Síszezon vége

Ma majdnem elmentünk síelni, de helyette inkább a Landesmuseumban töltöttük a délutánt. Ezzel hivatalosan is lezártnak tekintem a 2017-18-as síszezont.

Ezen a télen baromi sokat síeltünk. Ahhoz képest, hogy én 10 éve sportoltam először télen (mármint téli sportot űzni, úgy értem), szerintem igazán gyakorlott síző lettem. Még mindig rettenetesen megy, valahogy nincs hozzá érzékem, de a sok gyakorlás hatására sokszor úgy érzem, hogy nem halok meg azonnal. A buckákat nem szeretem, de a jeges pályát sem, ha meredek, akkor aggódom, ha sokan vannak, akkor féltem az embereket, ha kevesen, akkor meg magamat. Egyébként minden körülmények között szívesen síelek, ahogy ez ebből látható.

Az idei szezonban két fő- és néhány alsíelésünk volt. Egyszer egy hétig, másodszor (pont a síszünetben) 3 napot síeltünk, mindkétszer Saas Feeben. (Ami ugyanazt tudja, mint Zermatt, csak családbarátabb, kisebb, olcsóbb, mondjuk még mindig elég drága. A szezonbérlet 222 frank, csak mondom.) Voltunk még Amden Weesenben is kétszer, ahol egyszer láttuk a pályát, egyszer meg akkora köd volt, hogy még a lécünket sem.

Szeretnék mutatni három videót. Az első helyszíne Amden Weesen, ahol két pályát találtunk, az egyik tipikus libalegelő, nagyon enyhe kék, olyan viccekkel tarkítva, mint a pálya közepén elhelyezett hütte. A másik sem meredek, viszont “félcsövekkel” (igazából nyolcadcsövekkel) és ugratókkal (!) van felszerelve. Itt történt az első rögzített síbalesetem életemben. Nem kell semmi komolyra gondolni, mentem az ugratókon, nagyon begyorsultam (> 15 km/h), az utolsó előttinél felrepültem nagyon magasra (> 15 cm), és az utolsónál jobbnak láttam, hogyha biztonságosan elesem. Ez látszik e videón, a bal oldali pacát és az őt körülvevő hófelhőt kell nézni, az voltam én.

A következő videó előtt mutatok egy képet, meg egy háttérkép-gyanús másikat.

Ez én vagyok, miután a gyerekek az utolsó sízős napunkon bemutattak egy új útvonalat. Nico, a tanáruk volt, hogy “vicces” legyen a síelés, néhány alkalommal levitte őket a pályáról, az erdőbe. Nem kell semmi veszélyesre gondolni, 1%-os lejtő, kitaposott útvonal, a gyerekek nagyon élvezték, és gond nélkül átmentek. Mi viszont, nem 90 és 100 cm-es lécekkel mentünk, hanem normális, felnőtt méretűekkel. Emiatt aztán azokon a helyeken, ahol ők simán tudtak hóekézni, mi nem tudtunk fékezni, mert egyszerűen nem fért el “oldalra” a lécünk. Amikor egy jobbos kanyarban elém ugrott egy közönséges jegenyefenyő (Abies alba), nem tudtam mást csinálni, mint félrekapni a kormányt, és elterülni a szűz hóban. Regi is így járt, csak egy kicsit lejjebb, egy szimpatikusabb fánál. Ekkor kezdett videózni.

Ez a kép lehetne egy ilyen motivációs-csendéletes háttérkép. Szép fakéreg, a háttérben elmosódott havas táj, gyönyörű. Az a paca megint csak én vagyok, és a lenti videó megmutatja, hogyan jutottam el oda.

Azért hogy ne csak ilyen videókkal égessem magam, mutatok egy jót is. Ez egy buckás ÉS jeges ÉS fekete pálya, amin az utolsó nap utolsó csúszását tettem meg. Sokan azt hiszik, hogy Ilja Afanaszjevics Osztapenko esett le a talapzatáról, és valami oltári véletlen (pont egy sílécre esett) folytán síel, de nem, ez a dinamikus és lejtőérzékeny ember én vagyok. Pont ezen a pályán nem estem el egyszer sem.

Síelni jó, és én nem adom fel soha. Egyszer el fogok indulni egy ilyen amatőr síversenyen, és kenterbe verem a 3-4 éves svájci gyerekeket!

Az emailes-neves prank

A történet szereplőinek nevét megváltoztattam. Regi maradt Regi, és én is Laci vagyok, de egyébként a többieket nem így hívják. Nem rajtuk nevettünk, hanem leginkább egymáson.

Van nekem egy kollégám, nevezzük R-nek, aki nem magyar (tudom, hogy ez megdöbbentő, hogy svájci epamosként nem csak magyarokkal dolgozom). Új lakásba költözik nemsokára, a régire pedig ún. Nachmietert (utánbérlőt, aki átveszi a felmondási idő előtt a bérleményt; ezt már többedszer definiáltam itt a blogban, remélem, most már mindenki megjegyezte). Felajánlottam széles ismeretségi körömet neki, mondtam, hogy szólok a többi kollégának, keresleti piac van, egy jó albérlet nagy kincs. Reginek is szóltam, hogy ha valakit érdekel, itt van egy ekkora lakás ennyiért és ekkortól elérhető.

Regi kedden este elment jógázni. Volt ott egy lány, nevezzük Dórinak, aki nemrég érkezett a festői szépségű rohadt hideg Zürichbe, ebből kifolyólag érdeklődik elérhető albérletek iránt. Regi mesélt neki R. lakásáról, és megígérte, hogy én elküldöm majd neki a részleteket.

Szerda reggel, szokásos iskola előtti készülődés, Regi eligazítást tartott nekem. Még este WhatsAppon leírta Dóri email címét, és a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsem el elküldeni neki napközben a linket. Én megígértem, hogy ha nem felejtem el amint beérek, küldöm a levelet. Mivel vicces ember vagyok, mondtam neki, hogy “küldöm majd a linket Vilinek”. Ebben maradtunk.

Reggel elkezdtem dolgozni, aztán idővel eszembe jutott, mit is ígértem. Megírtam egy teljesen korrekt levelet Dórinak, elküldtem, nagyon büszke voltam már magamra. Gondoltam, továbbviszem a reggeli viccet, és WhatsAppon lejelentettem Reginek, hogy a küldetést sikeresen abszolváltam. Emailben is elküldtem a bizonyítékot egy forwardolt levél formájában.

Mivel alapvetően nem vagyok egy gonosz ember (de), 3 percig hagytam Regit ebben az állapotban. Gondoltam, ennyi éppen elég, hogy jól kinevessük magunkat (és egymást), így hát felfedtem a pranket.

Itt vége is lehetne a történetnek, de nem. Csörgött a telefonom, Regi hívott, gondoltam, hogy a válással és gyermekelhelyezéssel kapcsolatos formaságokat fogjuk megbeszélni. Valami olyasmit mondott, hogy már írt Dórinak (aki nem Vili), hogy elnézést kérjen, amiért én félreértettem a nevét és a nemét. Az emlékem erről eléggé homályos, mert annyira elkezdtem röhögni, hogy be kellett mennem egy tárgyalóba, ahol levegőért kapkodtam. Amikor az utolsó könnycseppet is kitöröltem a szememből (annyira sírtam, hogy komoly veszélybe kerültek a kontaktlencséim), megígértem Reginek, hogy én is írok egy levelet, amiben töredelmesen beismerem minden hibámat, és elnézést kérek.

Regi most írt neked egy levelet, mert megvicceltem, hogy rossz levelet írtam neked (én ilyen vicces vagyok). Bocs, hogy ilyen helyzetbe kerültél, máskor próbálom a prankeket máshogy végigvinni :) Az okozott kellemetlenségért elnézést!

Hamarosan megjött a válasz is.

No para, ha nem szoltok, eszre se veszem. :) Nagyon koszi a linket!

Még egyszer elnézést kérek minden érintettől: Regitől, Dóritól, aki nyilván nem Dóri igazából, és semmiképpen sem Vili.