A szondák és én

Szom­ba­ton Regi­vel elmen­tünk étte­rem­be, kiél­vez­vén az utol­só ilyen alkal­mat kb. júli­u­sig (ti. ott­hon — Magyar­or­szá­gon — vol­tunk két hétig). Mivel már az ajtó­nál elvet­ték tőlünk a kabá­tun­kat (biz­tos fél­tek, hogy fize­tés nél­kül távo­zunk?), igen meg­il­le­tő­döt­ten ültünk le az asz­tal­hoz. Hogy kicsit oldód­junk, ren­del­tünk egy-egy kis­üs­ti meggy pálin­kát, illet­ve egy-egy kor­só csa­polt sört. A vacso­ra nagyon jó volt, de nem is ezért írok, ked­ves Naplóm!

Vacso­ra után elmen­tünk egy hely­re (mi ilyen hely­re járós faj­ták vagyunk), és utá­na egy másik hely­re is. Mivel kocsi­val men­tünk be a város­ba (Göd­ről Buda­pest­re), ezért evi­dens volt, hogy nem iszom (töb­bet), ezért egy­más után ittam a narancs­le­ve­ket, men­tes vize­ket, alko­hol­men­tes sörö­ket. Nagy buli volt, na. Aztán haj­na­li ket­tő felé — kb. 7–8 órá­val a vacso­ra után — szé­pen hazaindultunk.

A Váci úton halad­tunk kife­lé, ami­kor az egyik piros lám­pá­nál meg­állt mel­let­tünk egy rend­őr­au­tó. Én ezt nem lát­tam, mivel a kor­mány­ra könyö­köl­ve Regi felé for­dul­tam, épp beszél­get­tünk. Saj­nos ez a yard szem­szö­gé­ből pont úgy nézett ki, mint­ha egy részeg ráaludt vol­na a volán­ra. Nem is kel­lett több, zöld­nél elen­ged­tek, beáll­tak mögénk, és vil­lo­gó-nénó kom­bó mel­lett megállítottak.

Nyu­godt vol­tam tel­je­sen: tud­tam, hogy ha szon­dá­ra kerül a sor, akkor majd beje­lez vala­mi mini­má­li­sat, meg­bün­tet­nek, leg­kö­ze­lebb meg majd vacso­ra előtt is alko­hol­men­tes pálin­kát iszom szűz sör­rel. De azért erő­sen remél­tem, hogy nem lesz szondázás.

— Jó estét kívá­nok, jogo­sít­ványt, for­gal­mi enge­délyt kérek! Fogyasz­tott alkoholt?

Átad­tam a papí­ro­kat (a jog­sim is sváj­ci, mert 1 év alatt le kell cse­rél­ni), és mond­tam, hogy egy sört ittam vacso­ra előtt. “Utá­na pedig men­tünk buliz­ni, de ott már nyil­ván nem ittam sem­mit, mert tud­tam, hogy jövünk haza kocsi­val” — sike­rült egy ilyen logi­kus mon­dat­tal válaszolni.

— Akkor fúj­junk egy szondát!

Fúj­junk! Meg­fúj­tuk (leg­alább­is én, ő csak mutat­ta, hogy kell fúj­ni), a rend­őr úr igen gond­ter­helt arcot vágott. Bejel­zett a szonda.

— Ket­tős állampolgár?

Mond­tam neki, hogy nem. Erre elvit­te a papí­ro­kat, és nagy meg­be­szé­lés­be kez­dett kol­lé­gá­já­val. Kis idő múl­tán visszatért.

— El kel­le­ne men­nünk vér­vé­tel­re, mivel sváj­ci állampolgár.

No, mon­dom, itt akkor fél­re let­tem ért­ve. Egy­sze­res, bol­dog, magyar állam­pol­gár vagyok, kérem.

— Van sze­mé­lyi iga­zol­vá­nya és lakcímkártyája?

Hogy ne len­ne, drá­ga biz­tos úr, miért nem ezzel kezd­te? Átad­tam neki a kár­tyá­kat, igen örült, és elment beszél­get­ni a tár­sá­val megest. Aztán visszatért.

— 0,3‑ig 100.000 Ft, 0,3 és 0,5 között 150.000 Ft. (Oké, de mennyi lett?) 0,3 alatt van. Elfogadja?

Azt hiszem, itt akar­ta magát ala­po­san meg­kor­rum­pál­ni, de nekem ehhez sem­mi ked­vem nem volt. Kér­dez­tem, hogy van más válasz­tá­som? Nem vála­szolt. Mon­dom, akkor mivel nincs más válasz­tá­som, ezért elfogadom.

— Az autó­ja munkaeszköz?

No, ezen Regi­vel meg­le­pőd­tünk, hogy ez most hogy jön ide. Meg hogy Regi tud‑e vezet­ni. Tud, nem is akár­ho­gyan, de mivel ő is ivott, azzal se len­nénk bel­jebb. Mond­tam, hogy nem mun­ka­esz­köz az autó, de ha most elve­szik a jog­sit (ha erre cél­zott), akkor nehe­zen jutunk vissza Svájcba.

— Meg kel­le­ne fúj­ni ezt a másik szon­dát is, ez dzsí­pí­e­szes, és akkor utá­na ki tud­juk töl­te­ni a papírokat.

Hozott egy nagyobb szon­dát, amit ezút­tal be is kel­lett kap­ni. (Az elsőt csak tisz­tes távol­ság­ból fúj­tam.) Az első fújás óta eltelt 10 perc, meg két ext­ra strong rágó, de nem hit­tem, hogy ez bár­mit is vál­toz­tat­na a hely­ze­ten. Fúj­tam hát egy nagyot.

Pittyeg, kat­tog, rend­őr bácsi nézi, elszomorodik.

— 0,0. Jó éjsza­kát, vigyáz­za­nak magukra!

Ennyi. Vissza­ad­ta az összes papírt, iga­zol­ványt, és elmen­tünk. Egy­szer sem mutat­ta egyéb­ként a szon­dá­kat, sze­rin­tem csak le akart húz­ni valamennyivel.

(…)

Majd három nap­pal később haza­ér­tünk Svájc­ba, és várt egy csekk 250 frank­ról, gyors­haj­tás. Befi­zet­tem. És Auszt­ri­á­ban is benéz­tem haza­fe­lé egy 100-as táb­lát az autó­pá­lyán, majd onnan is keres­nek. Én is csak ezt a kapi­ta­lis­ta Nyu­ga­tot pénzelem!