A törvényenkívüli

Az utób­bi hetek­ben úgy elka­ná­szod­tam, hogy csak na, el is mon­dom mind­járt, mennyi­re bűnö­ző kelet-euró­pai vagyok én. De ennek most vége!

1. Gyors­haj­tás
Még feb­ru­ár­ban egy késő este men­tem haza kocsi­val. Hót sötét volt, sehol egy jár­mű, az embe­rek ott­hon ültek a gőzöl­gő fon­dü fölött. Win­terthur­ból men­tem haza­fe­lé, az útról azt kell tud­ni, hogy 20 km, és ha nincs útköz­ben 30 falu, akkor egy sem. A leg­el­ső­nek vélet­le­nül elnéz­tem a táb­lá­ját, akko­ra vil­la­nást lát­tam, hogy fél per­cig nem lát­tam sem­mit — ezt neve­zik úgy, hogy traf­fi­pax, ill. itt Svájc­ban Trääf­fi­pax­li (nem). Eltelt két hét, jött is a levél: 250 frank. Ouch.

Büntetés

2. Bicik­li­vel vona­to­zás
Pár hete vet­tünk Velo­bör­sén (ejtsd bicik­li­vá­sár) egy brin­gát nekem, hogy a lakás-vas­út­ál­lo­más (2 km) távol­sá­got reg­ge­len­te ne 20 perc alatt tegyem meg, hanem kicsit gyor­sab­ban. Igen jó bicajt sike­rült kifog­ni, csak a meg­vé­tel után jöt­tünk rá, hogy nem tud­juk haza­vin­ni. No, ket­té­vált a Mókus-örs (lányok, fiúk), és mi, fiúk vonat­ra száll­tunk. Per­sze ehhez kel­lett nekem jegy, mivel bér­le­tem az nincs. Meg­vet­tem magam­nak, 12,40 frank, jutá­nyos ár. Aztán ész­re­vet­tem, hogy van ilyen opció is, hogy bicik­li­jegy, az is 12,40. Na, akkor ez nyil­ván azt jelen­ti, hogy egy sze­mély egy bicik­li­vel ingyen mehet, nem? Egli­sa­u­ban talál­koz­tam egy ellen­őr­rel, és miu­tán átad­tam neki a jegye­met, meg­vá­la­szol­ta az elő­ző kér­dést (nem). Már éppen töl­töt­te vol­na ki a bün­te­tést, ami­kor meg­kér­tem, hogy tes­sék engem meg­pi­pil­tet­ni leszál­lít­tat­ni. Jean-Jür­gen (ez az egyik leg­gya­ko­ribb fér­fi­név) jó ötlet­nek tar­tot­ta ezt, és úgy kirú­gott a vonat­ról, hogy hazá­ig kerék­pá­roz­tam.

3. Par­ko­lás
A minap kéz­be­sí­tet­tem egy leve­let, amit fel is adhat­tam vón, de mivel pont arra megyek haza­fe­lé, aho­va címez­tem (igen titok­za­tos vagyok ma este), inkább magam­mal hur­col­tam, mint a véres kar­dot. Lepar­kol­tam a kocsit, körül­néz­tem. Vala­mi kiírás, hogy köz­pon­ti par­ko­ló­óra (ez annyit jelent, hogy meg­jegy­zed, melyik szá­mon állsz, benyo­mod a par­ko­ló­ó­rán, bedo­bod a pénzt, és nincs cet­li, nem kell vissza­men­ni a kocsi­hoz). Volt még ott egy táb­la, misze­rint max. két óra vala­mi, és egyéb­ként is csak 19:00-ig. (Ennyit értet­tem belő­le, néme­tül volt.) Ránéz­tem az órám­ra (az örök­if­jú Galaxy Nexus), látom, hogy fél 7 múlt, ilyen­kor a par­ko­ló­őrök már ott­hon tun­kol­ják a fon­düt (nem vagyok ám elő­íté­le­tes a helyi­ek­kel szem­ben, ugye?). No, azért kirak­tam a roki­kár­tyát par­ko­lá­si idő kez­de­tét muta­tó papír kész­sé­get (ami­vel beje­lö­löd, hogy mikor jöt­tél, ha pl. 2..10 óra ingye­nes). Kiszáll­tam, oda­men­tem a pos­ta­lá­dá­hoz, bedob­tam a leve­let, és ami­kor vissza­for­dul­tam, lát­tam két (!) rend­őrt az autó­nál. Sprint, már fél­úton (ld. a mel­lé­kelt képet) ordí­tot­tam, hogy most jöt­tem, ácsi, “hagy­ja a kövér bün­te­tést más­ra / engem enged­jen el , szá­mít­hat hálám­ra” stb. Nem hatot­ta meg őket, kap­tam egy hely­szí­ni bír­sá­got 40 frank­ról. Ouch.

Parkolás

4. Bicik­li nél­kül vona­to­zás
Ma este a foci (Dort­mund — Real, hogy a fene essen a Mad­rid­ba!) elé szer­vez­tem egy focit, ti. szok­tunk jár­ni ked­den­ként egy műfü­ves pályá­ra ún. sport­nak lát­szó test­moz­gást végez­ni. Erről annyit sze­ret­nék még mesél­ni, hogy elke­rí­tett, homok­kal fel­szórt, műfü­ves, fan­tasz­ti­kus pálya, egy-más­fél órát szok­tunk ját­sza­ni, és ingyen van, mert vad­fut­bal­lo­zunk, fog­la­lás nél­kül. (Egyéb­ként kép­te­len­ség pályát fog­lal­ni itt, évek­re elő­re be van­nak táb­láz­va, ezért kell suttyom­ban csi­nál­ni.) Ma igen jól ment a játék, 10 gól­lal kap­tunk ki, én vol­tam a raf­zi Bácsi Sán­dor, csak gólok nél­kül. Nem is ez a lényeg, hanem a haza­út. Gábor kol­lé­gám eldo­bott a gla­ttbrug­gi állo­má­sig, itt jár az S5-ös (van neki Wiki­pe­dia-szó­cik­ke is), ami­ről azt kell tud­ni, hogy 3 vége van, ami­ből csak az egyik jó. Meg­vet­tem a jegyet, észak­nak megyek, 4 zónát érin­tek, mind­egy is, majd egy­szer elme­sé­lem ezt is, jöj­jön hát a Zug (gyk. vonat)! Nézem a menet­ren­det, jön két S5-ös is, az egyik megy Pfäf­fi­kon­nak (ez tény­leg egy város), a másik meg Nie­der­we­nin­gen­nek. Egyik jobb, mint a másik, pont sike­rült két perc­cel lekés­nem a jó vona­tot (Rafz). Köz­ben meg­néz­tem a menet­ren­det, és hamar kide­rült, hogy vagy majd’ egy órát várok a raf­zi S5-ösre, vagy megyek dél­nek, aztán átszál­lok Oer­li­kon­ban egy RE-re (ez itt a zóná­zó talán), és Bülach­ban egy S22-esre. (Remé­lem, lehet követ­ni.) Oké, akkor legyen ez. Igen ám, de ha dél­nek megyek, akkor átlé­pek egy zóna­ha­tárt, sőt, pont bele­me­gyek Zürich­be (110-es zóna), ami ráadá­sul dup­lán szá­mít! És erre nyil­ván nem gon­dol­tam, ami­kor a jegyet vet­tem, ellen­ben pont akkor jöt­tem rá, ami­kor a dél­nek tar­tó vonat ajta­ja becsu­kó­dott, és meg­lát­tam egy lát­ha­tó­sá­gi mel­lény­ben köze­le­dő egyént … Laci, nyu­ga­lom, biz­tos face cont­rol lesz, ha úgy teszel, mint­ha Osló­ban száll­tál vol­na fel, tuti, hogy nem kérik a jegyet! És ami­lyen máz­lim volt, tény­leg nem kér­ték, de nem az igen laza (kéz­tör­de­lés, per­cen­ként fél deci izzad­ság kivá­lasz­tá­sa hom­lok­ról stb.) meg­je­le­né­sem miatt, hanem mert nem kala­uz köze­le­dett, hanem biz­ton­sá­gi őr. Sze­ren­csé­re Oer­li­kon egy meg­ál­ló csak, leszáll­tam, rohan­tam a jegy­au­to­ma­tá­hoz, és vet­tem egy jegyet onnan Gla­ttbrugg­ba, hogy lega­li­zál­jam a vissza­uta­mat. (Így a 121-es zónát két­szer vet­tem meg, de ez legyen a leg­na­gyobb tékoz­lá­som éle­tem­ben.) És a nagy jegy­vá­sár­lás köz­ben pedig majd­nem lekés­tem a RE-vona­tot.

Szó­val mos­tan­tól kezd­ve 1.) min­dig a leg­meg­fe­le­lőbb vonat­je­gyet fogom ven­ni; 2.) akkor se fogok gyor­san haj­ta­ni, ha betör a tatár az ország­ba; 3.) akkor is fogok par­ko­ló­je­gyet ven­ni, ha szán­tó­föl­dön par­ko­lok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *