Deguk

A mai nap folya­mán két fővel bővült a gödi kon­tin­gens. De ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re!

Még pár hete kez­dő­dött az egész, ami­kor vélet­le­nül betér­tünk egy állat­ke­res­ke­dés­be. Néze­lőd­tünk, nagyon meg­tet­szett pél­dá­ul a sisa­kos kamé­le­on, ami nagyon jófej állat. Vic­ces pél­dá­ul az, ami­kor meg­pró­bál­ja elhi­tet­ni a világ­gal, hogy ő egy fale­vél. Iga­zá­ból ennyi­ben ki is merül az egész állat, mert­hogy se simo­gat­ni, se — mond­juk — meg­fej­ni nem lehet, azon­kí­vül a tar­tá­sa szin­te lehe­tet­len, szó­val letet­tünk róla. Viszont fel­me­rült ben­nünk az igény, hogy legyen vala­mi kis állat­kánk, ami ara­nyos, lehet simo­gat­ni meg ilye­nek. Brú­nó és Zsó­fi pályán kívül kerül­tek, mivel egy­részt nem annyi­ra jó őket simo­gat­ni (ti. nyá­las leszel, nagyon), más­részt meg ők Szi­get­hal­mon lak­nak. Gon­dol­kod­tunk, beszél­get­tünk, majd rájöt­tünk, hogy nekünk kell két degu!

Régen volt egy cso­mó degum. Sosem fogom elfe­lej­te­ni Speedy‑t, aki 6 évet élt, annyi­ra sze­líd volt, hogy bár­mit lehe­tett vele csi­nál­ni (én pél­dá­ul távol­ug­rás­ra ido­mí­tot­tam), és a csa­lád ked­ven­ce volt éve­ken át. Tenyész­tet­tünk is degu­kat, volt sok siker­él­mény (ami­kor szé­pen fel­nőt­tek a gye­re­kek, és elad­tuk őket), meg pár kudarc (ami­kor a fél degu­fa­mí­lia elpusz­tult per­me­te­ző­szer-mér­ge­zés­ben). Aztán Speedy is meg­halt, aki egyéb­ként túl­élt min­den más deg­ut, és nem is vet­tünk újat, mert már kicsit untuk a sok bajt.

Szó­val elha­tá­roz­tuk, hogy lesz deg­unk! És szé­pen el is kezd­tük a szer­ve­zést:

  • enge­délyt kér­tünk Regi anyu­ká­já­tól;
  • elhoz­tuk tőlünk a régi degu­ket­re­cet;
  • vet­tünk almot, kaját, házi­kót, fog­kop­ta­tót;
  • vet­tünk farost­le­me­ze­ket és léce­ket a ket­rec alá.

Ma pedig meg­vet­tük a degu­kat! Még mielőtt beköl­töz­het­tek vol­na a ket­re­cük­be, elő is kel­lett készí­te­ni a helyü­ket: for­rasz­tó­pá­ká­val meg­ja­ví­tot­tam a ket­rec lyu­ka­it (a for­rasz­tá­sok nagyon vic­ce­sek let­tek), ragasz­tó és néhány fer­de szög segít­sé­gé­vel pedig össze­esz­ká­bál­tunk egy tar­tót a ket­rec alá. Most pedig a deguk szé­pen be van­nak köl­töz­ve, és épp szok­ják a helyü­ket. Kicsit fél­nek, kicsit ide­ge­sek, de ez tel­je­sen nor­má­lis.

Itt van­nak:

Deguk
Itt lát­ha­tó­ak a deguk. A ház tete­jén ül a ret­tent­he­tet­len Ste­ve McQu­een, a ház­ból pedig kiku­kucs­kál a félénk Tibi.

One Reply to “Deguk”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *