Őssejtdonor (és véradó)

Emlé­kez­tek arra a lány­ra face­boo­kon, aki­nek csont­ve­lő­do­nor­ra volt szük­sé­ge, mert leu­ké­mi­á­ja volt? Pár hete-hónap­ja akár­hány­szor belép­tem, min­dig lát­tam, hogy vala­me­lyik isme­rő­söm meg­oszt­ja, like-olja, kom­men­te­li, de leg­in­kább csak meg­oszt­ja. Emlé­ke­im sze­rint több ezren tet­tek így, hogy segít­se­nek.

A nagy lófaszt.

Tud­já­tok, mivel lehet segí­te­ni? Azzal, ha elmen­tek egy vér­adó állo­más­ra, és jelent­kez­tek őssejt­do­nor­nak. Az segít(het), ha nem is konk­ré­tan annak a lány­nak, de annak a sok száz meg ezer ember­nek, akik hason­ló hely­zet­ben van­nak. A sha­re-elés face­boo­kon az nagyon menő dolog, de attól még soha sen­ki sem gyó­gyult meg.

Én teg­nap reg­gel korán be akar­tam men­ni dol­goz­ni, hogy korán eljö­hes­sek, de hir­te­len fel­in­du­lás­ból inkább fel­hív­tam a Karo­li­na úti OVSZ‑t. Kér­dez­tem, hogy mi kell ahhoz, hogy őssejt­do­nor lehes­sek. Mond­ták, hogy oda kell men­ni sze­mé­lye­sen, és elin­téz­zük. Oda­men­tem, lepar­kol­tam, besé­tál­tam, mond­tam, mit sze­ret­nék. Kér­dez­ték, mikor adtam utol­já­ra vért, mond­tam, hogy bő egy hónap­ja. Jó, akkor nem kell most (ha kb. két hóna­pon belül adtál vért, akkor nem kell — nem is nagyon lehet, ugye), elég csak két ampul­la. Alá­ír­tam néhány papírt — beik­szel­tem min­dent, hogy vál­la­lok csont­ve­lős donor­sá­got is, ilyen fere­zist, olyan fere­zist, nagy baj nem tör­tén­het, nem? Vár­tam, szó­lí­tot­tak, bemen­tem, levet­ték a vért, elkö­szön­tem, ennyi volt. Bő egy óra, amíg vára­koz­tam, leg­alább tud­tam ját­sza­ni az Angry Birds-szel.

Szó­val azt sze­ret­ném kér­ni min­den­ki­től aki sze­ge­di, hogy legyen vér­adó, legyen őssejt­do­nor. Ahogy azt E.B. írta 4sq-en, “MENO ver­ado­nak len­ni”. Menő bizony, sőt!

Én ezért aján­lom a vér­adást:

  • ami­kor elő­ször adtam vért a Szi­ge­ten, rög­tön nyer­tem egy Sie­mens S35i mobil­te­le­font;
  • rög­tön fogysz fél kilót, ennél jobb fogyó­kú­rát el sem lehet kép­zel­ni;
  • sok­kal könnyebb berúg­ni, egy­sze­rű­en meg­éri;
  • új kihí­vá­sok­kal szem­be­sülsz spor­to­lás köz­ben;
  • meg­edzi a szer­ve­ze­te­det, a vér­kép­zés egy olyan mun­ka, ami­re egyéb­ként nin­csen ennyi­re rákény­sze­rít­ve a test (na, ez lehet, hogy hülye­ség, egy orvos nyu­god­tan cáfol­ja meg);
  • ja, és ins­tant segí­tesz vala­ki­nek, aki­nek a TE VÉREDRE van szük­sé­ge — egy­szer, vér­adás után mond­ták nekem, hogy a levett vért rög­tön viszik egy kór­ház­ba, mert egy kis­fiú műtét­jé­hez kell.

Az őssejt­do­nor­sá­got még nem pró­bál­tam, de annál gyor­sab­ban és köz­vet­le­neb­bül nem nagyon tudsz éle­tet men­te­ni, hacsak nem rán­tasz el vala­kit az autó elől. Aki jelent­ke­zik donor­nak, kap egy gumi­kar­kö­tőt, az is menő, hor­dom is.

(Itt len­né­nek alul a soci­al gom­bok, ret­we­et, sha­re, like, +1 stb. Azo­kat levet­tem. Helyet­te itt van az OVSZ vonat­ko­zó hon­lap­ja: őssejt­do­ná­ció.)

4 Replies to “Őssejtdonor (és véradó)”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *