Az iPhone-ról, utoljára

Nos, ahogy meg­ígér­tem, írok egy utol­só (iga­zá­ból össze­sen har­ma­dik) bejegy­zést, ami­ben elmon­dom, miért utá­lom az iPhone‑t, az Apple‑t, az iOS‑t és min­den ehhez kap­cso­ló­dó dol­got. Ezután sem élő­szó­ban, sem twit­te­ren, sem face­boo­kon, sem email­ben nem fogom ekéz­ni a tele­font, illet­ve az azt körül­öle­lő öko­szisz­té­mát. Még beszéd köz­ben is csak annyit mon­dok majd maxi­mum, hogy bit.ly/lacialma — ennyi.

Elöl­já­ró­ban még annyit, hogy lesz­nek köz­he­lyek, száz­szor ismé­telt frá­zi­sok és túl­zá­sok is. Van sok iPho­ne-os isme­rő­söm, és jóné­hány iPho­ne-os bará­tom is, rájuk nem vonat­ko­zik az alább leír­tak közül sem­mi sem.

Nehéz dolog bele­kez­de­ni egy ilyen fiká­zós poszt­ba, mert iga­zá­ból túl sok bajom magá­val a tele­fon­nal vagy a cég­gel nincs. Egy­szer vet­tem eddig éle­tem­ben App­le-ter­mé­ket, egy iPod shuffle‑t, Regi­nek, aján­dék­ba. Ezt leszá­mít­va úgy vagyok vele, hogy ren­ge­teg cég­nek ren­ge­teg ter­mé­ke és szol­gál­ta­tá­sa van, ami ugyan­úgy túl­ára­zott, túl­misz­ti­fi­kált, mint min­den App­le-cucc, még­sem írok/beszélek róla (ennyit). Ami iga­zán zavar, az az egész élet­ér­zés, ami ezt a tele­font kör­be­len­gi. Ez a fenn­költ, a világ gond­ja­in-baja­in felül­emel­ke­dő, azo­kat lené­ző újdzsent­ri fíling bassza a cső­röm, na, kimondtam.

Az iPho­ne drá­ga. Értem én tel­je­sen, az exk­lu­zi­vi­tást kell meg­fi­zet­ni. Azt nem értem, hogy miért exk­lu­zív az a tele­fon, ami­ből egy nap alatt 2.000.000 adnak el? Miért exk­lu­zív az a tele­fon, ami­nek az első magyar­or­szá­gi vásár­ló­ja így néz ki? Miért az, ami­kor min­den iPho­ne belül­ről ugyan­úgy néz ki?

Erre muszáj kitér­nem. Én még most is alig hiszem el (kérek vala­kit, cáfol­jon meg!), hogy az iOS-en nin­cse­nek widge­tek, nem lehet a home scre­e­ne­ket nor­má­li­san test­re­szab­ni. (Most kis gug­li­zás után mint­ha jailbre­ak­kel len­ne erre mód. Ennyi?) Ha vala­mit utá­lok egy tele­fon­ban (az and­ro­i­dos tele­fon­ja­im­ban is), az a vég­te­len hosszú alkal­ma­zás­ikon-lis­ta, ami olda­la­kon keresz­tül sora­ko­zik ren­dü­let­le­nül. Én a home scre­e­ne­ket pont azért hasz­ná­lom úgy, ahogy be van­nak nálam állít­va, hogy nap­köz­ben a lehe­tő leg­ke­ve­sebb alka­lom­mal kell­jen végig­men­nem a lis­tán. Ha bele­gon­do­lok, hogy az iPho­ne-nál ez van, és a maxi­mum, amit az ember csi­nál­hat, hogy az iko­no­kat fold­erek­be ren­de­zi — jesszus! Most őszin­tén, erre tény­leg nincs igé­nye iOS ese­tén az embe­rek­nek, vagy jól látom, hogy ez csak azért nincs itt, mert ott meg van?

Nekem pél­dá­ul min­dig ilyen jel­le­gű­ek a kép­er­nyő­im, ez a 10+ alkal­ma­zás 95%-ban lefe­di a tele­fon­hasz­ná­la­to­mat. Direkt van kihagy­va hely az iko­nok felett, hogy “meg lehes­sen fog­ni” gör­ge­tés­hez a kép­er­nyőt — nem mint­ha vélet­le­nül elin­dí­ta­nék bár­mi­lyen alkal­ma­zást is.

No, de túl is lépek ezen, van még elég vessző és pari­pa. Szó­val az iPho­ne exk­lu­zi­vi­tá­sát kell meg­fi­zet­ni. Meg a minő­sé­get. Ami nyil­ván szig­ni­fi­kán­san külön­bö­zik min­den más gyár­tó biz­to­sí­tot­ta minő­ség­től. Hiszen az App­le ere­jük tel­jé­ben levő, kipi­hent és bol­dog nyu­gat-euró­pai hobbi(t)munkások révén állít­ja elő ter­mé­ke­it, ezért aztán azok soha nem rom­la­nak el. Mi? Hogy pont ugyan­azok­ban vagy ugyan­olyan gyá­rak­ban (gye­rek­mun­ká­sok, veszé­lyes anya­gok stb.) készül az iPho­ne, mint a Galaxy S III? Mi? Hogy a Sam­sung nél­kül nem len­ne egy­ál­ta­lán iPho­ne, mert kis túl­zás­sal a fél beren­de­zést ők gyártják?

Ha már a gyár­tást hoz­tam szó­ba. Az iPho­ne 4S capt­cha kap­csán már írtam a bel­becs­ről, és ezt muszáj meg­ten­nem most, az iPho­ne 5 után is. Egy­sze­rű­en non­szensz, hogy 2012 vége felé ilyen tele­fon­nal lehet kijön­ni a piac­ra, ráadá­sul mind­ezt mint for­ra­da­lom haran­goz­zák be.

Érzé­sem sze­rint hard­ver­ben az iPho­ne 5 a majd’ egy éves Galaxy Nexus­szal van egy súly­cso­port­ban, az S III-mal nem érde­mes össze­mér­ni. Vicc­ből ide­rak­tam a zász­lós­ha­jó Noki­át, lát­ni, hogy még az sem esély­te­len ebből a szem­pont­ból. A kép­er­nyő­mé­ret­ről: ez az egy ikon­so­ros tágí­tás sze­rin­tem vicc, a 4 hüvely­ket pont hoz­ta a Galaxy Nexus előt­ti Opti­mus 2X-em, és sze­rin­tem ez már akkor kicsi volt (jel­zem: LG O2X — 2011. feb­ru­ár!). Az and­ro­i­dos tele­fo­nok (a Note-okat felejt­sük el) most kez­dik elér­ni a kényel­met­len­ség hatá­rát méret­ben, sze­rin­tem 5 hüvelyk alatt kell marad­ni, mert ez az, ami még elfér egy nem-hipsz­ter mére­tű ember far­mer­zse­bé­ben. Mivel Ste­ve bácsi kiad­ta az ukázt, hogy mek­ko­ra lehet az iPho­ne kijel­ző­je, nem kell fél­ni attól, hogy bár­mi­kor meg­kö­ze­lí­te­né az App­le ezt a 4.5″ körü­li ide­á­lis tartományt.

A hard­ver per­sze mit sem ér szoft­ver nél­kül, és ez az, ahol sze­rin­tem pont mos­tan­ság dől az And­ro­id felé a mér­leg nyel­ve. Egé­szen a Jelly Beanig (4.1) — akár­mennyi­re is iOS-elle­nes és And­ro­id-pár­ti vagyok — min­dig úgy érez­tem, hogy az iPho­ne-ok egy kicsit mint­ha job­bak, gyor­sab­bak, reszpon­zí­vab­bak let­tek vol­na, mint a mel­lé­jük rakott, azo­nos kate­gó­ri­á­jú and­ro­i­dos tele­fon. Eddig. Innen­től kezd­ve sze­rin­tem már ez sem előny az iPhone-nál.

App Store vs. Goog­le Play: újfent csak azt tudom mon­da­ni, hogy ami még 1–2 éve egy­ér­tel­mű­en az iOS-paci­en­tú­ra felé bil­len­tet­te a kép­ze­let­be­li mér­leg kép­ze­let­be­li nyel­vét, az az előny sze­rin­tem már eltűnt. Kiló­ban mind a két helyen ugyan­úgy mil­lió-köze­li alkal­ma­zás talál­ha­tó, de nekem még min­dig úgy tűnik, hogy sok­kal több (és jóval drá­gább) ugyan­olyan jel­le­gű alkal­ma­zás van iPho­ne-ra, mint And­ro­id­ra. (Én ezt isme­rő­se­im twe­et­jei és tapasz­ta­la­tai alap­ján mondom.)

Kez­dek kicsit elmen­ni egy nem annyi­ra rej­tett iOS/Android össze­ha­son­lí­tás irá­nyá­ba, pedig itt és most a fiká­zás a cél. Vissza az iPhone-ra.

Tér­kép: nagyon magas lab­da, nem is arról sze­ret­nék írni, amit már előt­tem mil­li­ó­an kiele­mez­tek (gyk. szar tér­kép­ada­tok, ren­ge­teg hiba, hülye­ség, hiá­nyos­sá­gok stb.). Két dol­got viszont nem értek. 1.) Sokan azt mond­ják, hogy majd milyen jó lesz a Maps, és külön­ben is, mennyi­re szép. Jajj, na ne már, hát ha már egy tér­kép­al­kal­ma­zás­nál (!) is érv ez, amit az embe­rek nagy része autó­zás köz­ben hasz­nál, így csak 1–1 pil­lan­tás­ra néz rá — no com­ment. 2.) Siri kimond­ja az utca­ne­ve­ket — bra­vó! Csak a use case‑t nem látom ide. Ha Buda­pes­ten vagyok, akkor nem hasz­ná­lom a navi­gá­ci­ót, cse­ré­be tudom az utca­ne­ve­ket, pont, mint Siri. Ha a világ bár­mely más pont­ján vagyok, legyen az Csö­mör vagy Zürich, hót nem érde­kel, hogy a 2. utca, ami­be mind­járt behaj­tok, az Kos­suth Lajos kör­út vagy Bahn­hofstras­se. Nem elég, hogy az ember vezet, nézi az autó­kat, moto­ro­so­kat, gya­lo­go­so­kat, táb­lá­kat, időn­ként a navi­gá­ci­ót, most még az utca­név­táb­lá­kat is kezd­jem el sasol­ni, hogy tény­leg a Vej­ne­möj­nen tér­re kanyarodok‑e éppen ki?

Őfel­sé­ge Siri: sze­rin­tem ez egy paraszt­va­kí­tás, nem tudom elkép­zel­ni, hogy ennek bár­mi­lyen gya­kor­la­ti hasz­na len­ne. Az ennek meg­fe­le­lő hang­alá­mon­dá­sos tele­fon­ve­zér­lést én magam pél­dá­ul sosem hasz­nál­tam, és nem is hiszem, hogy bár­mi­kor hasz­nál­nám. Azt a sok App­le-alkal­ma­zot­tat, aki a Siri túl­ol­da­lán figye­li az uta­sí­tá­so­kat a Sirit fej­lesz­tet­te, sze­rin­tem száz­szor hasz­no­sabb terü­le­te­ket is lehe­tett vol­na alkal­maz­ni — ld. elő­ző bekezdés.

Kicsit elfá­rad­tam így a végé­re, nem is lett ez olyan vit­ri­o­los, mint akar­tam. Egy szó mint száz: sze­rin­tem ennek az egész­nek nincs sem­mi értelme!

Regi: “Neked vala­mi látens App­le-imá­da­tod lehet, hogy min­dig fiká­zod őket!”