Konyhablog, mert még ilyen úgysem volt

Főz­zünk! De nem ám vala­mi egy­sze­rűt, tész­tá­ból és kon­zerv­ből, hanem vala­mi jó nehe­zet — addig se kell a dip­lo­ma­mun­ká­val szenvedni…

Kapj el más­fél jól­fej­lett csir­két, és tépd le a lábu­kat. Eset­leg vegyél három csir­ke­com­bot a bolt­ban. Filézd ki a com­bo­kat, azaz szedd ki az ína­kat, vágd le a nagy­ja zsírt. Égesd le a szőrt. Ezt jobb a filé­zés előtt csi­nál­ni, mert akkor nem pör­kö­löd meg a keze­det. Ezután vágd fel csí­kok­ra a comb­húst. Fogj egy tea­va­jat, kb. a har­ma­dát rakd ser­pe­nyő­be, és piríts meg raj­ta egy fej hagy­má­nak meg­fe­le­lő töme­gű hagy­ma­fé­lét (én pél­dá­ul búj­ta­tott hagy­mát hasz­nál­tam, mert az volt). Ha kész, rakd bele pár perc­re a húst, és kicsit kavard át. Köz­ben nem felej­ted el meg­csi­nál­ni a fél liter zöld­ség­le­vest egy leves­koc­ká­ból, ugye? Fogod az egé­szet, ráön­töd a vajas-hagy­más hús­ra, hogy jól ellep­je. Bors, só, egy deci fehér­bor, fedő, és kicsit fel­mész My Name Is Earl‑t néz­ni, míg páro­ló­dik. Vagy más­sal ütöd el az időt, a lényeg, hogy kb. negyed­órán keresz­tül hagy­jad, kis lángon.

Miu­tán vissza­tér­tél, leve­szed a fedőt, nagy láng­ra rakod, és elkez­ded elfőz­ni a feles­le­ges vizet róla. Köz­ben fogsz két szép para­di­cso­mot, az egyik felét meg­eszed, a mara­dék más­fél dara­bot fel­koc­ká­zod, és bele­do­bod a for­tyo­gó kajá­ba. Tovább főzöd, köz­ben pont el tudsz olvas­ni az új MaNcs­ból leg­alább 6 oldalt. Ha már unod a bal­li­be­rá­lis média imént emlí­tett fer­tő­jét, akkor bemész a hűtő­be, és találsz egy tubus fok­hagy­más saj­tot (régen kem­ping sajt­nak hív­ták). Na, ez az, amit egy­ben bele­nyomsz a ser­pe­nyő­be. Elke­ve­red, még pár per­cig hagyod rotyog­ni, majd leve­szed a tűz­ről, és kész is. Legyen a neve mond­juk Csir­ke­comb­fi­lé saj­tos-fehér­bo­ros már­tás­ban. Köret­nek tész­ta illik hozzá.