3. napom a fagyos napos Kanadában

Gyor­san eltelt, mert elég­gé sok fel­adat volt mára, az ebéd­szü­net­ben viszont tény­leg volt egy más­fél órás város­né­zés, vagy inkább “helyi lát­vá­nyos­sá­gok meg­te­kin­té­se futó­lé­pés­ben”. Hogy ez a kép itt, a bal olda­lon jól néz­zen ki, illet­ve hogy kielé­gít­sem azon olva­só­i­mat, akik mér­he­tet­len vágyat érez­nek ahhoz, hogy fran­ci­á­ul tanul­ja­nak, leírok még egy szép, fran­cia mon­da­tot. Les jambes en l’air, comme une femme lub­ri­que, brû­lan­te et suant les poi­sons, ouv­ra­it d’u­ne façon nonc­ha­lan­te et cyni­que son vent­re plein d’ex­ha­la­i­sons. Aki első­nek kita­lál­ja, hogy mi ez, kap egy hűtő­mág­nest. (Komcsy-nak még jövök egy Chi­vas Regal­lal, Jós­ká­nak vala­mi spé­ci vod­ká­val, Ger­gő­ék­nek meg egy jófaj­ta bor­ral, ezek sin­cse­nek elfe­lejt­ve.)

Ami­ket ma meg­tud­tam:

  • A hegy­te­tőn van egy nagy épü­let, az most hotel, nem egy olcsó hely (mon­dom ezt egy Mar­ri­ott­ban lak­va). Előt­te-mel­let­te min­den­fe­lé ása­tá­sok van­nak, kere­sik annak az úrnak a föl­di marad­vá­nya­it, aki bő 500 éve meg­ala­pí­tot­ta Que­bec helyén álló fran­cia koló­niát.
  • Van itt is sik­ló, de lehet, hogy az ása­tás miatt nem megy annyi­ra.
  • Ha teg­nap kitar­tóbb let­tem vol­na, akkor simán elér­tem vol­na egy lép­csőt, ami­vel leküzd­het­tem vol­na a folyó és a hely közöt­ti pár­száz méte­res szint­kü­lönb­sé­get.
  • Van Cita­del­la, ami nem olyan régi, az ango­lok épí­tet­ték, és jelen­leg is hasz­ná­lat­ban van. Reg­ge­len­te van őrség­vál­tás.
  • Kve­bek­kel szem­ben van Lévis, és van egy szi­get is a közel­ben, ami Orleans név­re hall­gat.
  • Min­den szom­ba­ton van tűzi­já­ték, per­sze erre­fe­lé nincs árvíz.
  • Min­den vécé U‑alakú ülő­kés, és nincs ilyen kis terasz, na, tud­já­tok, hogy minek.
  • Que­bec algon­ki­nul (indi­á­nul) azt jelen­ti, hogy “ahol a folyó szűköül”. Milyen szép!

Mind­járt fél 8, és dön­te­nem kell, hogy

  1. bemen­jek a város­ba;
  2. lemen­jek az edző­te­rem­be;
  3. lemen­jek a medan­szé­ba (azt hiszem, így ejtik);
  4. hesszel­jek a szo­bá­ban.

Iga­zá­ból vásá­rol­nom is kel­le­ne, mert ott­hon hagy­tam a vita­mi­no­kat, ami gyász; és a bőr öve­met, ami tra­gé­dia, mert végig kitolt has­sal pec­ke­sen kell mász­kál­nom, hogy ne essen le a gatyám.

Aki nem sze­re­ti a lis­tá­kat és a tör­lé­se­ket, az nem élvez­te ezt a mai bejegy­zést.

  • Bocsá­nat.

5 Replies to “3. napom a fagyos napos Kanadában”

  1. Charles Baude­laire Une Cha­rog­ne (Egy dög) című köl­te­mé­nye.

  2. nyi­tot­ta lába­it cédán magas­ba lök­ve,
    mig izzadt méreg jár­ta át,
    élénk, gúnyo­san és sem­mi­vel sem törőd­ve,
    kipá­rol­gás­sal telt hasát.

  3. 1ok: nem tudom, ki vagy, nem mon­dom meg :P
    bálint: nyer­tél egy hűtő­mág­nest, már meg is van, melyi­ket :)
    ger­gő: majd leg­kö­ze­lebb!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *