“El lehet menni — de törvényt sérthet, ha a gyereket is viszi!”

Ellen­té­tes az Euró­pai Unió alap­el­ve­i­vel, pél­dá­ul az embe­rek sza­bad moz­gá­sá­val az a hazai jog­sza­bály, amely sze­rint kül­föld­re köl­tö­zés­nél a magya­rok csak a gyám­ha­tó­ság enge­dé­lyé­vel vihe­tik maguk­kal a gye­re­ke­i­ket. Ha ilyet nem kér­nek, olyan — hosszas, kínos pil­la­na­tok­kal járó — pro­ce­dú­rá­val néz­het­nek szem­be, mint a hvg.hu-nak erről mesé­lő orvos házaspár.

A HVG közölt cik­ket a témá­ban. Ugyan nem szo­ká­som, hogy lap­szem­léz­zek, de ez most annyi­ra fel­bosszan­tott, hogy muszáj kien­ged­nem a gőzt.

Szó­val azt sze­ret­ném üzen­ni a Magyar­or­szág Ország Buda­pest Szé­kes­fő­vá­ros Kor­mány­hi­va­ta­la Nem­ze­ti Gyám- és Csa­lád­ügyi Hiva­ta­lá­nak Nem­ze­ti Négy­zet Ala­kú Asz­ta­lá­nak, hogy soha a büdös élet­ben nem fogom sem­mi­hez sem az enge­dé­lyü­ket kér­ni, ami Katá­val és/vagy Zizi­vel kapcsolatos.

Ezek nem nor­má­li­sak. De nem csak ezek, hanem azok is, akik koráb­ban ezt a tör­vényt ilyen for­má­ban meg­ír­ták. Eszem megáll.