Aki követ twitteren, az sejheti, hogy a szombati nap nem volt egy laza “csomagoljunk be, aztán hesszeljünk a tévé előtt” típusú. Azonban a történések minden képzeletet felülmúltak.
Szóval kezdődött az egész ott, hogy kinyomtattam a paksamétát, amit e‑mailben kaptam, mint “utazási papírok”. Nagyon frankó, látszik rajta, hogy mikor hol leszek, milyen járatokat kell majd lesnem stb. Hanem feltűnt nekem két dolog. 1. Sehol sem találom a foglalási kódomat. 2. A repjegy mellé oda van írva, hogy not reserved. Gyanús! Mint utóbb kiderült, a 2. folyománya volt az 1., tehát ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy nincs jegyem, se oda, se vissza, a hat járatból egyre sem. Nosza, telefonáltam az óceán másik partjára, és elmondtam a problémát — kétszer, mert az izgatottság miatt elsőre hét mondatot mondtam el tíz másodperc alatt. Semmi pánik, megoldjuk. És tényleg, sikerült az utaztató oldalán keresztül lefoglalni az utat, és meg is jött az e‑ticket meg a calendar entry Outlookhoz, frankó.
Igenám, de valami nagyon furcsa volt számomra. Adva van egy három oldalas e‑mail, benne ezer és egy szám, azonosító, ID, kód stb., de egy dolog hiányzott. Sehol nem láttam a nevemet, vagy bármi mást, ami rám utalna. (Még az se volt odaírva, hogy blog.markert.hu!) Nosza, irány a légitársaság oldala, ahol a foglalási kód és az utas neve alapján lehet online check-int eszközölni. Kód bead, nevem beír — semmi. Kód bead, nevem máshogy (harmadhogy, negyedhegy stb.) beír, semmi. Gyanús! Kód beír, ügyfél neve beír — benn vagyok… Na, ez volt az a test case, amire nem számítottam, hogy úgy mondjam: Quebec, nous avons un problème. Telefon fel, +1… tárcsáz, probléma ismertet.
Itt pedig rövid úton kiderült, hogy ez nem fog így menni. Nagyon nem. Olyannyira nem, hogy nagy nehezen azt sikerült elérni, hogy minden foglalást lemondtunk, és visszakaptuk a teljes pénzt. És ekkor volt du. 5 óra, eredeti indulási időpont előtt 14 órával, nekem meg se repjegyem, se szállásom. Ilyenkor lehetne pánikolni, de Regi segített, és mondta, hogy eszkaláljunk :)
Az eszkalálás abból állt, hogy felhívtam a magyar PM-et, aki — és itt jön az, hogy big up for … — mondta, hogy nincs baj, akkor foglalunk mi. Keressek valami alternatív módot, és hajrá. Neki is estem az internetnek, majd végül a cég-ahol-Balázs-majdnem-dolgozott-de-végül-a-Ustreamet-választotta segítségével sikerült találni egy másik utat, Párizson át. Szuper, le is foglaltam, jött a confirmation e‑mail, örülés, probléma megoldva.
Igenám, de ez az e‑mail — 72-es, piros betűk segítségével — igen egyértelműen tartalmazta azt a kitételt, miszerint ez nem az e‑ticket, az majd jön. De nem jött! Nosza, írjunk nekik, hogy mi van. Aztán egyszer csak jön egy válasz, hogy bocsesz-csocsesz, de a foglalás törölve, mert túl késő van… És mindezt este 8‑kor, csak azután, hogy írtam nekik. Korrekt. Na, itt már tényleg egy kicsit aggódtam… Sebaj, PM hív (Peti, ha véletlenül idekeveredsz, és olvasod: örök hála, tényleg!), tények ismertetése röviden. Semmi gáz, mondja, akkor keress tovább. És akkor itt jön a reklám helye: Expedia.com. Járatkeresés, ‑találás, ‑foglalás, mindezt kb. öt perc alatt. És a vicc az egészben az, hogy ugyanazt a három járatot kaptam odafele, mint amit eredetileg töröltünk. És igen (yeah, baby!), az indulás előtt tíz órával sikerült venni repjegyet, online check-in szintén szuper, én nevem van mindenütt, ez a 21. század :)
És akkor most az lenne a happy end, ha a géppel nem történne semmi baj, különben azt mondhatnánk, hogy elég sok jel utalt arra, hogy ne menjek. De nem lesz semmi baj, hacsak az nem gáz, hogy 1‑kor feküdtem le, és 3‑kor keltem. Ez ilyen negatív jetlag? Mikor kéne aludnom, hogy jól legyek? (-6 óra van odaát Budapesthez képest.)
“Függöny.” Szép álmokat! Értem meg mindjárt jön a taxi.
Vélemény, hozzászólás?