Hidegen tekerek

Itt van az ősz, a hideg idő, viszont itt van az őszi BAM (gyk. Brin­gázz a Mun­ká­ba) is, tehát nye­reg­be kell pattanni!

Nyá­ron egy­sze­rű a brin­gás dol­ga: cipő, boka­zok­ni (az a menő!), rövid­ga­tya, póló, sisak, kesz­tyű, és már mehe­tünk is. Beérsz a mun­ká­ba, gyor­san lezu­hany­zol, átöl­tö­zöl, és kisi­mult arc­cal ter­me­led a GDP‑t.

Ugyan­ez hidegben, kis­sé részletesebben.

Cipő: ez nem vál­to­zik, akár esik, akár fúj, én min­dig Colin­ban fogok teker­ni. Ez a cipő annyi­ra jó, hogy nem is tudom sza­vak­ba önte­ni, mint­ha az ember lábá­ra öntöt­ték vol­na. “Apróbb” hibák per­sze itt is akad­nak: a bal cipő fűző­je egy meg­hú­zás alkal­má­val elsza­kadt, így most egy szép bog éke­sí­ti a cipő­fű­zőt. (Mond­juk így leg­alább rövi­debb lett egy kicsit, és nem akad bele a pedál­ba MEGINT.) Mivel az anya­ga hasí­tott bőr, így min­den csepp vizet magá­ba szív, és töké­le­te­sen benn­tart­ja. Ez főleg akkor jó, ha az ember Milá­nó­ban meccs­re megy úgy, hogy egész nap esik az eső; vagy ha elfe­lejt vál­tó­ci­pőt vin­ni az iro­dá­ba, és ez az év leg­csa­pa­dé­ko­sabb nap­ját von­ja maga után.

Zok­ni: az ősz jó alka­lom a boka­zok­nik mel­lő­zé­sé­re és a sízok­nik elő­ásá­sá­ra. Régen sokat jár­tam vád­li­kö­zé­pig érő tenisz­zok­ni­ban (azt hit­tem, menő!), most alkal­mam nyí­lik nosztalgiázni.

Cica­na­ci: ezt lehet hív­ni bicik­lis­nad­rág­nak is, de mond­juk ki: ez egy feszü­lős, bevá­gós, has­ba­vissza­nyo­mós (ez utób­bi csak fiúk­ra érten­dő) ruha­da­rab, ami saj­nos hideg­ben muszáj. Régeb­ben pró­bál­koz­tam nor­mál vise­lés­re már alkal­mat­lan far­mer­ral, de sok beaka­dás miatt nem jött be. A cica­nad­rág spe­ci­á­lis darab, fenék­tájt erő­sen pár­ná­zott, így a nye­reg nem nyom annyi­ra. Leszö­ge­zem, hogy nekem nincs cica­nad­rá­gom, fér­fi­as­sá­go­mon egy ilyen kész­ség nem ejt csor­bát, viszont meg­fagy­ni sem aka­rok, így Regi­ét hor­dom (nem tudom, ez még szánibb‑e). Utol­só érde­kes­ség: (főleg) fiúk tapasz­tal­hat­ják meg, hogy a térd­kör­nyé­ki, (hideg­ben) erő­sen ágas­ko­dó szőr­szá­lak ÁTÜTIK a cica­na­cit, és fan­tasz­ti­kus vizu­á­lis élményt nyúj­ta­nak közel­ről. Én ezt ma vet­tem csak észre.

Rövid­nad­rág: iga­zá­ból a cica­na­ci miatt nem kel­le­ne, de nekem opti­kai szem­pont­ból fon­tos, hogy minél keve­sebb lát­szód­jon a fen­ti latex sze­re­lés­ből. Azért is jó, mert tele van zse­bek­kel, van hova rak­ni a belé­pő­kár­tyát és a tak­nyos zsebkendőket.

Hosszú­uj­jú póló, rövid­uj­jú póló ÉS pul­csi: eze­ket egy­szer­re, és ebben a sor­rend­ben, nincs mese. Mivel Regi meg­til­tot­ta a min­den­fé­le offen­zív és/vagy himm­eles ruha­da­rab vise­lé­sét mun­ka­he­lyen, így eze­ket a cuc­co­kat csak kerék­pá­ro­zás, krav­ma­ga vagy kett­le­bell alkal­má­val hord­ha­tom. Fon­tos réte­ge­sen öltöz­ni, mert csak így érhe­ted el, hogy az alsó réte­gek az izzad­ság­tól csa­ta­ko­sak legye­nek, meg­fe­le­lő mik­ro­klí­mát teremt­ve a fel­ső­tes­ted­nek. Ez reg­gel még annyi­ra nem rossz, de haza­fe­lé ugyan­ezen ruhák fel­vé­te­le nem élményszerű.

Sisak: muszáj, biz­ton­sá­gi szem­pont­ból. Meg aztán azért is, mert ezek a modern sisa­kok nem egy­ne­mű­ek, hanem lyu­ka­sak. Ez azért fon­tos, mert könnyű­ek, egy­út­tal pedig mert így a (menet)szél be tud vág­ni a hajad­ba, fia­tal­ko­ri, cso­mós kopasz­sá­got okoz­va. Ha nem hor­dasz sisa­kot, akkor meg­halsz, és még ráadá­sul tel­je­sen kopasz is leszel. Sisak­kal is meg­hal­hatsz, de leg­alább a tar­sá­god stí­lu­sos lesz.

Nap­szem­üveg: saj­nos nekem muszáj, még akkor is, ha nem süt a nap. Nor­mál szem­üveg­ben nem tudok bica­joz­ni, így marad a kon­takt­len­cse, ami alá viszont ját­szi könnyed­ség­gel megy be az út sara, pora. A nap­szem­üveg pont annyi­ra jó, hogy ne egy­foly­tá­ban men­jen be vala­mi a szem­be, csak hébe-hóba. Eső­ben ide­á­lis, ha egyéb­ként túl sokat lát­na az ember, meleg­ben a párá­so­dás miatt ugyan­ezért jó.

Maszk: ma elő­ször volt raj­tam ilyen, szin­tén Regié, nekem nem kel­lett anno. Evi­dens, hogy miért jó: levesz egy kicsit a szmog­ból, nem kapod direkt­be a kipu­fo­gó­gázt, hanem ala­po­san meg kell szen­ved­ned azért, hogy beszív­hasd. Jó most azért is, mert kicsit meg vagyok fáz­va, és így nem fáj­dul meg job­ban a tor­kom a hideg leve­gőt let­ü­dőz­ve. És ami­kért a leg­jobb: az amúgy is rosszul szel­lő­ző lég­uta­kat még nehe­zeb­ben átjár­ha­tó­vá teszi, a kifo­lyó vála­dé­ko­kat egy­be­gyűj­ti, habo­sít­ja, ezzel is egy­faj­ta bio­ló­gi­ai szű­rőt képez­ve. 100%-kal csök­ken­ti az autó­sok­ra kia­bált károm­ko­dá­sok szá­mát, mert úgy­sem értik, amit mon­dok, egy “anyád”-ért pedig nem fogok per­ce­kig vet­kőz­ni. A mun­ka­he­lyen levé­tel­kor vigyáz­ni kell, ne lás­sa sen­ki az arcodat.