Ma este ünnepélyes keretek között megtekintettük a Titanic c. kiállítást. Nem mondom, hogy hol, mert az ajánlásnak számítana, azt meg nem szeretném.
Kezdődött az egész azzal, hogy a belépő fejenként 2900 forint volt. Azért ily’ olcsó, mert hétköznap mentünk, egyébként még egy ezressel több lett volna. Az, hogy a fizetős ruhatár kötelező, nem lehet se fotózni, se telefont bekapcsolva hagyni (meg gondolom egy-egy kiállított tárgyat hosszabb ideig nézni is tilos…) már csak a jéghegy csúcsa.
Szóval szépen bementünk, kaptunk egy-egy “neked most ez a neved viccből, majd a végén megmondjuk, hogy túlélted‑e vagy meghaltál” kártyát, aztán uzsgyi. Maga a kiállítás nem rossz, van rengeteg eredeti tárgy, amik közül néhány még érdekes is. Van berendezett szoba, rengeteg nagy (felettébb pixeles és/vagy homályos) kép, megérinthető jégdarab. A legrosszabb, hogy van egy csomó nagyméretű, megmagyarázós szöveg, ami egyrészt túl sok újdonságot nem tartalmaz, másrészt meg tele van helyesírási hibákkal. A kedvenceim:
- “A hatvannégy éves Smith kapitány, 64, volt a Titanic parancsnoka.” — Ilyenekből volt pár, valamiért engem halálosan idegesítettek.
- “Az másodosztályú jegy ára 1700 euro (mai értéken 5000 euro, kb. 1.25 millió forint) volt.” — Ez is többször előfordult, és nagyon zavart.
Nem értem, egyszerűen nem értem.
A végén kiderült, hogy mindkét szereplőnk meghalt, nem sikerült nekik. Én valami 67 éves mágnás voltam (Izidor), családdal utaztam, aztán nem jött össze az úszkálás, Regi meg 38 éves egyedül utazó (nagyon gyanús!) (kis)asszony (Annie), hasonló sorsra jutott. Aztán csináltunk kétforintosból emlékérméket.
Vélemény, hozzászólás?