Étel, kicsit máshogy

Teg­nap vol­tam Bécs­ben, mert vit­tek, mert ez egy ilyen mun­ka­hely. Jó volt, még sose ültem RX-8-asban, ennyit erről.

Haza­men­tem Cse­pel­re, Regi már ugye lenn EFOTT-on. Jäger‑t Desz­til­lált vizet csem­pé­szett be ivó­jog­hur­tos palac­kok­ban, így várt engem kb. egy liter epres (?) ital. A prob­lé­ma mind­össze annyi volt, hogy a kan­csó nem fért be a hűtő­be, és így egy egész napot volt kinn a meleg­ben a lötty. Meg­sza­gol­tam, jó sza­ga volt, csak kár, hogy az epret nem sze­re­tem annyi­ra (mint mond­juk a gyrost, de a gyro­sos jog­hurt­ital azért mere­dek), de nem akar­tam kiön­te­ni, hát meg­it­tam. Aztán az este hát­ra­le­vő részét ülő hely­zet­ben töl­töt­tem, de nem a szá­mí­tó­gép és nem is a tévé előtt :)

Tanul­ság: ne idd meg más­kor, Laci.

Aztán men­tem haza, már­mint Szi­get­ha­lom­ra, kocsi­val, már­mint az Ibi­zá­val. És mi volt a kocsi tete­jén? Egy meleg­szend­vics, szét­placcsan­va, sza­na­szét foly­va. Ez Cse­pel (?), ugye. Lehet, hogy csak vélet­len volt, de az is lehet, hogy vala­ki­nek szúr­ja a sze­mét a kaná­ri­sár­ga karosszé­ria, aztán majd jól meg­mu­tat­ja nekem. Nos, ebben az eset­ben (továb­bá akkor, ha az ille­tő tud olvas­ni, és még vala­hogy olvas­sa is ezt): bekap­ha­tod, nem let­tem ide­ges, lemo­sat­tam a kocsit (már úgy­is ráfért), és most már meleg­szend­vics­krém-men­tes tel­je­sen, vala­mint garázs­ban áll. És neked sose lesz Ibi­zád (nekem se, mert anyué).

Tanul­ság: ha mész le a kocsid­hoz, vigyél magad­dal tányért, kést és ketchupot.