Viszlát, 2018!

írta:

| kategória:

A 2017-es évről is írtam egy ilyet, ami biz­ton­sá­gi meg­fon­to­lá­sok­ból egy évig pri­vát volt. Most pub­lic lett a bejegy­zés, azt is el lehet olvas­ni, aki­nek ilyen­be biceg a bokája.

A 2018-as egy spe­ci­á­lis év volt, hiszen a 2018 prím­té­nye­zős fel­bon­tá­sa 2 x 1009, ilyen év pedig 2005 (5 x 401) óta nem volt. Viszont az idei év is ilyen, hiszen 2019 = 3 x 673. Leg­utóbb két ilyen egy­mást köve­tő év 1982-ben (2 x 991) és 1983-ban (3 x 661) volt, amit pedig a híres-hír­hedt 1984 köve­tett. Egé­szen elké­pesz­tő izgal­mak, ugye?

Ennek fényé­ben nem is nagyon lehet havi bon­tás­ban érte­kez­ni erről az elő­ző évről, hiszen ez így volt egy tel­jes egész. Meg nem is emlék­szem min­den­re ilyen pon­to­san. Inkább arra helye­zem a hang­súlyt, hogy miket csi­nál­tam tavaly, ami­ket koráb­ban nem. Néhány dolog nagyon fur­csa lesz, elő­re is szólok!

Foci: 2018-ban már tény­leg focis­ta let­tem, ahogy azzal már évek óta fenye­get­tem a sport iránt érdek­lő­dő töme­ge­ket. Az első hiva­ta­los meccs áliga­z­o­lás­sal meg­volt, ahogy az első áliga­z­o­lá­sos gól is, aztán az első hiva­ta­los meccs ren­des iga­zo­lás­sal is. Az idei év nagy cél­ja egy hiva­ta­los meccsen, ren­des iga­zo­lás­sal elért gól, illet­ve amennyi­ben ez nem sike­rül, akkor leg­alább egy kiál­lí­tás vagy sár­ga lap. A lényeg, hogy ragad­jon a bélyeg legyen kiír­va a nevem a jegy­ző­könyv­be, mint főszereplő.

Magyar saj­tó: vala­mi meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan okból kifo­lyó­lag 2018. janu­ár 1‑én elha­tá­roz­tam, hogy nem olva­sok töb­bé magyar saj­tot saj­tót (kiv. foci). Ez nem egy újévi foga­da­lom volt, hanem egy­sze­rű­en nem nyi­tot­tam meg töb­bé az index.hu‑t, 444.hu‑t stb. Az ele­jén nagyon fur­csa volt, hiszen 2017-ig az online éle­tem jelen­té­keny részét az ilyen libe­rá­lis médi­á­kok olva­sá­sá­val töl­töt­tem. Aztán, ahogy tel­tek a hetek, egy­re könnyebb és könnyebb lett, és egy­re kevés­bé érez­tem azt a nega­tív hatást, amit egyéb­ként az ott­ho­ni hírek olva­sá­sa oko­zott. Másod- és har­mad­kéz­ből nyil­ván elju­tot­tak hoz­zám az ökör­sé­gek, a mig­rán­sos és soro­so­sos dol­go­kat nagy­já­ból értem, de alap­ve­tő­en egy barát­ko­zós reme­te integ­rá­ci­ós szint­jé­vel bírok infor­má­ció szem­pont­já­ból. Amit nem tud­tam elen­ged­ni, az az nso.hu, ami poli­ti­kai meg­fon­to­lá­sok­ból nem egy jó dolog, de saj­nos — egy­elő­re — nem tud­tam helyet­te mást talál­ni. Egyéb­ként azt nem mon­dom, hogy nem olvas­tam sem­mi­lyen magyar hírt, mert Regi az év ele­jén még email­ben (!) kül­dött 2–3 inde­xes cik­ket, illet­ve még eze­ken kívül továb­bi 2–3 alka­lom­mal kap­tam inde­xes lin­ke­ket, ami­ket meg­nyi­tot­tam (!), de ennyi volt az összes bűnözésem.

Face­book: szin­tén 2018 első nap­já­val kezd­ve beszün­tet­tem face­boo­kos akti­vi­tá­so­mat. Pár­szor külön­bö­ző helye­ken belép­tem az év során, hogy meg­nyom­jam a kije­lent­ke­zés gom­bot, de ennyi volt. Ez a kivo­nu­lás az, ami a leg­jobb dön­té­sem volt 2018-ban, nem tudom elmon­da­ni, hogy mennyi­re nem hiány­zik ez az inter­ne­tes pöce­gö­dör. Azt a sok tucat órát, amit koráb­ban ott töl­töt­tem, most sok­kal hasz­no­sabb dol­gok­kal tudom töl­te­ni, pl. por­nót nézek soro­za­to­kat nézünk.

Hús: ez egy elég­gé friss dolog, egé­szen pon­to­san novem­be­ri. Meg­lá­to­ga­tott min­ket egy nagyon ked­ves bará­tunk, akit nevez­zünk Nusi­nak, és aki — kvá­zi — vege­tá­ri­á­nus. Emi­att ekko­ri­ban nem csi­nál­tunk húsos éte­le­ket egy dara­big, és aztán úgy is marad­tunk. Most az a hely­zet, hogy nem vege­tá­ri­á­nu­sok leszünk Regi­vel (a gye­re­kek kima­rad­nak), hanem redu­ci­tári­á­nu­sok (rövi­den redu­cik), ami szá­mom­ra úgy defi­ni­ál­ha­tó, hogy “ami­kor lehet, akkor nem eszem húst”. Volt pél­dá­ul céges kará­csony, akko­ra vas­la­pon sült stea­kek­kel, mint a com­bom, én pedig szól­tam, hogy vega menüt kérek. Kap­tam is olyan zöld­sé­ges “ham­bur­ger­húst”, hogy meg­szó­lalt, azt mond­ta nekem, hogy “szá­raz vagyok, mint egy cipő­talp, süss át jól, és vess véget a szen­ve­dé­se­im­nek!”, vagy vala­mi hason­lót (nem hal­lot­tam a sis­ter­gés miatt). A kará­cso­nyi idő­szak­ban nyil­ván befic­cent egy kis szé­kely­ká­posz­ta, de egy redu­ci ezt meg(t)eheti.

Német nyelv: ugyan­csak janu­ár­ban elkezd­tem napi szin­ten néme­tez­ni, per­sze csak mód­já­val. Ennek lett ugye az ered­mé­nye a Duolin­go “befe­je­zé­se” (ld. Ich bin bere­it), de azóta sem csök­kent az akti­vi­tá­som. Néhány nap kima­radt idén, de sze­ren­csé­re volt streak fre­e­ze-em, így a soro­za­tom egy­szer sem sza­kadt meg, és most 352 nap­nál járok.

A 2018-as év 96,5%-ában németeztem.

És mi lesz idén, gy.k. 2019-ben? Jó kér­dés, jelen­leg ezek a terveim:

  • Az olva­sá­si szo­ká­sa­im újra­struk­túrá­lá­sa, egy­ben néme­te­zés­sel való kom­bi­ná­lá­sa. Lehet­ne pél­dá­ul az, hogy átál­lok a kicker.de-re, és kere­sek még vala­mi svej­ci online lapot is, ami­ből tájékozódhatnók.
  • Sze­ret­nék belép­ni újra a face­book­ra, meg­néz­ni, hogy milyen érte­sí­té­se­ket kap­tam az elmúlt egy évben, és bezár­ni a kon­tó­mat. Eset­leg kiír­ni a falam­ra, hogy elköl­töz­tem, keres­se­tek off­line stb.
  • Sze­ret­nék min­den nap leg­alább fél órát spor­tol­ni. Letöl­töt­tem három appot a tele­fo­nom­ra, fek­vő­tá­masz, fel­ülés, gug­go­lás, eze­ket csi­nál­hat­nám estén­ként egy picit, biz­to­san jót ten­ne. Fut­hat­nék is, bár ez szem­be­megy azzal a ténnyel, hogy magyar focis­ta vagyok.
  • Sze­ret­nék türel­me­sebb len­ni a magán- és mun­ka­he­lyi éle­tem­ben is. Lehet­nék egy kicsit lazább, fel­sza­ba­dul­tabb, nyugodtabb.

Bol­dog új évet mindenkinek!


Comments

Egy hozzászólás a(z) “Viszlát, 2018!” bejegyzéshez

  1. Sandor Szilagyi avatar
    Sandor Szilagyi

    Hat a Face­book tema. En sem hasz­nal­nam, ha egyes info­kat mas­hon­nan is meg lehet­ne tudni :(
    A hir­ol­va­sas tet­szik, de ezt en eddig min­den evben elbuk­tam sajnos :(

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük