Autós baleset

A VW Sha­ra­nunk bal első ajta­ja saj­nos össze­tört kis­sé. Ráné­zés­re nem szép, és pénz­ügyi­leg (hét­főn viszem majd meg­né­zet­ni, de a javí­tás leg­ko­ráb­ban 1 hónap múl­va ese­dé­kes) sem az. A ked­ves olva­só­tá­bort egy kis játék­ra invi­tá­lom, és fel­te­szem a kér­dést, hogy vajon mi tör­tén­he­tett, ha pusz­tán annyit köz­lök, hogy az autó bal első ajta­ja össze van karis­tol­va és be is van nyomódva?

1.) A babakocsi
Éppen haza­fe­lé gurul­tam az öre­gek ott­ho­ná­tól, ahol a szo­ká­sos (heti 3x) önkén­tes­ke­dős dél­utá­no­mat végez­tem. Nem kell előt­tem lebo­rul­ni, sem­mi külö­nös, csak be szok­tam men­ni, beszél­ge­tek velük, ágy­tá­la­zok, mos­da­tok, ilye­nek. Álta­lá­ban ebéd után érke­zem, és majd­nem min­dig korán, 22 óra körül indu­lok haza. Az egyik ilyen alka­lom­mal tör­tént, hogy a 30-as öve­zet­ben, ahol 20-szal haj­tot­tam, a sze­mem sar­ká­ból lát­tam, hogy egy nyolc­gyer­me­kes anyu­ka, miköz­ben hét nagyobb gye­re­ké­vel fog­lal­ko­zott, elen­ged­te vélet­le­nül a baba­ko­csit, ami meg­fé­kez­he­tet­le­nül gurult az autó­pá­lyán szá­gul­dó kami­o­nok felé, mert ez egy olyan 30-as öve­zet, ami mel­lett még sztrá­da is van. Mivel más ötle­tem nem volt, úgy manő­ve­rez­tem az autót, hogy az ajtóm­mal az utol­só pil­la­nat­ban meg­fé­kez­zem a baba­ko­csit, egy ele­gáns moz­du­lat­tal kihaj­tot­tam az ajtót, és utá­na puhán lefé­kez­tem a sze­rel­vényt. Ez annyi­ra jól sike­rült, hogy a ben­ne alvó, két­órás újszü­lött fel sem ébredt. Az anyu­ka hálá­ból a még név­te­len gye­re­ket Lász­ló­nak nevez­te el, pedig kislány.

2.) A bosszúálló
A múlt­ko­ri, bicik­lis tör­té­net­ből ismert sofőr jött velem szem­ben az úton. Rög­tön fel­is­mer­tük egy­mást, hiszen őt is a Sas­szem Kli­ni­ka műtöt­te meg érde­kes módon pont ugyan­azon a napon, mint engem, csak őt dél­után. 100 méter­ről kiszúr­tuk egy­mást. Én a bal szem­öl­dö­köm fel­vo­ná­sá­val mond­tam neki, hogy “no, meg­vagy, te bitang, de hidd el, már nem harag­szom, az öklöm se fáj már, és sze­rin­tem kvit­tek vagyunk, min­den jót neked, pol­gár­társ”, miköz­ben az ő baj­szá­nak jobb szeg­le­te arra utalt, hogy “2’000 fran­kot gom­bolt le rólam az Europcar/Mastercar, most meg­fi­zetsz”. Pró­bál­tam lefé­kez­ni, távol­sá­got tar­ta­ni, de ő csak rám­húz­ta a kor­mányt. Az utol­só pil­la­nat­ban sike­rült úgy manő­ve­rez­nem, hogy meg­ússzam a fron­tá­lis ütkö­zést, de így is elta­lál­ta az autót, pont a bal első ajtón. Azon­nal meg­ál­lí­tot­ta őt egy rend­őr­au­tó, és ott hely­ben letöl­ten­dő brit milá­ra ítél­ték, miköz­ben én meg­kap­tam a sváj­ci Bátor­sá­gért Érdem­érem cso­ko­lá­dé fokozatát.

3.) A balfasz
Kivet­tünk Regi­vel egy fél nap sza­bit, és elmen­tünk brüg­göl­ni egy helyi für­dő­be. Sike­rült tel­je­sen lela­zul­ni, szu­pe­rül érez­tük magun­kat. Utá­na még elmen­tünk egy köze­li bevá­sár­ló­köz­pont­ba, ahol néz­tünk pár téli ruhát, és elfo­gyasz­tot­tunk ket­tő (1/fő) finom kávét. Ahogy haza­fe­lé indul­tunk, annyi­ra becsil­lel­tem (ha van ilyen szó) az autó­ban, hogy elfe­lej­tet­tem, hogy én áll­tam 2 cen­ti­re a veze­tő­ol­da­lon egy osz­lop­hoz, és izom­ból kika­nya­rod­tam (vol­na) jobb­ra-hát­ra, csak ugye az a frá­nya oszlop…

Most pedig meg lehet néz­ni a len­ti képet, és sze­rin­tem akkor nem is kell elmon­da­nom, hogy 1 / 2 / 3.