Szó­val, íme az első jelen­tés a New York Palace hotel­ről, némi fény­ké­pes és vide­ós bizo­nyí­ték­kal, hogy mi tény­leg ott vagyunk. És nem is költ­jük el több­ha­vi fizun­kat két éjsza­ká­ért, ami plá­ne jó.

Szó­val kezd­jük ott a tör­té­ne­tet, hogy miként fog­lal­tuk el helyün­ket ott, e. Becso­ma­gol­tunk, aztán sétál­tunk egy kicsit Cse­pe­len, fel­száll­tunk a HÉV-re, leszáll­tunk a Bor­áro­son, fel­száll­tunk a 4–6‑os vil­la­mos­ra, leszáll­tunk a Bla­hán, majd az alul­já­rón keresz­tül szé­pen oda­sé­tál­tunk a hotel­hez. Kicsit haboz­va, de beha­tol­tunk. (Való­szí­nű­leg az első gya­log érke­ző ven­dé­gek vol­tunk ever.)

Benn már várt min­ket egy feke­te úr, akit sok­szor lehet lát­ni kinn, az ajtó előtt. Ő vet­te el a cso­ma­gun­kat, és a recep­ci­ó­hoz irá­nyí­tott min­ket. Ter­mé­sze­te­sen ango­lul beszélt, mint ahogy min­den­ki más is ango­lul szólt hoz­zánk, és igen zavar­tak vol­tak, mikor magya­rul válaszoltunk.

A recep­ci­ón elin­téz­tük a papír­mun­kát, aztán meg­kap­tuk a sze­ren­cse­szá­mun­kat: 305!

A szo­bá­ról és a hotel­ről nem beszé­lek töb­bet, jöj­je­nek a képek és videók!

Este kicsit áztunk a well­ness-szek­ci­ó­ban, aztán fél­áron (!) ettünk a Kal­ten­berg­ben, séta, Hou­se-nézés és pihi.