Öt dolog, amit bár ne tanítottam volna meg a lányoknak

  1. Mell­szá­mo­lás: egy gyen­ge pil­la­na­tom­ban jó ötlet­nek tűnt, hogy ha már szá­mol­ni taní­tom a gye­re­ke­ket, akkor Regi mel­le­in gya­ko­rol­junk. (Ahhoz nem kell húszig tud­ni a szá­mo­kat, plusz még kéz­nél is van­nak.) No, azóta ran­dom idő­pon­tok­ban — tipi­ku­san tár­sa­ság­ban, mikor Regi fel­ve­szi egyi­ket vagy mási­kat — fog­ják magu­kat, és elkez­dik ordít­va szá­mol­ni édes­any­juk mel­le­it, idé­zem: “Egy cici! Ket­tő cici!”
  2. Apa nar­ko­lep­szi­ás” c. játék: a játék lénye­ge, hogy az okos apu­ka a sző­nye­gen tér­del, majd hir­te­len fel­ki­ált (“Jajj!”), és elte­rül a föl­dön. Ekkor a gyer­me­kek arcon puszil­ják, és ő ettől varázs­ütés­re fel­tá­mad. A prob­lé­ma ott kez­dő­dik, ami­kor vala­me­lyik gye­rek pró­bál­ko­zik az elte­rü­lés­sel, és kor­lá­to­zott kasz­ka­dőr­ké­pes­sé­gei miatt fej­jel nagyot kop­pan a par­ket­tán.
  3. Miből van a fel­vá­gott: nyu­godt, hét­vé­gi, csa­lá­di reg­ge­li, ülünk az asz­tal­nál. Nagy az öröm, elő­ző nap sike­rült főtt-füs­tölt mar­ha­nyel­vet vásá­rol­ni, ami nekem évti­ze­des ked­ven­cem. Kata rácup­pan, harap­ja, mint ló a tököt, ízlik neki. Ekkor mit mon­dok neki? Edd csak, Kata, ez a boci­ból van, (tudod, ami­ket napon­ta két­szer láto­ga­tunk meg az istál­ló­ban). Kata elke­re­ke­dő szem­mel néz, majd elkezd múz­ni. Regi tekin­te­té­ben az összes álta­la ismert károm­ko­dást vélem fel­fe­dez­ni.
  4. Csi­ki­mó­ka”: min­den apu­ka mun­ka­kö­ri köte­les­sé­ge, hogy leg­alább napon­ta egy­szer ala­po­san neki­es­sen egy vagy több utód­já­nak, és ala­po­san meg­csi­kiz­ze őket. Ezzel nem is len­ne gond, de én ezt elne­vez­tem csi­ki­mó­ká­nak (magam sem értem), beta­ní­tot­tam Katát és Zizit, és azóta napon­ta kb. tíz­szer ordít­ják (Regi­nek, hisz ő van velük nap­köz­ben), hogy “csi­ki­mó­ka, csi­ki­mó­ka, csi­ki­mó­ka”. Tanul­ság: nem fel­tét­le­nül kell min­den dolog­nak nevet adni.
  5. Izzadt embe­rek nya­lo­ga­tá­sa: Insa­nity köz­ben a köly­kök — ha épp nem kap­nak iPa­det rajz­fil­met néz­ni — min­dig az épp edző Regi vagy Laci körül ólál­kod­nak. Kata min­dig fel­ve­szi a Crocs-át (szi­go­rú­an for­dít­va, jobb papucs a bal láb­ra, bal a jobb­ra), és kije­len­ti, hogy “Kata tor­na”. Kicsit ugra­bug­rál, de inkább csak láb alatt van. Egy alka­lom­mal ala­po­san meg­iz­zad­tam, és gon­dol­tam, hogy Bio­ló­gia 101-et tart­va mesé­lek neki az embe­ri test­ről, azon belül is az izzad­ság­ról, illet­ve ennek kémi­ai össze­té­te­lé­ről. Ez a gya­kor­lat­ban úgy tör­tént, hogy szól­tam neki, hogy nyal­jon meg, mert “apa sós”. Azóta ő is, Zizi is, min­dig meg­nyal­nak min­ket, néha tor­na nél­kül is. Edzés köz­ben a kom­ment­jük, hogy “apa/anya sós”, edzés nél­kü­li pedig “apa/anya nem sós”.

A fiú hár­ma­s­ik­re­ket (az egyik ult­ra­hang alkal­má­val jósol­ták nekünk, ami­kor kide­rült, hogy két lány lesz) kicsit más­hogy fogom taní­ta­ni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *