A Fórszkver-effekt

Angel­day teg­na­pi poszt­já­ból kiin­dul­va ma volt egy inter­kon­ti­nen­tá­lis Twit­ter-beszél­ge­tés Foursquare/Swarm témában.

@angelday @markertlaci @fb2 Én meg sosem értet­tem iga­zán, hogy mire jó az egész. Én vagyok az örök öreg?

— Gabor Lenard 💗 (@zengabor) August 11, 2014

Kicsit gon­dol­kod­tam ezen az egész 4sq-élet­ér­zé­sen, pon­to­san 5800 check-in és több mint 4 év hasz­ná­lat után erre jutottam.

A Fours­qu­a­re-nek a vilá­gon sem­mi értel­me nincs!* De lus­ta­ság­ból és egyéb okok­ból nem tudom abbahagyni.

*: azért van néhány, de így hatá­so­sabb az idézet.

2010. ápri­lis 26‑a egy átla­gos hét­fői nap volt, ami­kor Regi­vel elmen­tünk a Barak Café­ba. (Nem volt még egy gye­rek se, a szep­lő­te­len fogan­ta­tás is még csak egy hónap múl­va tör­tént.) Este fél 11 után pár perc­cel — mi mást tehet­ne a fia­tal Busi­ness Analyst, bará­tai tár­sa­sá­gá­ban? — a tele­fo­no­mat basz­ku­rál­tam, majd meg­nyi­tot­tam a Fours­qu­a­re neve­ze­tű alkal­ma­zást, és éle­tem­ben elő­ször becsek­kol­tam valahova.

Annyi­ra meg­tet­szett a dolog (mama, pon­to­kat kapok min­den check-in után!), hogy utá­na szé­pen elkezd­tem becsek­kol­gat­ni min­den­fe­lé. Nem egé­szen egy nap­pal és öt check-innel később már arra is rájöt­tem, ami­re sokan még a mai napig sem, misze­rint a 4sq-becsek­ko­lás helye egé­szen pon­to­san a 4sq, nem a Face­book, nem a Twit­ter, nem a LinkedIn.

Men­tem ide-oda, per­sze csak mód­já­val, és min­den­hol az volt az első, hogy nyo­mot hagy­tam magam után. Lett sok pon­tom, és már akkor sem értet­tem, hogy ennek mi értel­me van, de friss volt az élmény, nem volt még mainst­ream a dolog, így hát csináltam.

Mint­ha egy dizáj­nerdrog-hasz­ná­ló az első élmé­nye­i­ről írna, nem?

A 4sq‑t már akkor is hülyén hasz­nál­tam, és ez most sem vál­to­zott. Becsek­kol­tam az iro­dá­ba, becsek­kol­tam ott­hon­ra, csu­pa olyan hely­re, amik­kel az ember nem büszkélkedik.

Elkezd­ték egy­re töb­ben és töb­ben hasz­nál­ni a Foursquare‑t, per­sze min­den­ki más­hogy: utó check-in, elő check-in, check-in csak új helyek­re, vir­tu­á­lis check-in, volt min­den. Akkor még nem csak And­ro­id és iOS volt a vilá­gon, nem volt natív app min­den tele­fon­ra, emlék­szem, hogy anno sokan csak web­ről tud­tak beje­lent­kez­ni, és azért nem járt pont! Ilyen kihí­vá­sok és prob­lé­mák jel­le­mez­ték a 4sq‑t alig egy évvel az indu­lás után. Egyéb­ként most néz­tem meg, éppen csak kicsúsz­tam az első mil­lió fel­hasz­ná­ló­ból, én vagyok 1049218-aska.

A pon­tok mel­lett az ele­jén két dolog haj­tott, és sze­rin­tem ezzel így volt a leg­több user akkor­tájt. Az egyik a badge-ek intéz­mé­nye volt, a másik pedig a mayors­hip. A badge iga­zá­ból annyit tud, hogy ha vala­mit csi­nálsz vagy vala­mit sok­szor csi­nálsz, akkor kapsz egy vir­tu­á­lis kitű­zőt, mint­ha baro­mi nagy betűk­kel a hom­lo­kod­ra len­ne teto­vál­va, hogy nerd / geek / koc­ka / “nincs éle­tem!” (a meg­fe­le­lő rész alá­hú­zan­dó). Becsek­kol­ni 10/25/50 külön­bö­ző hely­re, becsek­kol­ni több napon keresz­tül, több hason­ló hely­re, sok hely­re egy nap stb., min­den ilyen fan­tasz­ti­kus embe­ri tel­je­sít­mé­nyért kap­tam vala­mi­lyen badge-et. Egy cso­mó­szor nem is volt egy­ér­tel­mű, hogy miként lehet egy badge-et meg­sze­rez­ni, ez még izgal­ma­sab­bá tet­te az egé­szet. Per­sze csak egy dara­big, mert 54 badge után már hót lesza­rom az 55-et.

A mayors­hip hason­ló ehhez: annyi az egész, hogy aki az adott hely­re az elmúlt 60 nap­ban a leg­több­ször becsek­kolt, az a mayor. És ha vala­ki mayor volt 2010-ben egy helyen, az pont annyi­ra volt jó neki, mint­ha el sem kezd­te vol­na az egé­szet. Per­sze hal­la­ni lehe­tett olyan tör­té­ne­te­ket, hogy Ámé­ri­ká­ban ha mayor vagy egy kávé­zó­ban, akkor min­den 100. kávéd­hoz ingyen adják a cuk­rot és a kana­lat. Magyar­or­szá­gon soha nem talál­koz­tam sem­mi értel­mes mayor reward­dal, pedig volt, hogy egy­szer­re 20–30 helyen vol­tam mayor. Per­sze jó volt még a mayors­hip ver­seny szem­pont­já­ból, hogy most akkor én vagyok‑e “pol­gár­mes­ter” az iro­dá­ban, vagy egy még nálam is nagyobb koc­ka. Szép dol­gok ezek.

Per­sze volt már akkor is néhány olyan dolog a 4sq-en, amik­nek ezek­nél több értel­mük lett vol­na, még­sem nagyon fog­tak meg. Lehe­tett lis­tá­kat csi­nál­ni, tip­pe­ket írni, kom­men­tel­ni, fotót fel­töl­te­ni, ezen funk­ci­ó­kat az alap­hoz (check-in) képest ezre­lé­kek­ben kife­jez­ve használtam.

És tel­tek-múl­tak az évek. A Fours­qu­a­re egy­re fej­lő­dött, egy­re több hely volt fel­vé­ve (ez per­sze nem az alko­tók­nak köszön­he­tő, hanem a lel­kes superu­se­rek­nek és a hoz­zám hason­ló mezei ember­kék­nek), egy­re több funk­ció lett, egy­re inkább ment el az egész vala­mi tel­je­sen más irány­ba. Hogy milyen irány­hoz képest milyen irány­ba, az még nem tel­je­sen egy­ér­tel­mű nekem, de vala­mer­re elmoz­dul­tak, az biztos.

Most pedig ott vagyunk, hogy van a Fours­qu­a­re, ami már nem az a Fours­qu­a­re, és van a Swarm, ami iga­zá­ból az egyik badge (ami­kor sok sze­ren­csét­len user van egy helyen egy­szer­re) spin-off­ja. A Fours­qu­a­re elvi­leg azért jó, mert az eddi­gi élet­utad alap­ján majd jól meg­mond­ja neked, hogy hova men­jél tacót enni (ugyan­oda, mint eddig). A Swarm meg azért jó, mert ha enge­dé­lye­zed, akkor check-in nél­kül is követ téged, és meg­mond­ja az isme­rő­se­id­nek, hogy hol vagy. (Engem még min­dig ran­dom helyek­re pakol be auto­ma­ti­ku­san.) Per­sze van még kis­mil­lió másik funk­ció, becsek­kol­ha­tunk már egy ide­je máso­kat (ha enge­dé­lye­zik), most már lehet kis iko­no­kat rak­ni a check-in mel­lé, az embe­rek távol­ság sze­rint cso­por­to­sít­va vannak.

De a Fours­qu­a­re-nek (és a Swarm­nak) még min­dig nincs a vilá­gon sem­mi értelme.

Illet­ve van, de az olyan könnyen kivált­ha­tó, hogy magam sem értem, miért nem vál­tom ki már évek óta. Az egyet­len hasz­nos funk­ció, hogya­szon­gya BA-ként fejez­zem ki magam — use case: digi­tá­lis emlé­ke­zet, illet­ve memó­ria-helyet­te­sí­tő. Évek óta sem­mi más­ra nem hasz­ná­lom a 4sq‑t, csak logo­lom azt, hogy mikor hova megyek, megyünk. Per­sze ret­te­ne­te­sen hülye módon, mert sem­mi értel­me nincs min­den áldott nap becsek­kol­ni a klo­te­ni vas­út­ál­lo­más­ra, mert ez se most, se egy, se tíz év múl­va egy bit­nyi infor­má­ci­ót sem fog hor­doz­ni. Szó­val arra jó a Fours­qu­a­re, hogy meg­néz­zem, melyik étte­rem­ben vol­tunk három hónap­ja, ami­kor haza­men­tünk Magyar­or­szág­ra. Ennyi. Csi­nál­hat­nék egy cuki szel­fit min­den étte­rem előtt, és pont ugyan­ezt az infor­má­ci­ót tárol­nám el, de nem. Én inkább becsek­ko­lok, és aztán eze­ket a check-ine­ket kuta­tom a vas­út­ál­lo­má­sok és busz­meg­ál­lók rengetegében.

Van ennél rosszabb is.

Twit­te­ren lin­kel­te vala­ki ezt a cik­ket: The Most Popu­lar Soci­al Net­work for Young People? Texting

Érde­kes olvas­mány, spo­i­ler: a “fia­ta­lok” SMS-eznek (és még sok alkal­ma­zást napi szin­ten — sokat — hasz­nál­nak), és (töb­bek között) nem Foursquare-eznek.

Ha vala­ki mobil­ról olvas­sa ezt a posz­tot, akkor eláru­lom, hogy az a két-három (nagyobb kijel­ző­kön: öt-nyolc) zöld pixel alul a Fours­qu­a­re, ami azt jelen­ti, hogy konk­ré­tan sen­ki, de abszo­lút sen­ki sem hasz­nál­ja az appot rend­sze­re­sen, és a 7000 meg­kér­de­zett közül kb. 20-an hasz­nál­ták vala­ha. Ez magyar­ra for­dít­va azt jelen­ti, hogy előbb fog­ja anyu­kám (szia, Anyu!) fel­ins­tal­lál­ni a tele­fon­já­ra a 4sq‑t, mint Kata vagy Zizi. És nem csak azért, mert Zizi­ék­nek még nincs telefonjuk.

A Foursquare‑t a hoz­zám hason­ló hülyék tart­ják élet­ben. Vagyunk mi jó 50 mil­li­ó­an, becsek­kol­ga­tunk ide-oda, gyűl­nek a pon­tok, a képek, a tip­pek, tele van már vele a DB meg a DWH. Aztán előbb-utóbb rájö­vünk arra, hogy az étter­mes szel­fik­nek tény­leg sok­kal több értel­mük van, és nyo­munk egy unins­tallt. És fel­rak­juk a Snap­cha­tet, és elküld­jük hím­ivar­szer­vünk fény­ké­pét éle­tünk pár­já­nak, mert az leg­alább trendi.