Főzzünk! De nem ám valami egyszerűt, tésztából és konzervből, hanem valami jó nehezet — addig se kell a diplomamunkával szenvedni…
Kapj el másfél jólfejlett csirkét, és tépd le a lábukat. Esetleg vegyél három csirkecombot a boltban. Filézd ki a combokat, azaz szedd ki az ínakat, vágd le a nagyja zsírt. Égesd le a szőrt. Ezt jobb a filézés előtt csinálni, mert akkor nem pörkölöd meg a kezedet. Ezután vágd fel csíkokra a combhúst. Fogj egy teavajat, kb. a harmadát rakd serpenyőbe, és piríts meg rajta egy fej hagymának megfelelő tömegű hagymafélét (én például bújtatott hagymát használtam, mert az volt). Ha kész, rakd bele pár percre a húst, és kicsit kavard át. Közben nem felejted el megcsinálni a fél liter zöldséglevest egy leveskockából, ugye? Fogod az egészet, ráöntöd a vajas-hagymás húsra, hogy jól ellepje. Bors, só, egy deci fehérbor, fedő, és kicsit felmész My Name Is Earl‑t nézni, míg párolódik. Vagy mással ütöd el az időt, a lényeg, hogy kb. negyedórán keresztül hagyjad, kis lángon.
Miután visszatértél, leveszed a fedőt, nagy lángra rakod, és elkezded elfőzni a felesleges vizet róla. Közben fogsz két szép paradicsomot, az egyik felét megeszed, a maradék másfél darabot felkockázod, és beledobod a fortyogó kajába. Tovább főzöd, közben pont el tudsz olvasni az új MaNcsból legalább 6 oldalt. Ha már unod a balliberális média imént említett fertőjét, akkor bemész a hűtőbe, és találsz egy tubus fokhagymás sajtot (régen kemping sajtnak hívták). Na, ez az, amit egyben belenyomsz a serpenyőbe. Elkevered, még pár percig hagyod rotyogni, majd leveszed a tűzről, és kész is. Legyen a neve mondjuk Csirkecombfilé sajtos-fehérboros mártásban. Köretnek tészta illik hozzá.
3 hozzászólás a(z) “Konyhablog, mert még ilyen úgysem volt” bejegyzéshez
tök jól néz ki.
úgy néz ki mint az alien 3 zárójelenete. fincsííí:)
irigykedtek, pöcsök.