Így járt anyátok velem

Gye­re­kek, ma egy tör­té­ne­tet mesé­lek el arról, hogyan nézett ki nálunk egy átla­gos péntek.

Azon a pén­te­ken apát kül­föld­re szó­lí­tot­ta a mun­ka a szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en vonat­tal utaz­tunk be Zürich­be. Ige­nám, de én aznap vissza­tér­tem régi sike­re­im hely­szí­né­re, az opfi­ko­ni iro­dá­ba, így aztán nem men­tem Regi­vel Züri­chig, csak Opfikonig.

Ez eddig nagyon bonyo­lult lehet azok­nak, akik nin­cse­nek tisz­tá­ban Svájc, azon belül is Zürich kan­ton elhe­lyez­ke­dé­sé­vel, ezért ide­te­szek egy térképet.

Most, hogy min­den­ki­nek meg­van a ket­tes a sváj­ci föld­rajz érett­sé­gin, mehe­tünk is tovább.

Szó­val Regi ment Zürich­be, én pedig Opfi­kon­ba. Ige­nám, de a dél­előt­ti mee­tin­gem után átmen­tem Zürich­be, az alt­stet­te­ni iro­dá­ba, hogy ott fejez­zem be a mun­ka­na­pot. Soká­ig dol­goz­tam, fél 7 után még bőven benn vol­tam. Ekkor­tájt hívott Regi, aki idő­köz­ben haza­ment, aztán elment az ovi­hoz kocsi­val, majd haza­vit­te a gye­re­ke­ket. Kér­dez­te, hogy eljöjjön‑e értem, mert akkor tudunk együtt bevásárolni.

Mond­tam neki, hogy milyen ked­ves, és hogy per­sze, jöj­jön csak. Hüb­risz!

7 körül hívott megint, hogy az iro­da előtt áll, mehe­tek le. Megyek már, mond­tam, még meg­írok egy emailt, aztán indu­lok is. Email elküld, gép hiber­nál, megyek le a lép­csőn. Már a föld­szin­ten vol­tam, ami­kor eszem­be jutott, hogy a napot Opfi­kon­ban kezd­tem, és milyen ren­des Regi, hogy Klo­ten­ből eljön értem egé­szen Alt­stet­te­nig, pedig ez nincs olyan közel, mint Opfikon.

Ajajj.

(tele­fon) Szia, Regi! Azt hiszem, hogy reg­gel elfe­lej­tet­tem mon­da­ni neked, hogy Opfi­kon­ba megyek, de utá­na átme­gyek Alt­stet­ten­be. Szó­val most itt vagyok az alt­stet­te­ni iro­dá­ban, nem Opfikonban.

Fél perc néma csend a vonal túl­só olda­lán. Meg az innen­sőn is, én ilyen­kor jobb­nak látom, ha hall­ga­tok. Olyan ez, mint a far­kas­szem, csak vakok­nak, hanggal.

Aztán eljött értem Zürich­be, és elmen­tünk együtt vásárolni.

#elmúlt8év