Az október elejei költözésünk (Rafz → Kloten) óta egyre többet gondoltunk a lakásátadásra. Ez az, amikor a régi lakást kitakarítva bemutatja az ember a főbérlőnek, aki aztán boldogan és svájci-németül hörögve jegyzi meg, hogy poros a teraszon a roló külső éle, és ezért kénytelen 300 frankot levonni a kaucióból. Persze ez csak egy vicc, és ne szaladjunk a dolgok elibe.
Regivel sokat beszéltünk arról, hogy miként zavarjuk le az egész kiköltözés-költözés-beköltözés-takarítás-javítás procedúrát, hogy az anyagilag, energiabefektetésileg és a feng shui szempontjából is ideális legyen. A költözést néhány barátunk segítségével gyakorlatilag ingyen megúsztuk, a takarítás-javítás kapcsán pedig ugyanazt a (hibás) döntést hoztuk, amit általában mindenki elkövet (elsőre): majd mi megoldjuk, nem fogunk ezért ezre(ke)t fizetni.
A terv a következő volt: mivel a kiköltözés és az átadás között bő egy hónapunk volt, esténként és hétvégente majd Regi fog takarítani, míg én bébiszittelek a gyerekekre. Ebből aztán az lett, hogy Regi nettó 60 órán keresztül pucolta fényesre a lakást, míg én próbáltam Katára és Zizire vigyázni.
A takarítás nem is a legjobb kifejezés, inkább porszem- és zsírharcnak mondanám, néhány extra finomsággal megspékelve. A háztartási gépek pucolása bizonyult a legidőigényesebb, azonban a legtöbb fejfájást egy polc okozta. A nappaliban a falra felfúrtunk egy ikeás polcot, ami aztán 8 lyukat krátert hagyott maga után, amikor levettük. Ez a 8 lyukú fal sok álmatlan éjszakát okozott, főleg miután ilyen lyukfeltöltő anyaggal, vakolattal és fehér festékspray-jel “kijavítottuk”. A végeredmény nem volt túl szép, reményünk sem volt arra, hogy nem veszik észre. Cserébe viszont minden más ragyogott, a sütő, a hűtő, a mosogatógép, a vizesblokk, a pincében pedig a mosógép és szárítógép mind újszerű állapotban voltak. Reménykedtünk, hogy ez utóbbiak majd segítenek elfeledtetni az előbbit.
(…)
Végül eljött az Időpont, november 22., péntek, du. 2 óra. A gyerekeket egy ismerősnél hagytuk, szerettük volna, ha a lakásátadás nem okoz számukra gyermekkori traumát. Már fél órával korábban a helyszínre értünk, hogy még az utolsó utáni simításokat elvégezzük, felszedjünk pár renitens porszemet és néhány kellemetlenkedő lipidet. 13:52-kor csengettek (az ember bizonyára az akasztása időpontját is pontosan megjegyzi, arra a pár másodpercre persze), és mi falfehér arccal (hogy takarjuk a falhibákat, ugye) ajtót nyitottunk.
A főbérlő cég képviseletében a fő kapcsolattartó lány (akivel az elmúlt hetekben volt pár összetűzésem telefonon, és aki miatt a kollégáim igen jól megtanultak magyarul káromkodni), illetve egy Obersturmbannführer magasabb beosztású, idősebb hölgy látogattak meg minket, hogy ízekre szedjék a rendet és tisztaságot. Megkérdezték, hogy magunk takarítottunk‑e, mire mi szemlesütve bevallottuk, hogy igen. Elkezdődött hát a szemle. Míg a lány a konyhát szemrevételezte, a hölgy a nappali rolóját tekerte fel. Hogy segítsek neki, elkezdtem én is feltekerni a terasz rolóját, mire akkorát ordított rám, hogy rögtön eldobtam a kurblit (nyilván azt is ellenőrzik, hogy működik‑e a roló, nem csak a csoportképhez akartak elég fényt beengedni). A harmadik percben a hölgy kiszúrta, hogy a teraszon a roló külső éle tényleg poros, illetve hogy az egyik teraszajtó belső és külső küszöbe között tucatnyi porszem található, de szerencsére megadták nekünk az esélyt a javításra, és kitakaríthattuk a koszos részeket ott és azonnal. Rövidesen megérkezett a következő bérlő (akinek a vezetékneve magyarul azt jelenti, hogy vidám, hehe), így a vizsgálat párhuzamosan, a pincében is folytatódott. Kb. 20 perc után lett vége a Blitzkriegnek, és összegyűltünk a nappaliban, hogy beismerjük az összes vétkünket.
A lány beszélt, és elmondta, hogy minden szép, minden tiszta, de sajnos van egy kis gond a nappali falával (a polc!). Azt mondja, hogy nem olyan szép. Nem. Ki kell festeni azt az egész falat. Ki. (Közben gondolkodom, hogy mennyi lehet ez, 600 frank munkadíj, 200 frank festék, 400 frank takarítás utána? Vagy ennek a duplája?) Jövő héten akkor jönne a festő, és aztán majd küldik a számlát, és annak a 6/8‑át kell nekünk kifizetnünk. (Mert tízévente amúgy is festeni kell, és valamennyi idő már eltelt, és valamennyit mi laktunk, valahogy úgy jön ki ez a szám.) Úgy. És hogy ez kb. 150 frank. Itt Regivel összenéztünk, és olyan boldogok lettünk hirtelen, hogy majdnem felkiáltottunk. Volt még egy hiba, a hálóban a mennyezeten egy elkent szúnyogért még felszámoltak 10 frankot. Aztán eltelt még pár perc, és vége volt az egésznek, elköszöntünk, eljöttünk, és remélhetőleg itt is a thriller happy endje.
Konlkúzió:
- Baromi mázlink volt, mert hallottunk történeteket 3 órás átadásról is, meg olyanról, hogy a konnektorba nyúltak bele, hogy poros‑e. Ehhez képest mi fél óra alatt végeztünk, és nagyon korrektek (megkockáztatom, hogy felületesek) voltak a főbérlő emberei.
- A következő költözésnél a takarítást biztosan hivatásosakra bízzuk, mert összességében nem éri meg az idegeskedést és a vesződséget. Van olyan takarítás is, aminek az ára tartalmazza a garanciát az átadásnál.
- 14 napig még jelezhetik nekünk a hibákat, de a fentiek fényében még így is nagyon olcsón megúsztuk.
3 hozzászólás a(z) “Lakásátadás (thriller, 2013)” bejegyzéshez
Svájcban a saját tapasztalat az volt, hogy néhány dologgal komolyan foglalkoznak, mint a csempe vagy a szaniterek (átvételnél ellenőrizni kell tehát, hogy nem repedt sehol), a többit el lehet kenni. Megsajnálni nem fognak, abban biztos lehetsz, ha aki épp jön, az útálja a külföldieket, akkor lehet hogy kellemetlenkedik, de alapvetően korrekt. És lehet hogy megéri kitakaríttatni vagy legalábbis segítséget fogadni, akkor már mondhatod, hogy pénzért csináltattad. Én egyszer költöztem Bernben, ott valami irgalmatlan összeget számláztak ki néhány bútor mozgatásáért meg a takarításért, szóval lehet hogy ez drága lesz, de ugye a reinkarnációs tanfolyam is megéri :)
Tök jó volt ilyet olvasni. Mi most fogunk idehaza költözni és ránk is vár egy átadás, továbbá 4 falra fúrt IKEAs objektum nyomainak eltüntetése. Igaz a főbérlőnk magánszemély, de lejárat előtt mondtuk fel a szerződést, ami miatt lesz némi kötbérünk (alapdíj fele, amíg ki nem adják, vagy a szerződés le nem jár) és emiatt icipicikét romlott az egyébként felhőtlen kapcsolatunk. :)
Kertunk tobb helyrol is ajanlatot takaritasra, 1000 chf alatt nem nagyon kaptunk, szoval visszatekintve anyagilag megerte, az idegeskedesert nem:) ikeas lukakat pedig sohatobbet nem leszek hajlando vakolni, az tuti!:)
@Inti: itt altalaban 1, vagy 2 evre irsz ala, ha elotte akarsz koltozni, akkor neked kell utanberlot keresned, kulonben nem koltozhetsz. Ja, es kantonilag, szabalyozott felmondasi hataridok vannak, itt aprilis es oktober elseje, “lazabb” cegek ( mint pl. a mienk) ettol neha eltekintenek, de a 3 vagy 6 honap felmondasi ido tovabbra is alap. Szoval nem egyszeru na. Sok sikert nektek is! Ha takaritasi tippek kellenek valamihez, szolj:)