Egy rövid összefoglaló, ami alátámasztja, miért 2020 a legkirályabb év mind közül, aminek csak száma van. Az egész móka 20 nappal ezelőtt, 2020. július 29-én, szerdán kezdődött.
Július 29., szerda: nehezen indult a nap, volt némi hiszti, kiabálás, “nem akarok felöltözni!”, miközben ezeket csináltam, a többiek csak néztek engem. Mindegy, összekészülődtünk, mert elkísértük Regit mindannyian a dolgozóba, hogy fizikai és szellemi támogatást nyújtsunk neki. A lassító autóból Regit kilöktük az iroda előtt, leparkoltunk, majd az összes gyerekkel (a.k.a. harmadik triumvirátus) elindultunk, hogy találjunk valami elfogadható időtöltést. Én a John Bakerre és kávézásra szavaztam, de ezzel eléggé egyedül maradtam a 9 évesek és a csecsemő között, így egy közeli játszótér felé indultunk. Itt kb. két percet töltöttünk, én épp leültem volna, hogy lecsatoljam Médit a hasamról, amikor egy nagy puffanást és egy kis reccsenést hallottam, amit Kata sírása követett. Gyors telefonálás Reginek (“gyere, mert eltört Kata karja!”), autó, Triemli (kórház), pár óra múlva műtét. két hétig vállig, két hétig könyökig lesz sínben a karja, pont jókor, amikor indul a 4. osztály. Ideje volt már egy ilyen eseménynek, hisz legutóbb márciusban fűrészelték el a bal és a jobb sípcsontját, most jött a bal kar, a jobb kar még kitart.
Augusztus 8., szombat: kinn voltunk a közeli strandon. Sütögetés, pancsolás, beszélgetés ismerősökkel, csak a szokásos. Hat körül Regi Médivel hazaindult, hogy ne boruljon a napirend. Hazasétáltak, aztán Regi hívott, hogy baj van: nem érzi jól magát, 38 fölött van a láza. (Normál testhőmérséklete 36 szokott lenni.) Ez így is maradt egész hétvégén, sőt, volt 40 fölött is párszor, gyógyszerekkel és a végén már brutális hűtőfürdővel 38–39 között tudtuk stabilizálni Regit, a hősugárzót. Mivel van ez a 👑, elmentünk tesztelni is, na, az is megér egy külön bejegyzést (teljes káosz, a hotline-nak fingja sincs, hogy hova lehet menni hétvégén késő este, mi van nyitva; a tesztre két napot kell várni, és előbb jön ki levélben az eredmény, mint SMS-ben; meghúztam a kocsi JOBB oldalát parkolás közben). Negatív eredmény. Pár nappal később kiderült, hogy vírus helyett baktérium a bűnös, folyt. köv.
Augusztus 11., kedd: Regit diagnosztizálták, miután visszament a szülészetre. Hazaengedték pakolni, majd megmondták, hogy két napig intravénás antibiotikumos kezelésen lesz, és azért (is) fektetik be, hogy legyen némi esélye pihenni. Én otthon maradtam a gyerekekkel, első este még volt vendégünk segíteni, illetve a nagyokat sikerült lepasszolni egy pizsama-partira, de szerdán már fullba nyomtuk a kretént, velem aludt az a Médi, aki 9 hónapja nem aludt át éjszakát, és cici lesz a jele az oviban. Sokkal jobban kibírtuk, mint ahogy gondoltunk volna, ezt a két napot (éjszakát) is túléltük, Regi csütörtökön hazatért.
Augusztus 14., péntek: az utolsó hét az iskolakezdés előtt, így muszáj venni pár dolgot (papucs, cipő, klumpa stb.). Regi bepakolta a két nagyot a kocsiba, míg Médi aludt. Van egy ilyen garázskijáró, ami kivezet a mélygarázsból. Na, itt nem tudott Regi kimenni, mert egy kedves autóstársunk szinte ráparkolt a három méter széles “megállni tilos” felfestésre, pont a “ide meg aztán pláne ne állj” tábla alá, ami a garázsajtón volt. A VW Sharan nem az a kocsi, amivel egyszerű egy egyébként is nagyon szűk kapubejáróban navigálni, de így pláne nem volt az, hiába segített egy idő után több arra ténfergő szomszéd. Eredmény: Regi meghúzta a kocsi BAL oldalát. Én még aznap megírtam a káresetet a biztosítómnak, illetve küldtem egy “no parking means no parking” képeslapot az elkövetőnek (rendszám alapján lekérdeztem a nevét, címét, a képeslapot online megcsináltam a saját fotóinkból). Azt hiszem, főleg ez utóbbi a protokoll része.
Augusztus 17., hétfő: hétfő.
Vélemény, hozzászólás?