Sportos visszatérés

Nem is merem meg­néz­ni, mikor írtam utol­já­ra bejegy­zést, volt már egy ide­je. És akkor is csak Lin­da-kvíz volt, nem vala­mi ere­de­ti kont­ent. Szá­ni.

Teg­nap, ahogy azt twit­te­ren meg­ígér­tem (első­sor­ban) saját magam­nak, elmen­tem edzés­re. Mit edzés­re, edzé­sek­re! Az aláb­bi­ak­ban a gon­do­la­ta­i­mat, de leg­fő­kép­pen az érzé­se­i­met fogom meg­osz­ta­ni a kett­le­bell és a krav­ma­ga edzé­sen tör­tén­tek­ről. Ha az olva­só­tá­bor­ban bár­ki­nek eszé­be jut­na, hogy hason­ló dél­utá­ni-esti prog­ra­mot csi­nál­jon magá­nak, az jól olvas­sa át a tör­té­ne­te­met, és annak fényé­ben dönt­sön.

17:30–18:00
El a mun­ká­ból, egy laza gyrost betol­tam, csak hogy ne legyek éhes. Köz­ben tök vélet­le­nül talál­koz­tam Regi­vel, kere­ke­zett haza­fe­lé, és én meg pont meg­lát­tam. Adtam neki pár hara­pást :) Ezt köve­tő­en lesé­tál­tam az Üllői útról a Mes­ter utcá­ig, mert a Mes­ter utca 19. alatt lakik a Mol­nár Ferenc Álta­lá­nos Isko­la, aho­lis a kett­le­bell edzés folyik.

18:00–19:15
Spa­nyol­csiz­ma. Kerék­be­tö­rés. Fel­né­gye­lés. Kett­le­bell. Az első három még nem volt meg (bár 10 éve Zsol­ti­ék nya­ra­ló­já­ban volt “ki tud kisebb cipőt fel­ven­ni” ver­seny, ahol asszem 32-esig sike­rült lemen­nem), a negye­dik viszont igen, teg­nap elő­ször. A kett­le­bell a leg­dur­vább dolog, amit vala­ha éle­tem­ben csi­nál­tam, lát­tam, olvas­tam stb. Elké­pesz­tő­en nehéz volt, még úgy is, hogy könnyí­tett első edzés­ter­vet kap­tam, felét se csi­nál­tam annak, mint a töb­bi­ek. Gyen­ge vagyok, könnyű­nek talál­tat­tam. Mond­juk lehet, hogy kez­dés­nek nem egy 16 kilós követ kel­lett vol­na fel­ven­nem, de már nem volt más. Az edzés végé­re kap­tam egy 12 kiló­sat, ami­kor már tény­leg nem bír­tam emel­get­ni a 16-osat, az egy kicsit segí­tett, de még azzal is meg­gyűlt a bajom. Van olyan moz­du­lat, hogy swing, a két lábad közül fel­hú­zod, aztán csí­pő­vel kido­bod a súlyt mell­ma­gas­sá­gig, főleg ezt csi­nál­tam végig. 3 perc alatt 55 sike­rült, a töb­bi­ek 100 fölött vol­tak, gyász :)

19:15–20:00
Edzés után nem tud­tam jár­ni. A lába­im szem­lá­to­mást meg­vol­tak, de nem azt csi­nál­ták, amit én sze­ret­tem vol­na. Lép­csőz­ni ször­nyű volt, mert bár­mi­kor fel­lá­zad­hat­tak vol­na a lábak, sze­ren­csé­re nem tet­ték. Elsé­tál­tunk Ervin kocsi­já­hoz, mert­hogy négy sze­ren­csés delik­vens (a hat­ból) átme­het vele a Wig­ner­be kocsi­val. Tehát össze­sen hatan van­nak olya­nok, akik kett­le­bell után krav­ma­gát tol­nak, plusz Ervin, de ő sosem szá­mít, másik boly­gó­ról jött. A két edzés között több­ször meg­kér­dez­tem magam­tól, hogy tény­leg kell‑e ez nekem. De már nem volt vissza­út.

20:00–21:45
Krav­ma­ga. A tevé­keny­ség, ami­vel jól kipi­hen­he­ted a kett­le­bel­les gon­do­kat, not. Sze­ren­csé­re annyi­ra nem volt dur­va edzés, az első felé­ben össze­ke­rül­tem egy 40 éves úrral, és az ő 15 (?) éves lányá­val, így hár­man cibál­tuk egy­mást, meg volt fej­blokk, foj­tás (remé­lem, most ez nem ly), sza­ba­du­lás. Utá­na volt slow fight, vál­tott embe­rek­kel, köz­ben ott is foj­to­ga­tás és min­den­fé­le egyéb kín­zás. A végé­re már kons­tans fáj­tam, és a máso­dik póló­mat izzad­tam tele aznap. Aztán Ervin oszoljt vezé­nyelt, és véget értek kín­jam. Regi (köszi!) értem jött kocsi­val, így leg­alább gyor­san haza­ér­tem.

A jelen
Sán­tí­tok két láb­ra, fáj mind­két com­bom, alig bírok ülni, fáj a hát­iz­mom és a mell­iz­mom is. Állí­tó­lag a mai nap­nál csak a hol­na­pi lesz rosszabb…

A jövő
A tele­fo­nom­ba és a Calen­dar­ba már beír­tam, hogy H‑Sz 6‑tól 7‑ig kett­le­bell, 8‑tól 10-ig krav­ma­ga, és most is úgy gon­do­lom, hogy ezt fogom csi­nál­ni. Az biz­tos, hogy ha heti két­szer ilyen három­órás edzés­re jár­nék, akkor túl sok test­sú­lyos prob­lé­mám nem len­ne. Meg­lát­juk, mit hoz a jövő, az elha­tá­ro­zás min­den­eset­re erős.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *