Olimpia Étterem

Hét­főn Boró és Balázs tár­sa­sá­gá­ban Regi­vel meg­lá­to­gat­tuk a rég­óta áhí­tott Olim­pia étter­met. (Nem írom a cím­be, hogy Alpár utca, pedig az.) Rövi­den: jó, hosszan: iste­ni volt!

Hosszas tana­ko­dás és gon­dol­ko­dás után a lányok 5, a fiúk 6 (ez csak egy ilyen irány­szám) fogást válasz­tot­tunk. (Ti. itt nincs étlap, nincs válasz­tá­si lehe­tő­ség, csak meg­mon­dod, hogy hány fogást sze­ret­nél, és kapod egy­más után a cso­dás étke­ket.) Gaszt­ro­nó­mi­ai beszá­mo­ló következik.

1. fogás: Diós és fehér kenyér házi vajjal
Elő­étel­nek nagyon jó, min­den­ki annyit evett, amennyit sze­re­tett vol­na. Volt, aki később­re tar­to­gat­ta, más fogá­sok közé.

2. fogás: Kacsa­máj tok­hal­lal és mangópürével
A máj és a hal együtt iste­ni fino­mak vol­tak, a man­gó­pü­ré pedig jól ellen­sú­lyoz­ta az ízü­ket. Szép, finom — mi kell még? Per­sze, hogy bor, ittunk is egy pohár finom, kel­le­mes fehéret.

3. fogás: Gyöm­bé­res alma­le­ves szójacsírával
Ez annyi­ra nem ízlett, a leves finom, a gyöm­bér miatt kicsit csí­pős volt. A tete­jén mini­má­lis jog­hurt (én össze­ke­ver­tem a leves­sel, ettől úgy nézett ki, mint a kutya­ka­ja), az alján sok szó­ja­csí­ra gyűlt össze. Nekem annyi­ra nem jött be ez a szó­ja­csí­ra, nem tud­tam hova tenni.

4. fogás: Zöld­sé­ges rizot­tó vargányával
A gom­bát kegyet­le­nül utá­lom, de kb. 12 év eltel­té­vel önként ettem ismét. Nem volt finom, de ahhoz képest, hogy gom­ba, nem volt rossz se. Viszont maga a rizot­tó önma­gá­ban is jó lett volna.

5. fogás: Bor­jú­nyak sütőtökkel
Iste­ni finom volt! A bor­jú­nyak vala­mi­lyen isme­ret­len tech­ni­ká­val készült, és hihe­tet­len állag­gal és ízvi­lág­gal bírt. Mel­lé a sütő­tök kel­le­me­sen sem­mi­lyen volt, pazar! Itt ren­del­tünk még egy bort, ezút­tal egy egész üveg Gál Tibor-féle vörö­set. Nagyon ment ehhez a fogás­hoz, de a követ­ke­zők­höz is jól passzolt.

6. fogás: Kacsa­sze­le­tek endí­vi­á­val, zel­ler­rel és retekkel
A hús nekem kicsit rágós­nak tűnt, de az íze megint csak iste­ni volt. Nem vagyok egy nagy retekegér-pár­ti, de az is jól esett mellé.

7. fogás: Bárány­sze­le­tek sült céklával
Ezt csak mi kap­tuk, Regi­ék nem. Miből marad­tak ki… Ezek a bárá­nyok, ha tud­ták vol­na, mi lesz belő­lük, hát fülig érő vigyor­ral sza­lad­tak vol­na a vágó­híd felé. Cék­la szá­ras­tul-gyö­ke­res­tül, meg­süt­ve? Ezt hogy talál­ták ki? És mennyi­re finom már!

8. fogás: Sajt­tál gesztenyemézzel
Mini tányé­ron mini kék­sajt (méz­zel csur­gat­va), kis brie és egy tom (?) nevű fran­cia sajt. Nya­mi, pont jó volt a desszert elé.

9. fogás: Ama­dei cso­ko­lá­dé­val töl­tött olasz tész­ta kókusz­hab­bal és mentaszósszal
A cso­ki 65%-os volt, a tész­ta kicsit kemény, a hab finom, a men­tát nem sze­re­tem. Nem mon­dom, hogy iste­ni volt, mert nem volt az, de minő­sé­gét tekint­ve mél­tó befe­je­zé­se volt a vacsorának.

Igen, ez kilenc fogás volt. Nem volt mind­egyik mini­a­tűr, sőt, vol­tak igen szé­pen kimért ada­gok is (a Pomo D’O­ro-ban vol­tak ekko­ra főéte­lek is…), de nem mond­hat­ni, hogy halá­lo­san tele­et­tük magun­kat. Főleg úgy, hogy 3 órát vol­tunk benn. De pont olyan és pont akko­ra volt a menü, hogy azt mond­has­suk: pont ilyet kép­zel­tünk el!