A törvényenkívüli

Az utóbbi hetekben úgy elkanászodtam, hogy csak na, el is mondom mindjárt, mennyire bűnöző kelet-európai vagyok én. De ennek most vége!

1. Gyorshajtás
Még februárban egy késő este mentem haza kocsival. Hót sötét volt, sehol egy jármű, az emberek otthon ültek a gőzölgő fondü fölött. Winterthurból mentem hazafelé, az útról azt kell tudni, hogy 20 km, és ha nincs útközben 30 falu, akkor egy sem. A legelsőnek véletlenül elnéztem a tábláját, akkora villanást láttam, hogy fél percig nem láttam semmit – ezt nevezik úgy, hogy traffipax, ill. itt Svájcban Trääffipaxli (nem). Eltelt két hét, jött is a levél: 250 frank. Ouch.

Büntetés

2. Biciklivel vonatozás
Pár hete vettünk Velobörsén (ejtsd biciklivásár) egy bringát nekem, hogy a lakás-vasútállomás (2 km) távolságot reggelente ne 20 perc alatt tegyem meg, hanem kicsit gyorsabban. Igen jó bicajt sikerült kifogni, csak a megvétel után jöttünk rá, hogy nem tudjuk hazavinni. No, kettévált a Mókus-örs (lányok, fiúk), és mi, fiúk vonatra szálltunk. Persze ehhez kellett nekem jegy, mivel bérletem az nincs. Megvettem magamnak, 12,40 frank, jutányos ár. Aztán észrevettem, hogy van ilyen opció is, hogy biciklijegy, az is 12,40. Na, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy egy személy egy biciklivel ingyen mehet, nem? Eglisauban találkoztam egy ellenőrrel, és miután átadtam neki a jegyemet, megválaszolta az előző kérdést (nem). Már éppen töltötte volna ki a büntetést, amikor megkértem, hogy tessék engem megpipiltetni leszállíttatni. Jean-Jürgen (ez az egyik leggyakoribb férfinév) jó ötletnek tartotta ezt, és úgy kirúgott a vonatról, hogy hazáig kerékpároztam.

3. Parkolás
A minap kézbesítettem egy levelet, amit fel is adhattam vón, de mivel pont arra megyek hazafelé, ahova címeztem (igen titokzatos vagyok ma este), inkább magammal hurcoltam, mint a véres kardot. Leparkoltam a kocsit, körülnéztem. Valami kiírás, hogy központi parkolóóra (ez annyit jelent, hogy megjegyzed, melyik számon állsz, benyomod a parkolóórán, bedobod a pénzt, és nincs cetli, nem kell visszamenni a kocsihoz). Volt még ott egy tábla, miszerint max. két óra valami, és egyébként is csak 19:00-ig. (Ennyit értettem belőle, németül volt.) Ránéztem az órámra (az örökifjú Galaxy Nexus), látom, hogy fél 7 múlt, ilyenkor a parkolóőrök már otthon tunkolják a fondüt (nem vagyok ám előítéletes a helyiekkel szemben, ugye?). No, azért kiraktam a rokikártyát parkolási idő kezdetét mutató papír készséget (amivel bejelölöd, hogy mikor jöttél, ha pl. 2..10 óra ingyenes). Kiszálltam, odamentem a postaládához, bedobtam a levelet, és amikor visszafordultam, láttam két (!) rendőrt az autónál. Sprint, már félúton (ld. a mellékelt képet) ordítottam, hogy most jöttem, ácsi, “hagyja a kövér büntetést másra / engem engedjen el , számíthat hálámra” stb. Nem hatotta meg őket, kaptam egy helyszíni bírságot 40 frankról. Ouch.

Parkolás

4. Bicikli nélkül vonatozás
Ma este a foci (Dortmund – Real, hogy a fene essen a Madridba!) elé szerveztem egy focit, ti. szoktunk járni keddenként egy műfüves pályára ún. sportnak látszó testmozgást végezni. Erről annyit szeretnék még mesélni, hogy elkerített, homokkal felszórt, műfüves, fantasztikus pálya, egy-másfél órát szoktunk játszani, és ingyen van, mert vadfutballozunk, foglalás nélkül. (Egyébként képtelenség pályát foglalni itt, évekre előre be vannak táblázva, ezért kell suttyomban csinálni.) Ma igen jól ment a játék, 10 góllal kaptunk ki, én voltam a rafzi Bácsi Sándor, csak gólok nélkül. Nem is ez a lényeg, hanem a hazaút. Gábor kollégám eldobott a glattbruggi állomásig, itt jár az S5-ös (van neki Wikipedia-szócikke is), amiről azt kell tudni, hogy 3 vége van, amiből csak az egyik jó. Megvettem a jegyet, északnak megyek, 4 zónát érintek, mindegy is, majd egyszer elmesélem ezt is, jöjjön hát a Zug (gyk. vonat)! Nézem a menetrendet, jön két S5-ös is, az egyik megy Pfäffikonnak (ez tényleg egy város), a másik meg Niederweningennek. Egyik jobb, mint a másik, pont sikerült két perccel lekésnem a jó vonatot (Rafz). Közben megnéztem a menetrendet, és hamar kiderült, hogy vagy majd’ egy órát várok a rafzi S5-ösre, vagy megyek délnek, aztán átszállok Oerlikonban egy RE-re (ez itt a zónázó talán), és Bülachban egy S22-esre. (Remélem, lehet követni.) Oké, akkor legyen ez. Igen ám, de ha délnek megyek, akkor átlépek egy zónahatárt, sőt, pont belemegyek Zürichbe (110-es zóna), ami ráadásul duplán számít! És erre nyilván nem gondoltam, amikor a jegyet vettem, ellenben pont akkor jöttem rá, amikor a délnek tartó vonat ajtaja becsukódott, és megláttam egy láthatósági mellényben közeledő egyént … Laci, nyugalom, biztos face control lesz, ha úgy teszel, mintha Oslóban szálltál volna fel, tuti, hogy nem kérik a jegyet! És amilyen mázlim volt, tényleg nem kérték, de nem az igen laza (kéztördelés, percenként fél deci izzadság kiválasztása homlokról stb.) megjelenésem miatt, hanem mert nem kalauz közeledett, hanem biztonsági őr. Szerencsére Oerlikon egy megálló csak, leszálltam, rohantam a jegyautomatához, és vettem egy jegyet onnan Glattbruggba, hogy legalizáljam a visszautamat. (Így a 121-es zónát kétszer vettem meg, de ez legyen a legnagyobb tékozlásom életemben.) És a nagy jegyvásárlás közben pedig majdnem lekéstem a RE-vonatot.

Szóval mostantól kezdve 1.) mindig a legmegfelelőbb vonatjegyet fogom venni; 2.) akkor se fogok gyorsan hajtani, ha betör a tatár az országba; 3.) akkor is fogok parkolójegyet venni, ha szántóföldön parkolok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *