Csovászolás

Nehéz időn­ként a blog­ger éle­te. No nem első­sor­ban azért, mert a tör­té­né­sek nyo­mon köve­té­se, az ese­mé­nyek átélé­se vagy a prob­lé­mák meg­ol­dá­sa nehéz, hanem mert vala­mi­lyen szin­ten eze­ket meg kel­le­ne örö­kí­te­ni. Ez az, ami még nem jól megy. Meg ugye el kéne dön­te­ni előbb-utóbb azt is, hogy milyen blog legyen ez. Bár most meg az a jó, hogy nin­cse­nek megkötések.

Ugor­junk.

Pén­te­ken éle­tem új sza­ka­szá­ba lép­tem — mon­da­ná a teát­rá­lis Laci. Helyet­te inkább az legyen, hogy pén­te­ken vol­tam elő­ször “dol­goz­ni”. (Regi vasalt nekem nad­rá­got. Köszö­nöm!) Ren­ge­teg papírt kel­lett kitöl­te­ni és alá­ír­ni, ennyit évek óta nem írtam kéz­zel. Kis­sé fur­csa, hogy ennyi idő­sen tovább­ra sem tudok két alá­írást némi­képp hason­la­to­san pro­du­kál­ni, de majd bele­jö­vök. Emlék­szem, kis­ko­rom­ban mennyi­re fél­tem, hogy nem lesz olyan iga­zi fel­nőt­tes alá­írá­som, és akkor milyen rossz lesz az, ami­kor az eskü­vő­nél alá kell írni a nevemet.

Szó­val a HR-es kité­rő után átvit­tek az iga­zi helyem­re, ahol meg­is­mer­tem a főnö­kö­met, meg néhány kol­lé­gát. Ezután pedig kez­de­tét vet­te a fel­ké­szí­tés, misze­rint órá­kat mesél­tek nekem arról, hogy akkor most mi is lesz a fel­adat. (Illet­ve ilyen konk­rét meg­ál­la­pí­tá­sig nem jutot­tunk el, de jól hala­dunk.) Érde­kes volt hall­gat­ni ezt a temér­dek új dol­got, fel­dol­goz­ni a hal­lot­ta­kat, képet alkot­ni min­den­fé­le folya­ma­tok­ról meg a rend­sze­rek fel­épí­té­sé­ről, műkö­dé­sé­ről. (Most beug­rott egy buzz­word, hogy active lis­te­ning. Tyű.) Néha átfu­tott a feje­men az, hogy vajon mennyi­re volt hasz­nos az a sok-sok tárgy, amit egye­te­men tanul­tam hall­gat­tam elvé­gez­tem. Tény­leg nem a konk­rét tudás a lényeg, azt nem lehet, és nem is kell meg­ta­ní­ta­ni. (Bár szá­mon­kér­ni vic­ces.) Az, hogy az első­re hal­lott dol­go­kat nagy­részt átlá­tod és meg­ér­te­ted, vagy leg­rosszabb eset­ben kér­dés nél­kül utá­na­né­zel a homá­lyo­sabb részek­nek — sze­rin­tem nagy­já­ból ennyit lehet elvár­ni. A töb­bi csak extra.

A pén­tek hát­ra­le­vő részé­ből kiemel­ném a szi­get­szent­mik­ló­si Buc­ka Pub Steak Hou­se meg­lá­to­ga­tá­sát, ahol vég­re sike­rült való­ra vál­ta­nom gyer­mek­ko­ri álmo­mat, és ettem egy jó vas­tag steak-et — ango­lo­san (ejtsd vére­sen). Emlék­szem, régen hébe-hóba a házi rán­tott husi fel­vá­gás­kor a köze­pén rózsa­szín volt. Ilyen­kor jött a sápí­to­zás, hogy “jaj, nem sült át”, meg hogy “meg ne egyed, mert elron­tod a gyom­rod”. A tatár beef­steak-kel való köze­leb­bi és mély­re­ha­tó meg­is­mer­ke­dést köve­tő­en rájöt­tem, hogy nem kell vala­mi­től fél­ni pusz­tán azért, mert nyers húst tar­tal­maz. Nem mon­dom, első­re így is fur­csa volt a két és fél cen­tis bél­szín­sze­let, ami­nek a közép­ső más­fél (!) cen­tis része nyers volt, de ha az ember fél­re­te­szi az elő­íté­le­te­it, akkor rájön: a steak nagyon jó, és így az igazi.

Hogy a life, a firm és a cook (meg per­sze a regi) kate­gó­ri­ák után kibiggyeszt­hes­sem a manit is, ahhoz el kell mon­da­nom, hogy meg­ér­ke­zett a break.com-os pénz a Pay­Pal accoun­tom­ra. 400 dol­lár, levo­ná­sok nél­kül. Mivel 400 forin­tért veri­fi­kál­tam maga­mat a Pay­Pal­nál, így nin­csen sem­mi­lyen meg­kö­tés a vissza­uta­lás­ra, 25000 forint felett pedig tranz­ak­ci­ós díj sin­csen, így a pénz gya­kor­la­ti­lag tel­jes egé­szé­ben egy hét múl­va rá fog kerül­ni a bank­szám­lám­ra. Kis­sé hihe­tet­len dolog, hogy tény­leg lehet­sé­ges egy nem egész egy per­ces vide­ó­val ennyi pénzt keres­ni, de hát kez­dek bele­tö­rőd­ni. Ami­kor mesél­tem erről a bátyám­nak (aki ugye Kari, egyéb­ként meg ope­ra­tőr), fel­csil­lant a sze­me. Hja, ha az ember még ért is a témá­hoz, akkor kor­lát­lan lehe­tő­sé­gek van­nak előt­te. (Pl. break.com-on 2000 dol­lárt adnak egy jó kis rövid­fil­mért, amit 1) te csi­nál­tál, 2) kike­rül a főoldalra.)

Hogy még kicsit húz­zam e már-már olvas­ha­tat­lan hosszú­sá­gú bejegy­zést, meg­em­lé­kez­nék arról, hogy két nap alatt meg­néz­tük a Prestige‑t és az Illu­zi­o­nis­tát is (egyik­ben sincs C), így mint­egy vará­zso­lós hét­vé­gét teremt­ve. (Befic­cen a film is.)