Hiltl (Sihl utca)

Ugye a cím­ből is kide­rül, hogy étte­rem­kri­ti­ka következik?

Regi­vel múlt héten volt egy kime­nős esténk, és meg­ün­ne­pe­len­dő sváj­ci közös éle­tünk első évfor­du­ló­ját, egyéb­ként pedig hato­dik évfor­du­lón­kat, elmen­tünk egy étte­rem­be. Válasz­tá­sunk a Haus Hiltl c. étte­rem­re esett, ahol Regi már volt egy­szer egy barát­já­val, és azóta min­den­áron el akart vinni.

Magam­ról annyit, hogy ami­óta fogam van, min­den nap ettem húst. Nem­rég pró­bál­tam étren­dem­be beik­tat­ni egy hús­men­tes napot, nos, este hat­kor már tik­kel­tem, és tömeg­gyil­kos gon­do­la­ta­im vol­tak. Nem vagyok egy vegán hip­pi, na.

A Hiltl­ről annyit, hogy a leg­ré­geb­bi vege­tá­ri­á­nus étte­rem a vilá­gon (1898 — pedig akko­ri­ban még nem volt divat a lege­lés), és saját szó­cik­ke van a Wikipédián.

A fen­ti két bekez­dés­ből is lát­szik, hogy a Hiltl vert hely­zet­ből indult, főleg, hogy ezt meg­elő­ző­en leg­utóbb a Pam­pas­ban vol­tunk (amely­nek web­ol­da­la nemes egy­sze­rű­ség­gel a steak.hu). De Regi tény­leg annyi­ra ára­do­zott róla, hogy egy idő után már engem is nagyon érde­kelt. Féle­lem­mel vegyes vára­ko­zás­sal lép­tem be az étte­rem­be, Regi csak szimp­lán éhes volt.

Regi tapasz­ta­la­tai alap­ján úgy dön­töt­tünk, hogy a büfé­va­cso­rát választ­juk, abból is a lemé­rős ver­zi­ót. Ez annyit jelent, hogy a föld­szin­ti büfé­asz­ta­lok­ról bár­mit lehet válasz­ta­ni, min­den ugyan­annyi­ba kerül, attől füg­get­le­nül, hogy “hús”, köret, salá­ta, mousse vagy szósz. Min­den tányért le kell mér­ni, jön a blokk, aztán a pin­cér elve­szi és leköny­ve­li szé­pen. Van egyéb­ként à la car­te ren­de­lés is, illet­ve a büfé­ből 55 fran­kért all-you-can-eat mód­szer­rel is lehet táp­lál­koz­ni (ez egyéb­ként a lemé­rős ver­zi­ó­ban egy kiló­nak számít).

Mind­ket­ten három-három tányér­ral ettünk, két sósat (azt még­sem írha­tom, hogy húst köret­tel) és egy éde­set (desszert). Összes­sé­gé­ben sike­rült meg­kós­tol­nom leg­alább tíz­fé­le főzöld­sé­get és ugyan­ennyi mel­lék­zöld­sé­get, min­den­fé­le szín­ben, for­má­ban, elké­szí­té­si módon.

Elké­pesz­tő­en vál­to­za­tos módo­kon készül­nek az éte­lek, kis túl­zás­sal tény­leg szin­te ész­re sem lehet ven­ni, hogy az ember csir­ke­mell helyett épp tofut rág­csál. Min­den nagyon kel­le­me­sen fűsze­re­zett, nem az a sót­lan-ízet­len párolt zöld­ség, ami­re asszo­ci­ál­nék. Ren­ge­teg fogá­suk van az indi­ai kony­há­ból, így kel­le­me­sen csí­pős ada­go­kat is sike­rült kifog­nom. Az egész vacso­rá­val kap­cso­lat­ban az egyet­len nega­tí­vum, ami eszem­be jut, hogy még a “három­csi­lis” éte­lek sem vol­tak erő­sek, csak csípősek.

Szum­ma szum­m­árum, nagyon jó volt min­den, szép étte­rem, jó étel-ital, ked­ves sze­mély­zet. Éle­tem leg­jobb* vege­tá­ri­á­nus étterme!

*: első