Galaxy Nexus uptime record (almost)

Néhány hét­tel ezelőtt vélet­le­nül ész­re­vet­tem, hogy a tele­fo­nom már vagy 200 órá­ja be van kap­csol­va. Álta­lá­ban 3–4 napon­ta reboo­to­lom, meg­szo­kás­ból, de ez vala­hogy kima­radt. Szó­val ment már több mint egy hete, de sem­mi las­su­lás vagy szag­ga­tás nem volt, töké­le­te­sen műkö­dött. Később aztán meg­kér­dez­tem a Google‑t, hogy mit tud “Galaxy Nexus upti­me record” témá­ban, csak úgy, kiván­csi­ság­ból. Fel­jött pár fórum, kis bön­gé­szés után 1000 fölöt­ti scre­ens­ho­to­kat talál­tam, talán 1089 volt a legtöbb.

Úgy vol­tam vele, hogy magam is sport­em­ber vagyok, tavaly decem­ber­ben pél­dá­ul még kett­le­bel­lez­tem is pár­szor, miért ne pró­bál­koz­zunk meg vala­mi hason­ló, még geek-körök­ben is szá­nal­mas rekord­kí­sér­let­tel. A nagy ráké­szü­lés annyi volt, hogy ugyan­úgy hasz­nál­tam tovább a tele­font, mint azelőtt, csak néha csi­nál­tam egy scre­ens­ho­tot az upti­me-ról, ill. fel­tet­tem egy upti­me widge­tet. Tel­tek-múl­tak a hetek …

Olyan 1050 óra körül jár­hat­tam, ami­kor vélet­le­nül talál­tam egy blo­got, ami­ben volt egy scre­ens­hot 1870 (!) órá­ról. Nem is blog volt, ráadá­sul saj­nos meg­ta­lál­tam, itt. Letör­tem, mint a letört fülű bili letört füle. Oly’ messze még a cél, pedig azt hit­tem, mell­kas­sző­röm­mel csak­ha­mar által sza­kaj­tom a cél­sza­la­got! Egyéb­ként azóta se talá­lom ezt a blo­got, tán igaz se vót.

Újabb nagy leve­gőt vet­tem, berak­tam még egy tele­fon­töl­tőt a háti­zsá­kom­ba (nem is hord­tam magam­nál egyéb­ként egyet sem, egy­szer kel­lett nap­köz­ben, akkor köl­csön­kér­tem, estén­ként töl­töt­tem). Tovább tel­tek-múl­tak a hetek, csak egy­re lassabban …

Aztán elkezd­tem beszél­ni erről a fan­tasz­ti­kus tel­je­sít­mény­ről isme­rő­se­im­nek, kol­lé­gá­im­nak. Figyel­tem a reak­ci­ó­kat, az arcu­kat, miköz­ben az upti­me-mal kap­cso­la­tos nehéz­sé­ge­ket ecse­te­lem nagy átélés­sel. Volt, aki nem nézett tel­je­sen hülyé­nek, sőt, akadt olyan is, aki később még rá is kér­de­zett, hogy hogy állunk. (Jól.)

Egyéb­ként 1000 óra fölött kez­dő­dött az iga­zi stressz. Mi van, ha tény­leg leme­rül? És ha vélet­le­nül kikap­cso­lom? Vagy ha Kata meg­ka­pa­rint­ja, a föld­höz vág­ja, és KIESIK AZ AKKUMULÁTOR??? Nem kívá­nom az ilyen izgal­ma­kat sen­ki­nek se.

És vég­re eljött ez a hét, amit már olyan régen vár­tam: vasár­nap este, csa­lá­dom köré­ben meg­ün­ne­pel­he­tem a rekor­dot, fogad­ha­tom a gra­tu­lá­ci­ó­kat Regi­től (aki végig mel­let­tem állt!) és az értet­len pil­lan­tá­so­kat Katá­tól és Zizitől.

(…)

És akkor beütött a menny­kő … Békés szom­bat este, a lányok alsza­nak, a tévé­ből szól a Voi­ce of Swi­tzer­land, ölem­ben a lap­top, mel­let­tem az ágyon (belül, le ne essen) a Szent Tele­fon. Aztán egy­szer csak azt mond­ja Regi: jé, de fura a tele­fo­nod. Rápil­lan­tok, hát meg­állt ben­nem az ütő. Ott a kez­dő­kép­er­nyő, a lock screen kicsit áttet­szik — min­dig így néz ki, mikor újra­in­dul … És tény­leg, fog­ta magát, és 2 perc­cel e pil­lan­tás előtt se szó, se beszéd, se pittye­gés, reboo­tolt. Így ér véget a világ dicsősége!

Szó­val ennyi, 19 óra hiány­zott, nem jött össze. Van egy scre­ens­ho­tom 1843 órá­ról, ill. a widget 1851 és felet mutat rekord­ként. 77 nap: sze­re­tem ezt a telefont!

Azért angol a poszt címe, hogy jól meg­ta­lál­jon a sok kocka.