Autós kalandok

200 km sváj­ci autó­zás után veszem a bátor­sá­got, és meg­osz­tom a közön­ség­gel eddi­gi tapasz­ta­la­ta­i­mat. Lehet, hogy álta­lá­no­sí­tok, lehet, hogy nem igaz, de az eddi­gi­ek alap­ján nekem ez jött le.

Gyors­haj­tás
Svájc­ban nem éri meg gyor­san haj­ta­ni, mert igen sok az ellen­őr­zés, és igen drá­ga a bün­te­tés. A tole­ran­cia 3 km/h (léze­res mérés­nél), ill. 5 km/h (egyéb méré­sek­nél), azaz ennyi­vel lehet túl­lép­ni a sebes­ség­ha­tárt, utá­na lehet csen­get­ni (hely­ben — akár kár­tyá­val is!). Ha tehát ország­úton 84-gyel szá­gul­dasz, és bemér­nek, az kb. 40 frank. +10 km/h sze­ren­csé­re nem 400, de tény­leg nem éri meg.
Ebből az követ­ke­zik, hogy álta­lá­ban véve Svájc­ban (vagy leg­alább­is Zürich kan­ton­ban) az autó­sok annyi­val men­nek, amennyi­vel sza­bad. Sok­szor lehet lát­ni hosszú, állan­dó sebes­ség­gel hala­dó kocsi­so­ro­kat, ahol min­den­ki megy max. ± 1‑gyel, és kész. Nincs előz­ge­tés (engem az elmúlt egy hónap­ban, ami­óta itt a kocsi, kb. 3x előz­tek meg), nincs kiku­kucs­ká­lás. Hala­dás van, oszt jóna­pot.

Vil­lo­gás
Svájc­ban sze­rin­tem a vas­edény­hez képest sok a vil­lo­gás. Ahogy az a fen­ti­ek­ből lát­szik, itt a maxi­má­lis sebes­ség­ha­tárt igen kihasz­nál­ják az embe­rek, és így aztán nem tole­rál­ják azt, ha vala­ki ország­úton 75-tel cam­mog. Az a vic­ces, hogy ez a jó szo­ká­suk kül­föl­dön is kitart, min­ket pl. Jes­tet­ten­től haza­fe­lé jövet vil­lan­tott le egy gonosz züri­chi.
A vil­lo­gás azért jó, mert ha nem nézel hát­ra, nem nézed a vissza­pil­lan­tót, és nincs éjsza­ka, akkor jó eséllyel meg sem látod. :)

Beso­ro­lás
Ez a leg­ke­mé­nyebb, ide vég­re van egy jó szto­rim is. Zürich­ből Rafz felé halad­va, Bülach után egy­szer­csak elfogy az autó­pá­lya, meg­szű­nik a bel­ső sáv, és egy egy­sá­vos ország­út halad tovább észak­ra. Ez hét­köz­na­pon­ként saj­nos sok­szor okoz dugót, mert ugye a sebes­ség is csök­ken 120-ról 80-ra, és a sávok szá­ma is. Az autók nagy szá­za­lé­ka türel­me­sen beso­rol ide­jé­ben a jobb olda­li sáv­ba, de akad­nak, akik marad­nak a bal olda­lon, és elő­re­men­nek a sor mel­lett. (Hazud­nék, ha azt mon­da­nám, én még nem csi­nál­tam ilyet.) Pén­te­ken jöt­tem haza, és udva­ri­a­san áll­tam a sor­ban, néz­ve, ahogy egy-egy sie­tős egyén elha­lad mel­let­tem bal­ra. Aztán elér­tem ahhoz a rész­hez, ahol vég­ér­vé­nye­sen elfogy a bal olda­li sáv, ami­ben egy schaff­ha­us­eni rend­szá­mú, piros, disz­kós (köszi, Pityu!) kere­kű autó csor­gott mel­let­tem. Épp a Metal­li­ca St. Ang­er c. albu­ma ment, így han­gu­lat­ban vol­tam (egyéb­ként sosem szok­tam Metal­li­cát hall­gat­ni), és nem nagyon volt ked­vem been­ged­ni a kol­lé­gát. Főleg akkor nem, mikor meg­lát­tam, hogy a tele­fon­ját nyom­kod­ja, sőt, még dohány­zik is! No, ez nálam már Magyar­or­szá­gon is főben­já­ró bűn, ha raj­tam múl­na, akkor a dohá­nyo­sok még főúton is elvesz­te­nék az elsőbb­sé­gü­ket, ha az ember ész­re­ve­szi a kor­má­nyon pihe­nő kéz­ben a cigit. Szó­val ekkor meg­es­küd­tem min­den­re, ami szent, hogy én ezt a fic­kót akkor se enge­dem be, ha két man­kó­val inte­get, miköz­ben mara­dék keze­i­vel egy­szer­re imád­ko­zik és hány­ja magá­ra a keresz­te­ket. (Per­sze nem tett ilyet.) Elér­tünk tehát egy­más mel­lett a záró­vo­na­lig, ahol a bel­ső sáv for­ga­lom elől elzárt terü­let lesz, és még min­dig nem enged­tem be. No, ezen aztán tel­je­sen kiakadt (!), rám­hú­zott, inte­ge­tett, és lát­szott, hogy csak úgy har­sog­nak azok a gyö­nyö­rű h‑hangok, ahogy svej­ci­ül károm­ko­dik. Aztán a mögöt­tem levő been­ged­te, és még intett egy olyan iga­zi “sváj­ci­va­gyok­ne­ked­meg­ma­gyar­rend­szá­mos­sko­dád­van” jel­le­gűt, és ennyi­ben maradt a barát­sá­gunk.
Ennyi a szto­ri, sváj­ci viszony­lat­ban ez igen nagy izga­lom­nak szá­mít! :)

Képünk illuszt­rá­ció.

Köszö­nés
Nincs!
Ott­hon nagy divat meg­kö­szön­ni, ha been­ged­tek: ilyen­kor kira­kod az elaka­dás­jel­zőt pár másod­perc­re, inte­getsz a vissza­pil­lan­tó­ba, index ide-oda stb. Itt ez hiány­zik. Amennyi­re látom, nem nagyon köszön­nek az embe­rek, max. egyet inte­nek, ha enge­ded őket befor­dul­ni pl. szem­ből, főút­ról bal­ra. Én ezt nem foga­dom el, és tovább­ra is elaka­dás­jel­ző­zök, mint egy hős.

Dudá­lás
Nincs!
A sváj­ci autók­ból gyá­ri­lag hiány­zik a duda. Való­szí­nű­leg a kül­föl­di kocsik hono­sí­tá­sa­kor a meg­fe­le­lő dró­tot elvág­ják. Én már­ci­us óta nem emlék­szem duda­szó­ra, pedig azért annyi­ra nem vagyok fele­dé­keny.

Regi min­den jót leír szé­pen, nekem meg csak az ilyen unal­mas témák marad­nak! :)

4 Replies to “Autós kalandok”

  1. Aha, álla­ti izgis, meg min­den — Regi ugye ír nem­so­ká­ra vic­ce­set / érde­ke­set is?

  2. na, Imi, nem viszek neked cso­kit, ha ilyen kri­ti­kus vagy velem szem­ben! Regi pedig nem fog bemen­ni az iro­dá­ba…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *