Categories
család élet gyerekek

2020: 20 nap

Egy rövid össze­fog­la­ló, ami alá­tá­maszt­ja, miért 2020 a leg­ki­rá­lyabb év mind közül, ami­nek csak szá­ma van. Az egész móka 20 nap­pal ezelőtt, 2020. júli­us 29-én, szer­dán kez­dő­dött.

Júli­us 29., szer­da: nehe­zen indult a nap, volt némi hisz­ti, kia­bá­lás, “nem aka­rok fel­öl­töz­ni!”, miköz­ben eze­ket csi­nál­tam, a töb­bi­ek csak néz­tek engem. Mind­egy, össze­ké­szü­lőd­tünk, mert elkí­sér­tük Regit mind­annyi­an a dol­go­zó­ba, hogy fizi­kai és szel­le­mi támo­ga­tást nyújt­sunk neki. A las­sí­tó autó­ból Regit kilök­tük az iro­da előtt, lepar­kol­tunk, majd az összes gye­rek­kel (a.k.a. har­ma­dik tri­um­vi­rá­tus) elin­dul­tunk, hogy talál­junk vala­mi elfo­gad­ha­tó idő­töl­tést. Én a John Baker­re és kávé­zás­ra sza­vaz­tam, de ezzel elég­gé egye­dül marad­tam a 9 éve­sek és a cse­cse­mő között, így egy köze­li ját­szó­tér felé indul­tunk. Itt kb. két per­cet töl­töt­tünk, én épp leül­tem vol­na, hogy lecsa­tol­jam Médit a hasam­ról, ami­kor egy nagy puf­fa­nást és egy kis reccse­nést hal­lot­tam, amit Kata sírá­sa köve­tett. Gyors tele­fo­ná­lás Regi­nek (“gye­re, mert eltört Kata kar­ja!”), autó, Tri­em­li (kór­ház), pár óra múl­va műtét. két hétig vál­lig, két hétig könyö­kig lesz sín­ben a kar­ja, pont jókor, ami­kor indul a 4. osz­tály. Ide­je volt már egy ilyen ese­mény­nek, hisz leg­utóbb már­ci­us­ban fűré­szel­ték el a bal és a jobb síp­csont­ját, most jött a bal kar, a jobb kar még kitart.

Augusz­tus 8., szom­bat: kinn vol­tunk a köze­li stran­don. Sütö­ge­tés, pan­cso­lás, beszél­ge­tés isme­rő­sök­kel, csak a szo­ká­sos. Hat körül Regi Médi­vel haza­in­dult, hogy ne borul­jon a napi­rend. Haza­sé­tál­tak, aztán Regi hívott, hogy baj van: nem érzi jól magát, 38 fölött van a láza. (Nor­mál test­hő­mér­sék­le­te 36 szo­kott len­ni.) Ez így is maradt egész hét­vé­gén, sőt, volt 40 fölött is pár­szor, gyógy­sze­rek­kel és a végén már bru­tá­lis hűtő­für­dő­vel 38–39 között tud­tuk sta­bi­li­zál­ni Regit, a hősu­gár­zót. Mivel van ez a 👑, elmen­tünk tesz­tel­ni is, na, az is meg­ér egy külön bejegy­zést (tel­jes káosz, a hot­line-nak fing­ja sincs, hogy hova lehet men­ni hét­vé­gén késő este, mi van nyit­va; a teszt­re két napot kell vár­ni, és előbb jön ki levél­ben az ered­mény, mint SMS-ben; meg­húz­tam a kocsi JOBB olda­lát par­ko­lás köz­ben). Nega­tív ered­mény. Pár nap­pal később kide­rült, hogy vírus helyett bak­té­ri­um a bűnös, folyt. köv.

Augusz­tus 11., kedd: Regit diag­nosz­ti­zál­ták, miu­tán vissza­ment a szü­lé­szet­re. Haza­en­ged­ték pakol­ni, majd meg­mond­ták, hogy két napig int­ra­vé­nás anti­bio­ti­ku­mos keze­lé­sen lesz, és azért (is) fek­te­tik be, hogy legyen némi esé­lye pihen­ni. Én ott­hon marad­tam a gye­re­kek­kel, első este még volt ven­dé­günk segí­te­ni, illet­ve a nagyo­kat sike­rült lepasszol­ni egy pizsa­ma-par­ti­ra, de szer­dán már full­ba nyom­tuk a kre­tént, velem aludt az a Médi, aki 9 hónap­ja nem aludt át éjsza­kát, és cici lesz a jele az ovi­ban. Sok­kal job­ban kibír­tuk, mint ahogy gon­dol­tunk vol­na, ezt a két napot (éjsza­kát) is túl­él­tük, Regi csü­tör­tö­kön haza­tért.

Augusz­tus 14., pén­tek: az utol­só hét az isko­la­kez­dés előtt, így muszáj ven­ni pár dol­got (papucs, cipő, klum­pa stb.). Regi bepa­kol­ta a két nagyot a kocsi­ba, míg Médi aludt. Van egy ilyen garázs­ki­já­ró, ami kive­zet a mély­ga­rázs­ból. Na, itt nem tudott Regi kimen­ni, mert egy ked­ves autós­tár­sunk szin­te rápar­kolt a három méter szé­les “meg­áll­ni tilos” fel­fes­tés­re, pont a “ide meg aztán plá­ne ne állj” táb­la alá, ami a garázs­aj­tón volt. A VW Sha­ran nem az a kocsi, ami­vel egy­sze­rű egy egyéb­ként is nagyon szűk kapu­be­já­ró­ban navi­gál­ni, de így plá­ne nem volt az, hiá­ba segí­tett egy idő után több arra tén­fer­gő szom­széd. Ered­mény: Regi meg­húz­ta a kocsi BAL olda­lát. Én még aznap meg­ír­tam a kár­ese­tet a biz­to­sí­tóm­nak, illet­ve küld­tem egy “no park­ing means no park­ing” képes­la­pot az elkö­ve­tő­nek (rend­szám alap­ján lekér­dez­tem a nevét, címét, a képes­la­pot online meg­csi­nál­tam a saját fotó­ink­ból). Azt hiszem, főleg ez utób­bi a pro­to­koll része.

Augusz­tus 17., hét­fő: hét­fő.

By laci

"Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után." R.J.

One reply on “2020: 20 nap”

Szia, ezek egy részé­ről még nem is mesél­tél. A lényeg: min­den­ki gyó­gyul­jon meg, a Sha­ran pedig csak egy tárgy — vala­mi ilyes­mit mond­tál anno az Opel­nél. (Biz­to­sí­tó meg tép­je a haját, ha van neki.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *