QC, 2. nap

Reg­gel korán kel­tem, mert saj­nos nem bír­tam ki soká­ig, és már 10-kor lefe­küd­tem. Így aztán még min­dig egy kicsit elcsúsz­va, 5:45-kor ébred­tem, sebaj. Idő­ben útnak indul­tam az iro­da felé, ami elvi­leg 10 perc gya­log, de per­sze egy kicsit elnéz­tem egy utcát, és a Rue Saint-Jean-on men­tem be a Côte d’Ab­ra­ham helyett, micso­da blőd hiba! Így is fél órá­val hama­rabb érkez­tem, mint kel­lett vol­na, így viszont volt lehe­tő­sé­gem fel­tér­ké­pez­ni a kör­nyé­ket. Talál­tam Subway‑t, de zár­va volt, aztán talál­tam Star­bucks-ot, azzal már sze­ren­csém volt, így tejes­ká­vé-dup­la­cso­kis süti menüt reg­ge­liz­tem. Aztán szé­pen beér­tem, és bemu­tat­tak ren­ge­teg ember­nek, ami a jövő­re tekin­tet­tel is hasz­nos, előbb-utóbb min­den­ki­vel fogok együtt dol­goz­ni. (Így leg­alább már elő­re tud­ják, hogy a Lasz­lo az a jóké­pű kelet-euró­pai gye­rek BKV‑s ing­ben.) A dél­előtt ese­mé­nyek­kel tel­ve gyor­san eltelt, aztán elmen­tünk ebé­del­ni egy köze­li kifőz­dé­be, ahol elő­ször csa­pott arcon a rela­tív drá­ga­ság. Azért rela­tív, mert van­nak dol­gok, amik ért­he­tet­le­nül drá­gák (pl. ez az ebéd: C$13-ért egy pici leves, fél adag tész­ta, és egy ásvány­víz), viszont egy cso­mó min­den meg olcsó, pl. autók, helyi “Szi­get” heti­jegy, meg az ilyen hét­köz­na­pi dol­gok.
A dél­után hason­ló szel­lem­ben telt, aztán egy­szer­csak vége lett a mun­ka­nap­nak, és min­den­ki szé­pen haza­ment. Én ruti­no­san még betér­tem a Sub­way-be, ahol 5 dol­csi­ért kap­tam egy 12″-es szen­dót, ami egy­részt olcsó, más­részt a kiszol­gá­ló csaj nagyot nézett, ami­kor 30-asat kér­tem… Aztán irány a hotel, és kis erő­gyűj­tés után neki­vág­tam az első város­né­zé­sem­nek. Elő­ször elsé­tál­tam a kong­resszu­si köz­pont mel­lett, aztán lát­tam a par­la­men­tet, majd bemen­tem a régi város­rész­be. Itt meg­ta­lál­tam a kve­be­ki “Váci utcát”, de nincs Spring­field saj­nos. (Balázs, pedig simán check-in-eltem vol­na a ked­ve­dért.) Az út végén elér­tem a domb tete­jén egy szép nagy kas­télyt (?), aztán a folyót, ahol úgy gon­dol­tam, jó ötlet, ha nyu­gat­nak indu­lok, és meg­ke­rü­löm a hegyet. Két kilo­mé­ter után fel­ad­tam, való­szí­nű­leg előbb értem vol­na Los Ange­les­be, mint a hotel­hez. Szó­val vissza az egész, és a már jól bevált utat követ­ve haza­in­dul­tam — vol­na, mert az egyik téren nagy cso­por­to­su­lás­ba ütköz­tem. Eric, az utcai elő­adó­mű­vész nagy bemu­ta­tót tar­tott éppen, majd ha lesz időm, össze­vá­gom a vide­ó­kat, volt tűz­nye­lés, zsong­lőr­kö­dés, min­den. Aztán már tény­leg haza­ér­tem. Van spa meg gym, lehet, hogy vala­mi­kor lené­zek. Szer­dán lesz egy közös vacsi, pén­te­ken meg egy bar­be­cue par­ty, vala­mi­kor­ra ígér­tek tere­pen moun­tain bike-ozást, szó­val lesz prog­ra­mom jócskán.

És a végé­re néhány érde­kes­ség, amik között van, ami talán igaz is.

• Que­bec­ben az autók 70%-a auto­ma­ta sebességváltós.
• Que­bec­ben van­nak olyan pénz­tár­gé­pek, amik auto­ma­ti­ku­san adják vissza az aprót, és ami­kor ezen elcso­dál­ko­zol, akkor a pénz­tá­ros azt mond­ja, hogy “cool, eh”.
• Que­bec­ben nem lát­ni olyan kihí­vó autó­kat, mint nálunk.
• Que­bec­ben ötször annyi az utcai zenész, mint a hajléktalan.
• Que­bec lakos­sá­ga [fő, 2006-ban] szo­roz­va terü­le­té­vel [km²] szo­roz­va π‑vel szo­roz­va 51,6521342-vel, ez pont az én telefonszámom.
• Que­bec­ben a moto­rok rend­szá­ma 6 számjegy.
• Que­bec az egyet­len olyan kana­dai tar­to­mány, ahol több a fran­cia, mint az angol anyanyelvű.
• Que­bec­ben a kol­lé­gám sze­rint tavaly kevés hó esett. Nem volt több szum­ma két méter­nél. (Az átlag négy, de emlék­szik hat méter­nyi hóra is. Van egy lefor­dít­ha­tat­lan fran­cia sza­vuk, amit arra a hófal­ra hasz­nál­nak, amit a hókot­ró állít. Nem mond­tam el neki, hogy nálunk akkor is meg­áll az élet, ha öt cen­ti hó leesik.)