Make good things, and good things happen

Hiá­ba vagyok hatal­mas My Name Is Earl-fan, eddig vala­hogy nem tet­tem tel­je­sen (egy­ál­ta­lán nem) maga­mé­vá (maga­mat évá­vá?) a fen­ti gon­do­la­tot (egy mon­dat, három záró­jel, bámu­la­tos iro­dal­mi magas­sá­gok). De most nagyon megpróbálom.

A mai napon a Magyar Pos­tá­val foly­ta­tott har­com­ban olyan mély­sé­gek­be (két sor­ral fel­jebb ott ül a “magas­sá­gok”, figye­led?) süllyed­tem, ami miatt ezen­nel elha­tá­ro­zom, hogy meg­ja­vu­lok — leg­alább­is e szem­pont­ból. Nem szíd­om töb­bet a pos­tást, nem érde­kel, hogy min­dig össze­fir­kál­ja a cím­la­pot, nem szíd­om ugyan­ezért a pos­ta­ve­ze­tőt tele­fo­non, és nem károm­ko­dom akkor, ha fel­ide­ge­sít az indo­ko­lat­lan pos­tai vára­ko­zás. Pos­ta, fogadd el béke­job­bom, legyünk barátok!

Meg­lát­juk, hogy ezál­tal mennyi­vel lesz sike­re­sebb az a pár dolog, ami mos­ta­ná­ban nem megy annyi­ra. Pél­dá­ul nem vélet­le­nül nem írok mos­ta­ná­ban a tőzs­dei sike­re­im­ről, mert­hogy nin­cse­nek. De majd most! A dip­lo­ma is csú­nyán meg­akadt, leg­alább­is ami a mun­kás részét ille­ti (a szö­ve­get csak írni kel­le­ne, arra ott van a hét­vé­ge). De majd most!

És hogy lás­suk, mennyi­re műkö­dik a dolog: még csak szü­le­tő gon­do­lat volt a fent rész­le­te­zett terv, ami­kor hatal­mas siker­él­mény része­se let­tem. A szak­irá­nyos beszél­ge­tő­es­ten megint nekem kel­lett kép­vi­sel­nem a szak­irá­nyo­mat, sze­ren­csé­re most ott vol­tak a Ger­gők is (both Ger­gő: a Tóth meg az Ert­li). Tavaly vala­mi rém­álom volt ugyan­ezen ese­mény, sen­kit se érde­kelt a szak­irány, csak szi­vat­ni jöt­tek oda az érdek­lő­dök, meg is lát­szott az egész a jelent­ke­zé­si szá­mo­kon. Erre fel most nálunk volt a leg­több ember, két órán keresz­tül folya­ma­to­san szto­riz­gat­tunk, mesél­tünk a taná­rok­ról, tár­gyak­ról, méré­sek­ről, önla­bok­ról, min­den­ről, ami csak eszünk­be jutott. Jó volt, tény­leg. Csak az rossz kicsit, hogy már mi vagyunk azok, akik a dip­lo­ma­mun­ká­juk­ról mesél­nek, meg arról, hogy milyen volt eddig az egész. Teg­nap­előtt vol­tunk első­sök, teg­nap kerül­tünk szak­irány­ra, és ma meg már itt tar­tunk. Hihe­tet­len. Félek, hogy mi lesz holnap…