Teslát vezettem

Egy hónap­ja vol­tam a gen­fi autó­sza­lo­non. Ott vég­re bele­ül­het­tem egy iga­zi Tes­lá­ba, még­hoz­zá az új, P85D jelű autó­ba. Per­sze ez egy kiál­lí­tá­son, ahol az autó áll, a kocsi­ban vad­ide­ge­nek pisz­kál­nak min­dent, és 5–10 perc, amíg az ember egy­ál­ta­lán beül­het, nem akko­ra élmény. Nekem még­is az volt, a ren­ge­teg szebb­nél szebb autó után annyi­ra futu­risz­ti­kus érzés volt a Tes­la, mint mond­juk a Bat­mo­bil. (Mond­juk Bat­mo­bil­ban nem ültem, de olyan érzés lehet.) Mind­egy, akkor és ott sok min­dent elha­tá­roz­tam: 1.) egy­szer lesz egy Tes­lánk; 2.) egy­szer veze­tek egy Tes­lát. Ez így, ebben a sor­rend­ben annyi­ra nem logi­kus, de az álmok nem a logi­ká­ról szól­nak.

Az elha­tá­ro­zást tett követ­te: jelent­kez­tem teszt­ve­ze­tés­re, online. (Már­mint online jelent­kez­tem, nem online teszt­ve­ze­tés­re.) Kb. 1 perc az egész, név, cím, mobil, email-cím (tes­la at mar­kert dot hu, nyil­ván), ennyi. Pár nap­ra rá fel is hív­tak, és tele­fo­non lecsek­kol­ták, hogy nem vagyok‑e túl komoly­ta­lan érdek­lő­dő. Elmond­tam nagy­já­ból az iga­zat, misze­rint van egy Audink, nem­rég ültem egy Tes­lá­ban, és most, hogy az autónk már las­san 3 éves, ide­je a cse­ré­nek, és mi egy Model S‑re gon­do­lunk. Ebből majd­nem min­den igaz, kivé­ve az autó­cse­rét meg a Tes­lát, de ezt nyil­ván nem mond­tam nekik. Örül­tek, és szé­pen le is egyez­tet­tünk egy kel­lő­en távo­li idő­pon­tot, ápri­lis 18-át, szom­ba­tot, dél­után 1 órát.

A meg­be­szélt idő­pont­ra csa­lá­di­lag fel­so­ra­koz­tunk, aztán Regi­ék­nek gyor­san leko­nyult a zsúr­sa­pi­juk, mivel se gye­rek­ülést nem vit­tünk, se 6–7. ülés nem volt az autó­ban. Egye­dül marad­tam.

A shop­ban kér­dez­ték, hogy melyik modellt óhaj­tom vezet­ni, a P85D‑t (691 lóerő, 931 Nm), vagy beérem‑e a gyen­géb­bik­kel, ami mind­össze 420 lóerős. Mond­tam, hogy szá­mom­ra a 420 szű­ken elég lesz, a 170 lóerős Audi után lehet, hogy ez is egy elég nagy ugrás. Volt még némi tech­no­ló­gi­ai beve­ze­tő, alá­ír­tam, hogy ha meg­tö­röm a kocsit, akkor az uno­ká­im is bán­ni fog­ják.

Slusz­kulcs az nincs. Van egy ilyen kis match­box, pont olyan ala­kú, mint a kocsi. Ami­kor köze­lí­tek az ajtó­hoz, akkor kiug­rik a kilincs, kb. akkor, ami­kor nyúl­nék hoz­zá, mert érzi, hogy érke­zem. Besza­rás. Beül­tünk, Mar­co (a mit­fár­er) és én.

A Tes­la csak “auto­ma­ta vál­tós”, illet­ve ez így hülye­ség, mivel 1 foko­zat van, nincs is vál­tó. Szó­val nem manu­á­lis. Miköz­ben Mar­co éppen a bel­ső tér for­ma­bon­tó ötle­te­it sorol­ta, én magam­ban azért imád­koz­tam, hogy ne “kup­lung­ol­jak” vég­re, mert min­den nem manu­á­lis autó­ban eddig leg­alább egy­szer benyom­tam bal­lal a féket vélet­le­nül, las­sí­tás köz­ben, hogy ne ful­lad­jak le. A manu­á­lis beideg­ző­dé­sek, ugye.

Belül elké­pesz­tő a Tes­la. Ott van az az iPad 17 közé­pen, nincs egy gomb se, csak az a baszom­nagy érin­tő­kép­er­nyő. Ott lehet min­dent állí­ta­ni, leve­gő­ke­ring­te­tés, stan­dard v. sport foko­zat, kor­mány “for­ce feed­back”, has­ma­gas­ság. Van bön­gé­sző, van Rdio, van Goog­le Maps. Euró­pá­ban min­den­hol ingye­nes a hasz­ná­lat, nincs roa­ming, mert a Tes­la min­den ország­ban meg­ál­la­po­dott egy vagy több szol­gál­ta­tó­val. Besza­rás. Apro­pó, has­ma­gas­ság. Ha az ember pl. kiáll a garázs­ból, és meg­eme­li a kocsit, mert van egy nagy fek­vő­rend­őr, akkor azt elég egy­szer beál­lí­ta­ni, utá­na a Tes­la meg­jegy­zi. Régen nem volt ez így, de szól­tak a use­rek, hogy jó len­ne, hát bele­rak­ták egy OTA update-tel.

Itt volt az a pont, hogy Mar­co is és én is arra gon­dol­tunk, hogy akkor akár vezet­het­nék is. Oké. Nincs slussz­kulcs, nincs start-stop, nincs gomb. Kér­de­zem, hogy akkor most mitől indul be, mond­jam, hogy “Siri, gehen Sie bit­te!” vagy mi? Nem, viszont ott van az a kar jobb olda­lon, ott nyom­jak egy D‑t, és akkor drive van, lehet men­ni. Vagy R, és akkor rük­verc. Meg­csi­nál­tam, elen­ged­tem óva­to­san a féket, és … elin­dul­tunk!

Koráb­ban gon­dol­koz­tam azon, hogy milyen lesz elin­dul­ni a Tes­lá­val. Nincs neki túl sok hang­ja, az tény, az a vala­mi, ami van, az kb. olyan, mint a vil­lany­au­tó (dodzsem az egy­ko­ri Vidám­park­ban), ami­kor gyor­sít. Még fél óra veze­tés után is néha nevet­nem kel­lett, mert olyan vic­ces az egész. Mar­co túl volt az 500. teszt­ve­ze­té­sén, és ért­he­tő­en nem volt őszin­te a moso­lya, ami­kor kirö­hög­tem a 83.000 frank­ról indu­ló kocsi­ját.

Játsszunk már, játsszunk már! — mond­ta régen Pok­rivt­sák Móni­ka, szó­val akkor elmon­dom, milyen érzés volt Tes­lát vezet­ni, ha már azt ígér­tem, hogy elmon­dom, milyen érzés volt Tes­lát vezet­ni, ld. “Tes­lát vezet­tem” a cím fenn.

Jó.

Elő­ször Zürich­ben men­tünk pár kilo­mé­tert. Néha rossz hely­re sorol­tam be, mert Mar­co töb­bet tud a Tes­lá­ról, mint a züri­chi köz­le­ke­dés­ről. Igen, ott volt az iPad közé­pen, de azon éppen min­den­fé­le beál­lí­tá­so­kat esz­kö­zöl­tünk, navi­gá­ci­ó­ra nem futot­ta. Méret­re nekem nem volt szo­kat­lan a kocsi, kb. olyan, mint az A4-et vezet­ni, nagy­já­ból annyi lát­szik a motor­ház­te­tő­ből és az útból is. Nekem kicsit nehéz volt a kilá­tás jobb­ra-bal­ra, mint­ha zár­tabb len­ne az autó, per­sze az is lehet, hogy nem állí­tot­tam be jól a tük­rö­ket, vagy Mar­co lógott bele min­dig a holt­tér­be.

Gáz. Ami­kor gázt ad az ember, akkor a fent tag­lalt vil­la­nyos hang mel­lett úgy­ne­ve­zett gyor­su­lás is tapasz­tal­ha­tó. A város­ban nem pad­lóz­tam (erről majd később mesé­lek), de így is érez­tem, hogy az autó bizony igen erős. Ami­kor leve­szi az ember a lábát a gáz­ról, akkor rög­tön fékez az autó, nem a szo­ká­sos óva­tos motor­fék van, hanem azon­nal egy erő­sebb fék­ha­tás. Ez ami­att van, hogy ilyen­kor tölt vissza a kocsi, és ez job­ban csök­ken­ti a sebes­sé­get, mint­ha csak simán pörög­né­nek a kere­kek. Néhány féke­zés után meg lehet szok­ni, az óva­tos las­sí­tás­hoz csak annyi kell, hogy nagyon óva­to­san enged­je fel az ember a gázt, eset­leg ne is tel­je­sen.

Kame­ra. Ket­tő biz­to­san van, egy elöl, egy hátul. Az első leol­vas­sa a táb­lá­kat (!), így tud­ja az autó, hogy mennyi a meg­en­ge­dett sebes­ség. Ki is írja rög­tön, besza­rás. Mi, tes­lá­sok, össze­tar­tunk, így az autók ezt az infor­má­ci­ót meg­oszt­ják egy­más­sal, így ha nem lát­szik éppen egy táb­la (mert takar­ja egy IFA), akkor sincs vész, ha ment már arra koráb­ban Tes­la. Radar. Az is van, lát­ja az autó­kat előt­tünk, meg az egyéb aka­dá­lyo­kat is. Ha megy a tem­po­mat, akkor vissza­ve­szi a sebes­sé­get, ha vala­kit utol­érünk; és aztán újra gyor­sít, ha elő­zünk. És lehet állí­ta­ni, hogy magya­ros vagy sváj­ci legyen a köve­té­si távol­ság, vagy vala­hol a ket­tő között.

Ható­táv. Meg­kér­dez­tem, hogy miként jutunk el Buda­pest­re. Már­mint nem Mar­co meg én, hanem mond­juk Regi, Kata, Zizi, Laci, ha épp vélet­le­nül Tes­lát veszünk. A mit­fár­er pat­tin­tott is egy Goog­le Maps-et, belőt­te BP‑t, és a kocsi rög­tön mutat­ta is, hogy melyik super­char­ge­re­ket kell érin­te­ni. Az iti­ner­ben az is ben­ne van oko­san, hogy ne tölt­se az ember tele a “tan­kot” (700 kiló akku­mu­lá­tor az egész autó alján, ugye), hanem csak félig. Ez meg azért van, mert az első 50% kb. 20 perc, utá­na a követ­ke­ző 50% pedig még kb. 40. Így simán haza­ér az ember 12 óra alatt, nem kell 13. A fogyasz­tás tel­je­sen útfüg­gő egyéb­ként, ami­kor lej­tőn van a kocsi, akkor érte­lem­sze­rű­en nő a ható­táv, gyor­sí­tás­nál, ara­szo­lás­nál meg kevés­bé. És mind­ezt folya­ma­to­san lehet néz­ni több­fé­le fel­bon­tá­sú gra­fi­ko­no­kon.

Kénye­lem. Nagyon kényel­me­sek az ülé­sek, jó a könyök­tá­masz, kel­le­mes a kor­mány, min­den szu­pi-szu­per. Viszony­lag gyor­san lehet érez­ni egy autó­nál, hogy hosszabb távon mennyi­re hát­gyil­kos. Sze­rin­tem a Model S nem az, ezt 30 egész kilo­mé­ter után nagy bizo­nyos­ság­gal ki merem jelen­te­ni. Főleg, ha min­den 2–3 órá­ban meg kell áll­ni töl­te­ni, haha. Apro­pó, kénye­lem. A kesz­tyű­tar­tó gomb­bal nyí­lik, a bel­ső vilá­gí­tást biz­to­sí­tó lám­pa pedig úgy, ha meg­nyom­ja az ember. Már­mint a lám­pát, ott nincs gomb. A nap­fény­te­tő­nek sincs gomb­ja, azt a kép­er­nyő­ről kell hát­ras­wi­pe-olni.

Gyor­su­lás. Hor­ge­nig men­tünk az autó­pá­lyán, ott letér­tünk, hogy a másik olda­lon vissza­jö­hes­sünk. Ekkor Mar­co benyom­ta az SPM-et — szép volt, paj­ti! a Sport foko­za­tot, mert addig unal­mas Stan­dard­ban autóz­tunk. Ott volt előt­tem a gyor­sí­tó­sáv, és mond­ta M., hogy akkor pad­ló. Fogom a gázt, azt benyo­mom tövig, köz­ben kapasz­kod­tam a kor­mány­ba. Be-he-sza-ha-rá-hás. Jó, per­sze annyi­ra nem dur­va, mint amit Hand­rás leírt a P85D-ről, de így is egé­szen elké­pesz­tő. Sem­mi csi­kor­gás, sem­mi meg­in­gás, nyíl­egye­ne­sen (már ha úgy van a kor­mány) kilő az autó, köz­ben a szo­ká­sos más­fél vol­tos ceru­za­elem-hang helyé­re belép a kilenc vol­tos zseb­te­lep-fee­ling. Én nem szok­tam meg az ilyet, jött az adre­na­lin, érez­tem a tor­ko­mat is, nagyon jó volt az a közel két másod­perc, amit gyor­sí­tot­tam.

Ár. Drá­ga, de nem úgy drá­ga, mint egy Fer­ra­ri. Meg­fi­zet­he­tő­en drá­ga, és köz­ben meg sok szem­pont­ból olcsó. A super­char­ger ingye­nes. 100 km kb. 3 frank­ból jön ki. Egy tele­elem 15 frank. Olaj­cse­re, ja, az nincs. 30.000 kilo­mé­te­ren­ként aján­lott tel­jes szer­víz, ebben ben­ne van min­den beál­lí­tá­sa és cse­ré­je (!), ez 600 frank, de van rá elő­fi­ze­tés is az első négy évre, úgy még olcsóbb. Kocsi­adó nincs. A biz­to­sí­tás olcsóbb, mint egy ugyan­ilyen kate­gó­ri­á­jú autó­nak. Mar­co kül­dött egy XLS‑t, ami a “Total Cost of Owner­s­hip” cím­re hall­gat, és egy Audi A6 Avant (eddig úgy volt, hogy ez lesz a követ­ke­ző kocsink) vs. Tes­la Model S össze­ha­son­lí­tá­sát tar­tal­maz­za.

Tesla Model S vs Audi A6 Avant

Ebből az jön le, hogy a két autó ára közöt­ti különb­ség annyi, mint amennyi­vel az üze­mel­te­tés 5 év / 100.000 km után olcsóbb a Tes­lá­nál. Ins­tant get lea­sing?

Rövi­den ennyi. Se kép, se videó.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *