fel­bon­tá­sú, Goril­la Glass 3‑mal borít­va. A tele­fon meg­bír­ja az LTE-háló­za­tot (ún. négy­gés), van ben­ne két­csa­tor­nás WiFi, Blu­e­to­oth 4.0, NFC, GPS, gyor­su­lás­mé­rő, girosz­kóp és digi­tá­lis irány­tű is. Elöl egy 5 mega­pi­xe­les, hátul egy 13 mega­pi­xe­les kame­ra talál­ha­tó. Van még alul dup­la hang­szó­ró, illet­ve három mikrofon.

Össze­fog­lal­va a tele­fon­ba nagy­já­ból min­dent bele­rak­tak, amit manap­ság szok­tak, az ipho­ne-osok ter­mé­sze­te­sen hiá­nyol­hat­ják az ujj­le­nyo­mat-leol­va­sót, tény, hogy ez nincs ben­ne. Hőmé­rő, nívó­pál­ca és lomb­fű­rész sincs ben­ne gyá­ri­lag, ez kérem gyász.

Kívül­ről
A OneP­lus One nagy. Lehet vitat­koz­ni, hogy az iPho­ne 5S-nél csak alig 3 cm-rel maga­sabb és szűk 2 cm-rel szé­le­sebb, de nem érde­mes. Nagy tele­fon hatal­mas kijel­ző­vel, egy­ke­zes hasz­ná­lat­ra nem vagy csak nagyon kor­lá­to­zot­tan alkal­mas. (Én az elej­tés­ve­szély miatt nem koc­káz­ta­tok, két kéz­zel hasz­ná­lom, de majd később bizo­nyá­ra átté­rek egy kéz­re, ha megszokom.)

A OneP­lus One szép. Nagyon apró­lé­ko­san van meg­ter­vez­ve min­den ív és rész­let, szin­te hihe­tet­len, hogy egy ilyen tele­font hozott össze egy gyár­tó, ame­lyik egy éve még nem is léte­zett. Az elő­la­pot ural­ja az 5,5 colos kijel­ző, ami­nek a szé­lén egy kes­keny króm­csík fut végig. (Iga­zá­ból a kijel­ző van felül és a csík alul, de ez szem­ből nem egy­ér­tel­mű.) Felül talál­ha­tó a fül­hall­ga­tó-kime­net és egy mik­ro­fon, alul a két hang­szó­ró, a mic­roUSB-csat­la­ko­zó és még egy mik­ro­fon. A hát­lap pedig … Fog­tam én már üveg hát­la­pot, ami csú­szó­sabb, mint egy aller­gi­ás mez­te­len­csi­ga; szap­pan­tar­tó-műanyag hát­la­pot; rücs­kö­sí­tett műanya­got, sima fémet, műanya­got fém­be­tét­tel. A hát­lap itt tex­tú­rá­zott műanyag, de itt a műanya­got nem sam­sun­gos műanyag­ként kell elkép­zel­ni. Nagyon kel­le­mes a tapin­tá­sa, és nagyon jó fogást ad a tele­fon­nak. Ha már itt járunk, meg kell emlí­te­ni a hát­só kame­rát, ami egy 13 mega­pi­xe­les, 6 len­csés Sony Exmor, dup­la LED-es vaku­val. És hátul is van egy mik­ro­fon, ami jó szol­gá­la­tot tesz a zaj­szű­rés­nél. A bal olda­lon van a hang­erőt sza­bá­lyo­zó gomb és a mic­ro­SIM tál­cá­ja, a jobb olda­lon pedig a bekapcsológomb.

A tele­fon háza mag­né­zi­um, sta­bil és merev. Jól ki van súlyoz­va, a 162 g‑os tömeg egy ekko­ra tele­fon­hoz jól passzol, nincs olyan érzé­sem, hogy ha most a tele­fon után nyú­lok, akkor a len­dü­let­től a szo­ba sar­ká­ba dobom.

Belül­ről
A OneP­lus One nem­zet­kö­zi ver­zi­ó­ját Cya­no­gen­Mod 11S-sel szál­lít­ják, ami a 4.4‑es And­ro­id­ra (Kit­Kat) épül. Én CM-et rak­tam fel a Galaxy Nexus-ra is, így a rend­szer nem volt új, már régen meg­szok­tam és meg­sze­ret­tem. Ren­ge­teg kisebb és nagyobb dol­got lehet raj­ta beál­lí­ta­ni, amik­kel még job­ban test­re­szab­ha­tó a tele­fon. A Quick Sett­ings (a “lehú­zós” menü, amit két ujjal lehet rög­tön elér­ni) is tel­je­sen módo­sít­ha­tó. Ren­ge­teg téma közül lehet válasz­ta­ni (ezek álta­lá­ban fize­tő­sek), amik­kel az iko­nok­tól a hát­te­ren keresz­tül a gom­bo­kig min­dent meg lehet változtatni.

A tele­fon érin­tés­sel is fel­éb­reszt­he­tő, nem kell hoz­zá a bekap­cso­ló­gomb. Ket­tőt “kat­tint­va” bekap­csol, kört raj­zol­va rög­tön elin­dul a kame­ra alkal­ma­zás, V‑t raj­zol­va pedig a vaku. Ter­mé­sze­te­sen műkö­dik a hang­ve­zér­lés is, de ezt embe­rek között nem pró­bál­nám ki, autó­ban pedig nem tele­fo­no­zunk, ugye?

Kame­ra: ez a Cya­no­gen­Mod-féle Came­ra app, ami a szo­ká­sok­hoz híven szin­tén ren­ge­teg beál­lí­tást tar­tal­maz. Fény­ké­pe­zés­nél, ha jól szá­mol­tam, 30-féle mód közül lehet válasz­ta­ni: HDR, ala­csony zár­idő, éjsza­kai mód, tucat­nyi “fil­ter” (szé­pia, scretch stb.). Van pano­rá­ma­kép készí­tés­re is lehe­tő­ség, mint ahogy lehet ját­sza­ni a fehér­egyen­súllyal és a kép mére­té­vel, minő­sé­gé­vel. Ennél viszont sok­kal érde­ke­sebb a vide­ó­fel­vé­tel: van time lap­se-mód, lehet készí­te­ni 4k‑s (UHD: 3840 × 2160, DCI: 4096 x 2160) fel­vé­te­le­ket is, és a leg­jobb: van slow moti­on! Maxi­mum 1080p-vel 60 fps, maxi­mum 720p-vel pedig 120 fps választ­ha­tó. Az így készí­tett vide­ók­kal én a magam részé­ről nem tudok betel­ni, a kiön­tött pohár víz­től kezd­ve az esőn keresz­tül a fűben sza­la­dó embe­re­kig min­den fan­tasz­ti­ku­san néz ki.

Néhány app­li­ká­ció még, ami­ket érde­mes meg­em­lí­te­ni: AudioFx — ren­ge­teg beál­lí­tás­sal ellá­tott leját­szó­prog­ram; Gal­lery — nagyon szép galé­ria, több­fé­le­kép­pen is ren­dez­he­tő fény­ké­pek és vide­ók, slide­show; Scre­enc­ast — ahogy a neve is mond­ja, a tele­fon kép­er­nyő­jé­nek tar­tal­ma rög­zít­he­tő, nagyon praktikus.

Akku­mu­lá­tor: a 3100 mAh a gya­kor­lat­ban annyit jelent, hogy jó soká­ig biz­to­san nem kell azon aggód­nia sen­ki­nek, hogy lemerül‑e a nap végé­re a tele­fon. Aktív hasz­ná­lat mel­lett könnye­dén kibírt két mun­ka­na­pot a tele­fon: egyik nap reg­gel 90%-ról indul­va más­nap késő este ment 10% alá a töltöttség.

Hasz­ná­lat: a négy­ma­gos pro­cesszor kitesz magá­ért, hihe­tet­le­nül gyors min­den. Szin­te sem­mi lag, az alkal­ma­zá­sok azon­nal indul­nak és gyor­san betöl­tőd­nek. Az appok közöt­ti vál­tás is folya­ma­tos, a bön­gé­sző­ben a köze­lí­tés-távo­lí­tás szin­tén vil­lám­gyors. Mond­juk 2014 van, ez manap­ság alap, de hát muszáj eze­ket leír­ni, ha egy “flags­hip kil­ler” tele­fon­ról van szó, nem?

Eze­ken túl
2012. már­ci­us 8‑én ezt írtam a Sam­sung Galaxy Nexus tar­tós­teszt­ben:

A végé­re hagy­tam még egy szub­jek­tív élményt. Ugyan a Galaxy Nexus már kap­ha­tó nálunk, még­is hihe­tet­le­nül illuszt­ris érzés volt nap mint nap hasz­nál­ni. Ezt erő­sí­tet­te az is, hogy napon­ta több­ször is meg­szó­lí­tot­tak isme­rő­sök (és néha kevés­bé isme­rő­sök is), hogy “hadd nyom­kod­jam egy kicsit”. Nem vagyok irigy (meg nem is az enyém a készü­lék, ugye), így hát min­den alka­lom­mal oda­ad­tam a tele­font pár perc­re, és min­den­ki­nek nagyon tetszett.

A OneP­lus One-nal ugyan­ezt sike­rült átél­nem: kol­lé­gák, bará­tok, gye­re­kek (saját) — jó sokan meg­néz­ték az elmúlt pár nap­ban. “Nagy”, “hatal­mas”, “jesszus, mek­ko­ra!”, mond­ták, majd meg­mu­tat­tam a tele­font is. Ez nem egy tucat­mo­bil: a kidol­go­zott­sá­ga, a tel­je­sít­mé­nye, és az ezek­hez tár­su­ló hihe­tet­len ár tel­je­sen egye­di­vé teszik. Mert­hogy az ára: a kiseb­bik, 16 GB-os modell 299, a nagyob­bik, 64 GB-os pedig 349 dol­lár (euró­ban: 269, ill. 299).

Ver­dikt
Sze­rin­tem egy­ér­tel­mű: ha vala­ki meg tud­ja ven­ni ezt a tele­font, akkor meg kell ven­ni. Nem baj, hogy túl nagy. Nem baj, hogy and­ro­i­dos. Nem baj, hogy nincs ujj­le­nyo­mat-olva­só. Ennél a tele­fon­nál sem­mi sem baj. Ez a tele­fon egy­sze­rű­en töké­le­tes, és ha nem is az, hát meg­vo­nom a vál­lam, és azt mon­dom: mit vár­hat­nék el egy 300 eurós telefontól?

UPDATE: cik­kem a kutyu.hu‑n: OneP­lus One – a leg­jobb tele­fon azok közül, ame­lye­ket nem lehet* meg­sze­rez­ni. Sok scre­ens­hot, scre­enc­ast videó, pár videó és fény­kép a tele­fon­nal, kevés­bé ide­ge­sí­tő sze­mé­lyes stílusban.