Categories
élet nem jó

Magyar egészségügy 2010

Évről évre vissza­té­rő téma ez nálam, ahogy évről évre min­dig elő­for­dul egy alka­lom, ami­kor vala­hogy talál­ko­zom vele. Már­mint a magyar egész­ség­üggyel, mint olyannal.

Mai pél­da­be­szé­dünk arról szól, mi tör­tént a jobb szememmel.

Tüne­tek: csi­pa, könnye­zés, fel­da­gadt szem, fáj­da­lom, kon­takt­len­cse elviselhetetlensége.

Regi diag­nó­zi­sa: kötő­hár­tya-gyul­la­dás. (Vegyük ész­re, hogy Regi­nek pont eggyel keve­sebb orvo­si dip­lo­má­ja van mint egy magyar orvos­nak, még­is. Mond­hat­nánk: dafke!)

Dön­tés: men­jek el (már­mint én, Laci), az orvos­hoz, mert ez így nem pálya.

10:00: fel­hí­vom a házi­or­vost, mon­dom, hogy bibi van. Nem jó a hely­zet, mivel lekés­tem az elő­jegy­zés­ről, meg az akut (“napi­rend előt­ti”) ese­tek ide­jé­ről is. Mit tehe­tek? Men­jek oda, de azon­nal. Jó.

10:50: meg­ér­ke­zés a házi­or­vos­hoz. Várakozás.

12:00: lejár a ren­de­lé­si idő, még min­dig nem kerül­tem sor­ra. Kijön az asszisz­tens, rám­néz, azt mond­ja: nagyon csú­nya a sze­me. Köszi. Azt is mond­ja, hogy feles­le­ge­sen vár­tam. Hur­rá. Men­jek el sze­mé­szet­re, de rögtön.

12:30: fel­hí­vom a kis­pes­ti ren­de­lő­in­té­ze­tet, kérem a sze­mé­sze­tet. A disz­pé­cser nem köszön, szó nél­kül lete­szi a kagy­lót. Fel­ve­szik. Mon­dom a gon­dom. Kér­de­zem, hogy mikor van ren­de­lés. Dél­előtt és dél­után is. Jó. Mikor­ra men­jek? Jöj­jön csak, ami­kor tud. Oké, jövök, illet­ve megyek.

12:40: meg­ér­ke­zés a SZTK ren­de­lő­be. Beteg­fel­vé­tel. Ren­de­lés­re jelent­kez­nék, a sze­mé­szet­re. Azt nem lehet. Mi van? 1‑től lehet jelent­kez­ni ren­de­lés­re, 2‑kor kez­dő­dik a ren­de­lés. Ne vic­cel­jen velem, kérem, 10 per­ce tele­fo­nál­tam, hogy mikor jöj­jek, azt mond­ták, most. Hív­juk akkor talán fel a sze­mé­sze­tet. Fel­hív­juk. Fel­ve­szik. Mi a f…ért nem tud­ták ezt a tele­fon­ba mon­da­ni? Bocs. Még némi károm­ko­dás, néni azt mond­ja, hogy túl öreg már a f…ozáshoz, én meg mon­dom, hogy túl fia­tal vagyok a szo­ci­a­lis­ta nagy­vál­la­la­tok­hoz, ebben mara­dunk. Akkor megyek haza.

13:00: haza­men­tem, és most már vissza is jöt­tem (leg­alább közel lakunk). Regiszt­rá­ció a beteg­fel­vé­tel­nél, sze­ren­csé­re nem ugyan­ah­hoz a nőhöz kerülök.

13:10: újra itthon.

14:00: újra a kór­ház­ban, ezút­tal a sze­mé­sze­ten. Várakozás.

14:15: meg­jön az orvos. Várakozás.

14:30: behív­ják az első bete­get. Várakozás.

14:45: hop­pá, én jövök!

15:00: meg­volt a vizs­gá­lat, net­tó 2 perc volt. Kap­tam szem­csep­pet, vagy hat­ni fog, vagy nem. (Ez halál komoly, az orvos szó sze­rint ezt mondta.)

Ez kész.

By laci

"Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után." R.J.

3 replies on “Magyar egészségügy 2010”

Esé­lyes, hogy ezt a szem­csep­pet a gyógy­sze­rész is oda­ad­ta vol­na, pont ezzel a meg­jegy­zés­sel (vagy műkö­dik, vagy nem), leg­kö­ze­lebb kezd rög­tön ott, ha nem készülsz épp meghalni.

elmen­tünk még vasár­nap, kapott is egy szem­kré­met, ami­ről a doki azt mond­ta, szt se ér. ennyi.

elég­gé meg­ja­vult a sze­mem (azért a krém is hatott egy kicsit sze­rin­tem, a szem­csepp meg szu­per), úgy­hogy hol­nap meg­koc­káz­ta­tok egy len­csé­zést. muszáj!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *