Kínzó hibák javítási javaslata — Kvirtek és kvartok

Akik ismer­nek, tud­ják, hogy nem vagyok egy ODC‑s* típus. Sem­mi hák­li, főleg nem egy­re több hák­li, ahogy egy­re böl­csebb leszek. Ez vagyok én.

Julia Donald­son egy angol író­nő, akit a gye­rek­köny­vei révén ismer­tünk meg, mint sok más szü­lő is. (Állan­dó tár­sa Axel Scheff­ler, aki bámu­la­to­san raj­zol, és most tény­leg nem túl­zok.) Emlé­ke­im sze­rint az első könyv, amit tőle vet­tünk a Nyu­szi álmos c. fan­tasz­ti­kus szössze­net, ami egy álmos­ság­gal küz­dő nyúl­ról szól, és nem áru­lok el tit­kot, hogy mivel ez egy gye­rek­könyv, a végén elal­szik. Az ikrek­nek leg­fel­jebb hat­száz­szor olvas­tam fel, így még min­dig elég jól megy fej­ből (ennél job­ban csak a Bóbi­tát tudom, amit eddig több mint 4’000 alka­lom­mal éne­kel­tem el, és még min­dig napon­ta két­szer gya­kor­lom, hogy jobb legyek). Aztán Médi is kapott belő­le, csak mivel ő elég­gé könyv­gyil­kos volt, gyor­san letép­te a min­den­fé­le kihajt­ha­tó dol­go­kat róla (mert ilyen cuki­sá­gok is vol­tak). A Nyu­szi álmos far­vi­zén sze­rez­tük még be a témá­ban passzo­ló soro­zat több másik tag­ját is, misze­rint Róka zok­ni­ja, Mac­kó leve­lei, illet­ve Malacbújócska.

(Most, ahogy ezt a bejegy­zést írtam, meg­ta­lál­tam a soro­zat töb­bi részét is, olya­nok marad­tak ki — eddig — nekünk, mint a Cicus főz­ni tanul, a Borz zene­ka­ra, vagy a Vakond szem­üve­ge. Hát milyen fel­nőtt lesz így a gye­re­ke­ink­ből, ha csak ezt a négy köny­vet kap­ták meg a Tölgy­er­dő meséiből?!)

A TM-soro­za­tot kive­séz­vén muszáj még mesél­nem a Graf­fa­ló-uni­ver­zum­ról is, ami fon­tos­sá­gá­ban szá­mom­ra nagy­já­ból a Mar­vel és a DC fölött van két­ezer fény­év­vel. (Nem vagyok egy szu­per­hős­fil­mes, na.) Van ugye A Graf­fa­ló, és A Graf­fa­ló­kö­lyök, és ennyi. Mind­ket­tő fan­tasz­ti­kus, oly­annyi­ra, hogy némely másik JD/AS könyv­ben, mint pél­dá­ul a Pikó, a nagyot­mon­dó kis­hal fel­buk­kan a Graf­fa­ló, mint mel­lék­sze­rep­lő, kapasz­kod­ja­tok meg mind­annyi­an — hal­ként. Tudom, ez meg­döb­ben­tő így, ebben a for­má­ban, de higgyé­tek el, tény­leg így van, van egy graf­fa­lós hal a pikós könyv­ben! Ezt muszáj lesz elhin­ne­tek nekem bemon­dás­ra, mert e könyv benn van Médi szo­bá­já­ban, és ő már alszik, így nem fogom kihozni.

(Egy új olda­lam­ról ismer­het­te­tek meg, nem?)

És most el is jutot­tunk a mai témánk­hoz, a Kvir­tek és kvar­tok című könyv­höz. Erről kell írnom nek­tek, ked­ves gye­re­kek és jófej szü­le­i­tek. A K&K egy amo­lyan sci-fi (aki magyar, és száj­fáj­nak ejti, arról meg­van a hatá­ro­zott véle­mé­nyem!), de még­is gye­rek­könyv. Rövi­den úgy lehet­ne össze­fog­lal­ni az egé­szet, hogy van­nak a kvar­tok, akik piro­sak, és min­den­fé­le dol­got csi­nál­nak, illet­ve a kvir­tek, akik pedig kékek, és min­den­fé­le más dol­got csi­nál­nak, sőt, ők örök ellen­sé­gek; egy kvart lány és egy kvirt fiú sze­rel­me­sek lesz­nek egy­más­ba, a csa­lá­dok ellen­zik, elszök­nek, nem talál­ják őket, meg­lesz­nek, gye­rek lesz — aki nyil­ván lila; világ­bé­ke, füg­göny. Ahogy lát­szik, már maga a borí­tó is fél­re­ve­ze­tő, hiszen bal oldalt egy kvart van, jobb oldalt pedig egy kvirt, és a könyv is a kvar­tok­kal kez­dő­dik, nem a kvir­tek­kel, ráadá­sul ha höl­gye­ké az elsőbb­ség, akkor is kvart len­ne elöl. Julia, te neve­zed maga­dat író­nak, ami­kor már a borí­tó miatt is ízek­re lehet szed­ni téged? Nonszensz.

(Ango­lul egyéb­ként The Smeds and the Smo­os a könyv címe, meg fogom vizs­gál­ni, hogy az ere­de­ti ver­zió a hibás, vagy Papp Gábor Zsig­mond fordítása.)

Ahogy az lát­szik, már a könyv leg­ele­jén is kez­dünk össze­za­va­rod­ni, hogy most akkor kvart vagy kvirt. Tudom, nem egy­sze­rű, de egy kis oda­fi­gye­lés­sel men­ni fog, oké? A kvart kis­lány Vali, a kvirt kis­fiú Vili, ez ugye azért jó, mert ezek a nevek is egy­ál­ta­lán nem össze­ke­ver­he­tő­ek egy­más­sal, és sok betű­ben külön­böz­nek. Men­jünk tovább!

Mivel ez egy gye­rek­könyv, nin­cse­nek szá­mo­zott olda­lak, így most meg­szá­mo­lom nek­tek, hogy a 13. oldal­ról van szó (figye­lem, a könyv már a 2. olda­lon is tart, mivel ez egy ilyen vas­tag kar­ton­la­pos meg­ol­dás, hogy nehe­zebb legyen szét­cin­cál­ni). Lás­suk tehát a szó­ban for­gó lapot!

Azt hiszem, nem is nagyon kell elma­gya­ráz­nom, mi a gond, ugye? (…) Jó, azok ked­vé­ért, akik az éjsza­ka nyolc­szor kel­tek, elmon­dom akkor, hogy mi a baj. Hát nem fel­cse­rél­te a szerző/fordító a kvar­tot a kvirt­tel, és for­dít­va? Továb­bá azt sem tudom most így hir­te­len, hogy melyik szö­veg jön előbb (a “Száz­szor…”, mert az van bal oldalt, vagy az “Ezer­szer…”, mert az van felül? logi­ka­i­lag száz, majd ezer, szó­val tart­suk magun­kat a bal­ról jobb­rá­hoz inkább, mint a fent­ről lefe­lé­hez), de ez a tar­ta­lom szem­pont­já­ból most mind­egy. A tar­ta­lom viszont önma­gá­ban hibás, ahogy ezt már sze­rin­tem min­den­ki érzi. Az egyik (lenti/balos/százas) szö­veg sze­rint “Kvart­tal nem eskü­szünk… Zöld pör­köl­tet esz­nek feke­te teá­val”, miköz­ben a mel­let­te levő képen nyil­ván­va­ló­an egy kvir­tet mutat, ahogy zöld­pör­köl­tö­zik és feke­te­te­á­zik. A másik (fenti/jobbos/ezres) szö­veg pedig “a kvirt rémes fan­ta: Rózsa­szín a tejük! A kenye­rük bar­na!”, a kép pedig rózsa­szín­te­jes és bar­na­ke­nye­res kvar­tot mutat. Egyéb­ként fel­me­rül­het még ben­ne­tek (sze­rin­tem kur­vá­ra nem merül fel), hogy mi van, ha nem a szö­veg a rossz, hanem a kép, nos, erre is van vála­szom. Ha a 22. oldal­ra lapoz­ná­tok, akkor ott épp elfo­gyott a kvir­tek teá­ja, de kap­tak kvart tejet, tehát a képek jók!

Itt a szö­veg­gel nincs gond, viszont ha megint elfo­gad­juk azt, hogy a képek elren­de­zé­se helyes (felül kvart, alul kvirt), akkor lát­szik, hogy előbb kel­le­ne a kvar­tok­nak a kvir­te­ket szid­ni­uk, majd for­dít­va, viszont akkor meg logi­ka­i­lag hibás, hogy az utol­só sor­ban az áll, hogy “Pont for­dít­va tör­tént!”, mert akkor az len­ne előbb, nem?

Most min­den­ki igyon meg egy feke­te teát rózsa­szín tej­jel (vagy for­dít­va???), és elvá­gom a gor­di­u­szi cso­mót. Igen, újra fogom írni a szö­ve­ge­ket én, ChatGPT nél­kül (vers­ben réme­sen gyen­ge, pró­zá­ban tehetségesebb).

Javas­la­tom az omi­nó­zus 13. oldal­ra, mint jó szöveg:

Száz­szor meg­mond­tam már,
a kvirt rémes fajta:
Teá­juk fekete,
Zöld pör­költ­szósz rajta.

Jegyezd meg a mondást,
amit népünk hirdet:
Kvirt­tel nincs esküvő,
nem bír­juk a kvir­tet!

 

Ezer­szer megmondtam,
és te még­sem érted:
Kvart­tal nem esküszünk,
mert ők dur­va népek!

Rózsa­szín a tejük!
A kenye­rük barna!
Ilyen barbárokat
egy kvirt le se szarna!

(Lehet, hogy egy kicsit több idő­vel a szö­veg vége jobb len­ne, de meg­van a hat szó­tag, töké­le­tes a rím, és így sze­rin­tem viccesebb.)

És javas­la­tom a 16. oldal­ra, mint jobb szöveg:

A kvar­tok azt mond­ták: — Vili tehet róla!

Meg­bo­lon­dí­tot­ta! Aztán elrabolta!

A kvir­tek azt mond­ták: — Áll­junk meg egy szóra!

Pont for­dít­va tör­tént! Vali tehet róla!

(Ez kevés­bé köl­tői, mint mér­nö­ki fel­adat volt, sike­rült kicse­rél­nem 2–2 sort és 1–1 betűt.)

Nos, azt hiszem, megint vala­mennyi­vel job­bá tet­tem a vilá­got, a Pagony Kiadó a máso­dik (javí­tott) kiadás kap­csán meg­ta­lál­hat kommentben.

*: és igen, ezt így tudom hagy­ni, és nem javí­tom ki soha arra, hogy ODC**.

**: OCD, a picsá­ba, nem bírom!