Egy rövid poszt kere­té­ben sze­ret­ném össze­fog­lal­ni az első pár züri­chi napomat.

Csü­tör­tök dél­után indul­tunk (egy kol­lé­gám­mal együtt, az ő kocsi­já­val) neki a messzi Svájc­nak, és pén­tek reg­gel nyolc­ra érkez­tünk meg. A ket­tő között akadt némi kaland, egy sza­ka­szon Auszt­ria és Német­or­szág között pél­dá­ul 100 km-en keresz­tül nem volt ben­zin­kút, így igen­csak kiszá­radt a tank, míg vég­re talál­tunk egy kutat. Ezen aka­dályt leküzd­ve pén­tek haj­na­li ket­tő körül úgy dön­töt­tünk, meg­ál­lunk pihen­ni egy bajor autó­pi­he­nő­ben, nehogy túl hamar érjünk Zürich­be. A terv 2–3 óra alvás volt, de ez egy­részt az ülő test­hely­zet (mind­két ülés tel­je­sen elő­re­tol­va, hogy befér­je­nek a cso­ma­gok), más­részt a mel­let­tünk álló (magyar) autós járó (dízel)motorjának zaja és sza­ga miatt nem annyi­ra sike­rült. Mind­egy, sike­re­sen meg­ér­kez­tünk, és kilenc körül átvet­tük az albér­let kulcsait.

Albér­let: nem aka­rok nega­tív len­ni, de elég­gé rossz első benyo­má­sok értek itt. Egy­részt a kör­nyék, a lép­cső­ház és maga a lakás is igen koszos, más­részt a föld­szin­ti keba­bo­sok miatt kons­tans olaj­szag van min­den szo­bá­ban. Eze­ken még át is lép­tem vol­na, de nem volt Inter­net! Sze­ren­csé­re hét­fő­re ezt sike­rült orvo­sol­ni, de a szag még min­dig köz­tünk jár.

Még pén­te­ken félig kómá­san igye­kez­tem a lehe­tő leg­több dol­got elin­téz­ni, hogy aztán ne mun­ka­idő­ben kell­jen kimász­kál­ni ügye­ket intéz­ni. Beje­lent­kez­tem beván­dor­lás­ügyi­leg, erre a meg­ol­dás a kerü­le­ti (?) szin­tű Kre­is­bü­ro nevű hiva­tal. Nyi­tot­tam bank­szám­lát: igen, egy iga­zi, sváj­ci bank­ban, nagy épü­let­ben, szép szo­bá­ban, ásvány­vi­zet kor­tyol­gat­va. Méte­res kari­kák vol­tak a sze­me­im alatt, és nem volt raj­tam 1000 fran­kos öltöny, még­is száz­szor job­ban meg­be­csül­ve érez­tem magam, mint ott­hon bár­mely bank­fi­ók­ban. Van mit tanul­ni… Szom­ba­ton még vet­tem bér­le­tet is: 115 frank a helyi “BKV-bér­let” és “MÁV-bér­let” kom­bó, ami még átszá­mít­va sem drá­ga sze­rin­tem; és akkor az itte­ni vonat­há­ló­za­tot, menet­ren­det, és álta­lá­ban a vona­tok tisz­ta­sá­gát nem is említettem.

Egy­elő­re ennyi, majd írok a továb­bi kalan­dok­ról. Lehet kér­dez­ni kom­ment­ben, email­ben, sky­pe-on (estén­ként), és tele­fo­non — na, ott nem, mert a Telen­or letil­tott túl­for­gal­ma­zás miatt.