Itt a tél, mindenki húzzon gumit (venni)

Vol­tunk ma Gödön, elhoz­tuk az ütve­fú­rót, hogy vég­re fel­fúr­has­sam a fan­tasz­ti­kus ike­ás füg­göny­kar­ni­so­kat. Ha min­den jól megy, hol­nap már lehet nálunk olyat csi­nál­ni, hogy füg­gönyt (!) behúz­ni (!). Dur­va, mi?

Szó­val már Göd fele menet (du. 3 körül) se volt túl rózsás az idő­já­rá­si hely­zet, de este kegyet­le­nül lesza­kadt a hó. 6 körül indul­tunk haza, alig tud­tunk elin­dul­ni a kocsi­val, mert tel­je­sen fel­fa­gyott az utca. Ja, nyá­ri gumin guru­lunk, még nem volt idő télit ven­ni.

Aztán annyi­ra nec­ces volt a köz­le­ke­dés így, hogy bemen­tünk a Nor­au­tó­ba, és vet­tünk négy téli­gummit. Már csak talál­ni kell egy műhelyt, ahol nem jövő már­ci­us­ra kapunk idő­pon­tot. (Nem tudom én lecse­rél­ni a gumi­kat, mert nincs másik fel­ni, egyéb­ként lazán bevál­lal­nám.)

Itt van egy gumi, csak szem­lél­te­tés­kép­pen:

De nem is ez a poszt lénye­ge, hanem hogy mi volt haza­fe­lé. Szé­pen csor­do­gál­tunk a Váci úton dél felé, és a Hun­gá­ria kör­út­hoz érve, a felül­já­rón halál­kö­ze­li “élmé­nyünk” volt. Ugyan elvi­leg ilyen 0,5 fok körül volt a hőmér­sék­let, de a felül­já­ró tel­je­sen fel­fa­gyott. Min­den­ki lépés­ben pró­bál­ko­zott a hala­dás­sal — már aki­nek ment. Volt egy bácsi, aki kép­te­len volt elin­dul­ni a Suzu­ki­já­val, mert csak pör­gött a két kere­ke. Egy nő meg­állt a bel­ső sáv­ban, kirak­ta a vész­jel­zőt, és a kor­mány­ra hajol­va zoko­gott. Min­den­ki úgy csúsz­kált elin­du­lás­nál, mint­ha vala­ki ráz­ná a felül­já­rót.

Tanul­ság: a téli gumi fon­tos, ezen ne spó­rol­ja­tok, mert nagy baj lehet. És kerül­jé­tek a felül­já­ró­kat.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *