Múlt héten hogy, hogy nem, nem Altstettenből mentem haza villamossal-trolival-vonattal-busszal (nem vicc), hanem Opfikonból, mint a régi szép időkben. Lesétáltam az irodától a városközpontig, és gondoltam, hogy fogok egy buszt, kimegyek a reptérre (fontos, hogy az embernek legyen egy kályhája; na, ilyen nekem a zürichi reptér), és onnan hazamegyek egy másik busszal. Leültem hát a buszmegállóba, egy ilyen plakát alá/elé.
Ott ültem, és játszottam a telefonomon, ahogy az egy 30 éves Sr. BA-tól elvárható. Nem sokáig tartott a mennyei nyugalom, egy pár koszos szandál tűnt fel előttem, amelyek egy pár koszos lábszárban folytatódtak, és így tovább, legfölül pedig ott volt egy igazi Mikulás-fej, ősz haj és ősz szakáll, persze hót koszosan. Egy igazi hobbit hobó állt előttem.
A hobó látta, hogy pont beszélhetnékem van, elkezdett hát mesélni, persze irtózatos svájcinémetül. Nagyon mondta, és mivel egyfolytában a plakátra mutogatott, és bőszen röfögött, rájöttem, hogy a plakátról beszél. Valamit arról magyarázott, hogy a Coop milyen cég, és sok pénz, és mire költik, meg disznó. Nagyon határozottan mondta, én meg elővettem a CV-mből már ismert “active listening” skillemet, és megfelelő frekvenciával bólogattam. Pár perc után kérdezte a hobó, hogy beszélek‑e németül, mondtam, hogy “nur ein bisschen”, ez pont elegendő volt neki, folytatta.
Megérkezett a busz, reméltem, hogy büdös barátomtól szomorú búcsút vehetek, de nem, ő is a reptér fele tartott. Leült tőlem meglehetős távolságra, de tovább beszélt, és egyre jobban belejött. Még a megállóban volt néhány szó, amit megértettem, de hat méterről, buszon utazva, zötykölődve annyi esélyem volt megérteni a mondandóját, mint egy süketnémának megnyernie a Megasztárt. Annyit még a nyugodt, megállós időkből tudtam, hogy valamilyen összeesküvés-elméletet fejt ki éppen nekem, rengeteg számmal, és gyakorlatilag az összes svájci bankkal és nagyvállalattal kapcsolatban. Említette még az NSA‑t is, George Bush‑t és Monika Lewinsky‑t (külön mondatban), és még vagy tucatnyi híres és kevésbé híres (ejtsd: svájci) politikust. Komolyan felmerült bennem, hogy valahogyan jegyzetelni kellene, mert ha annak az 1%-nak, amit megértettem, csak a tizede igaz, akkor elég nagy szarban van a világgazdaság. Persze arra is gondoltam, hogy ha rájön a hobó, hogy baromira nem értem, akkor igen dühös lesz, és vagy megtámad, vagy — ami még rosszabb — közelebb ül, és újrakezdi, lassabban.
Nem kockáztattam hát, a reptér előtt pár megállóval egy alkalmas pillanatban leugrottam a buszról, és otthagytam a hobót. Ő beletúrt bozontos szakállába, elővett egy félig megrágott csirkelábat, és unottan bámult maga elé.